22_vájékhél – וַיַּקְהֵל

vájékhél – וַיַּקְהֵל – és összetereli…

(Mózes 2. könyve – 35. fejezet  1. bekezdéstől 38. fejezet 20.bekezdésének  végéig)

Az aranyborjú-közjáték okozta trauma után visszatérünk a sivatagi Szentély megépitésének és berendezésének kérdéséhez. Valójában ez az épités egy össznépi program, amely sikere csak azáltal biztositható, hogy mindenki maximális erővel vesz részt benne.

Ám, mielőtt túlbuzgolkodná magát a bűntudattal teli nép, Mózes figyelmezteti őket a szombat szentségének megtartására, és a szombati tűzgyújtás tilalmára. Mert az okos, megfontolt cselekedethez a mértékletesség is hozzátartozik.

A Szentélyt az egyéni áldozatvállalás adományaiból épitik

ה קְחוּ מֵאִתְּכֶם תְּרוּמָה לַיהוָה כֹּל נְדִיב לִבּוֹ יְבִיאֶהָ אֵת תְּרוּמַת יְהוָה  זָהָב וָכֶסֶף וּנְחֹשֶׁת

Szívből jövő adományt hozzatok Istennek – aranyat, ezüstöt, rezet.

Mindemellett  ott van egy elsőrangú szakember, aki a begyűjtött kincsekből a lehető legjobbat tudja kihozni: Becálel –

לא וַיְמַלֵּא אֹתוֹ רוּחַ אֱלֹהִים בְּחָכְמָה בִּתְבוּנָה וּבְדַעַת וּבְכָל-מְלָאכָה

akiben  isteni tehetség, bölcsesség, intelligencia lakozik és tudja a mesterségét.

Az előző részekből tudjuk, hogy a Mindenható igen részletes leírást adott arról, hogy milyennek kell kinézni a Szentélynek, mégsem akárki vihette végbe a megvalósítást, hanem csakis egy olyan ember, aki kellő tudással és tehetséggel rendelkezett a feladathoz, miközben tevékenységét egy széleskörű együttműködés kisérte.

Valójában, minden nagy feladathoz ezek a nélkülözhetetlen elemek – bármelyik hiányzik, a nagy közös mű nem jöhet létre.

A hetiszakasz rendkivüli részletességgel irja le a nagy, közös munkálkodást, hiszen a “hír” nem az, hogy hipp-hopp elkészült a Szentély, hanem az a szerteágazó tevékenység, amely nélkül nincs eredmény. A korabeli tudósitó éppen ezért nem fukarkodik a szavakkal, hogy leirja ki mindenki, milyen nagy fáradtsággal hozta létre, amely együtt jelenti majd a Szentélyt.

Ezzel mindannyiunkat az alkotás aktiv részesévé tesz – nem elhanyagolandó PR-fogás.

Figyelemre méltó az a kitétel is, hogy Becálel egy idő után leállítja az adakozást – nincs szükség többre, mint amennyi az “eredeti műleírásban” szerepel – még a jószívvel hozott adományt sem szabad elfogadni, ha arra valójában nincsen szükség.

Comments Closed

Hozzászólás jelenleg nem lehetséges.