19_truma – תְּרוּמָה

truma – adomány

(Mózes 2. könyve – 25. fejezet  1. bekezdéstől 27. fejezet  19.bekezdésének végéig)
Miután a Teremtő megalkotta a törvénykönyvet, a héberek társadalmi együttélésének szabályait, megtervezte a közösséget formáló teret – a “találkozások sátrát” a pusztai szentélyt.

Az épitkezéshez anyagi “források” kellenek, nemcsak szép tervek, éppen ezért a Mindenható  felszólitja Izrael népét az adakozásra. Precizen leirja, hogy mire lesz szükség.

A hetiszakasz tehát úgy kezdődik, mint egy bevásárlólista: arany, ezüst, réz, fa, kárpitok, olaj és fűszerek, féldrágakövek a főpap palástjához… aztán a berendezési tárgyak pontos leirása következik – olyannyira pontos, hogy szinte látja az ember, ahogy annak a helynek ki kell néznie majd. Meglehetős fényűzés a sivatagban, arról nem is beszélve, hogy ez egy mobil szentény, amit a vándorló héberek hurcolnak magukkal.

Meglepő kivánság egy mindenhatótól, hogy adakozzanak neki egy “lakásra”… csakhogy a Teremtő nem azt mondja, hogy abban a sátorban fog lakni, hanem azt, ott lesz a héberek között, vagyis ez az egész egy “közösségi ház” terve, ahol az emberek összegyűlnek, nem holmi profán szándékkal, hanem egy magasabb szellemi foglalatosság okán – ez a magasabb szellemiség bennük, köztük van.

A gyülekezet házában mindig égnie kell a menorának – a hétágú gyertyatartóban lévő olajnak. A menora leirása rendkivül aprólékos:
וְעָשִׂיתָ מְנֹרַת זָהָב טָהוֹר מִקְשָׁה תֵּעָשֶׂה הַמְּנוֹרָה יְרֵכָהּ וְקָנָהּ גְּבִיעֶיהָ כַּפְתֹּרֶיהָ וּפְרָחֶיהָ מִמֶּנָּה יִהְיוּ
Izraeli botanikusok megtalálták azt a sivatagi virágot, amely mintául szolgálhatott a design-hoz, a gombocskákkal, virágocskákkal, a kétoldalt szimmetrikusan elhelyezkedő három-három ágacskával.
A “találkozások sátra” a sivatagi körülmények között is megadta a módját a közösségi kapcsolatoknak. A tervezés gondos, bár a kivitelezés körül még lesz néhány probléma (az aranyborjú-kitérő), de azokon is felülkerekednek, és végül létrejön az a közösségi tér, amely a népet összekovácsoló szimbolummá is válik.
A zsidók nem Isten házát, a templomot látogatják, mint a keresztények, hanem a gyülekezetbe mennek.
Héberül Bét Hakneszet, magyarul a gyülekezet háza.
Ha “együtt vannak” lélekben, akkor közöttük van a teremtő erő.
Ez vonatkozik minden közösségre, hiszen Isten “kiválasztott népe” nem azt jelenti, hogy kivételezett.
Nem többlet-jogokat, hanem többlet-kötelességeket jelent.  Az etikus-humánus emberi cselekedetekben mintát adni minden más népnek. Nem mindig sikerül, hiszen a törvények megtartása, a közösség érdekeinek szem előtt tartása az önnön, gyarló, egyéni érdekeinkkel szemben sokszor nehéz.

Comments Closed

Hozzászólás jelenleg nem lehetséges.