17_ jitro – יִתְרוֹ

jitro – יִתְרוֹ – Jitró – Mózes apósának neve a hetiszakasz elnevezése

(Mózes 2. könyve – 18. fejezet  1. bekezdéstől 20. fejezet  végéig)

A héber betűk számokat is jelentenek (alef=1, bét=2, és így tovább), ennek következtében a szavaknak számértékük is van. A zsidó számmisztika , amit gimátriának hívnak, külön jelentőséget tulajdonít a számérték alapján való kapcsolatnak. Ezek szerint Isten neve (Elochim) és a természet (Tévá) ugyanolyan számértékkel bír. Ha Isten nevét a Tórában behelyettesithetjük a természettel –  a szöveg  továbbra is értelmezhető, és  sokkal erősebbek a mindenkori embernek szóló útmutatásai.

Különösen izgalmas szemszög ez, a jelenlegi hetiszikasznál, amely gerincét a 10 parancsolat adja.

Jitro, Mózes apósa meglátogatja vejét, viszi annak feleségét (Cipóra) és gyermekeit is. Látja, hogy Mózes naphosszat fogadja az embereket és itélkezik minden ügyben. Tarthatatlan helyzet – és Jitro tanácsára Mózes megalkotja a közigazgatást, vagyis a csoportszervezést differenciálja.

Miután a héberek  szabadok lettek és megteremtették emberi létük alapjait a sivatagban, szükségessé vált a normális hétköznapok társas kapcsolatainak szervezése, és az ehhez szükséges törvények.

A Tórában, a Szinai-hegy lábához gyülekezett nép előtt történt a kinyitalkozás, amely az emberiség erkölcsi alkotmányaként is értelmezhető. Nem szószátyár, olvashatatlan jogi szakszöveg, hanem olyasmi, ami minden ember életében egyfajta támpont.

A Teremtő szavait követve, nézzük meg, mit jelentenek, ha helyébe a természetet illesztjük:

Tiszteld a természetet, fogadd el annak a törvényeit, ne próbáld az általad kitalált isteneket imádni helyette! Mert, ha nem tiszteled a természetet, akkor az kegyetlenül megbünteti a fiút, negyediziglen is az apja vétkeiért – mintha éppen ezt a büntetést érnénk meg a globális felmelegedéssel.

Ám azok, akik tisztelik a természetet, és az emberiség javára hasznositják annak kincseit, anélkül, hogy a természeti egyensúlyt megbontanák – csodálatos világot kapnak jutalmukként.

A természetet nem használd alantas célokra (az Úr nevét szádra hiába ne vedd), ne akard felülmúlni, vagy legyőzni! Légy a természet része, és minél kevésbé háborítod a rendet, annál nagyobb örömöd lesz benne!

Tartsd meg a szombatot, vagyis, dolgozz keményen hat napon át, hogy azután egy napot a szellemednek szentelhess. Az elméd csiszolásának, a jól végzett munka után érzett örömmel pihenj és készülj a következő hat nap kemény munkájára. És ugyanigy viszonyulj embertársaidhoz és a természet többi adományához – ne próbáld kizsigerelni őket!

Tiszteld a szüleidet, annak örökségét. Ismerd meg az elődök bölcsességét, hogy ezáltal is több légy, okosabban dönts az életed során, tartalmasabban élhess!

Ne ölj, ne paráználkodj, ne lopj, és ne tégy hamis tanuságot, ne kívánd, ami a felebarátodé! – ezek talán a legegyszerűbb, mégis a legkeményebb törvények.

Az ember, mint a természet gyermeke, közel sem tökéletes. Az az erkölcsi mérce, amit a tizparancsolat felállit, olyan, mint egy irányelv – arra kell törekedni, hogy minél inkább megközelitsük. Erre az alapra, mint alkotmányra épülnek a törvények, amelyeket a következő hetiszakasz részletez.

A tizparancsolat egyértelmű tiltását aztán az élet szükségletei szerint “finomították” az erkölcsi magatartásról szóló értekezések a zsidó filozófiában.

Az ember megvédheti magát egy másik emberrel vagy álattal szemben, amely az életére tör. A “ne ölj” parancs nem utasít vegetáriánus étkezésre sem. A sok NE TEDD – jellegű intés éppen arra kell állandóan figyelmeztessen, hogy amit végülis tesz az ember, azt kellő megfontoltság után tegye.

Comments Closed

Hozzászólás jelenleg nem lehetséges.