47_reé – רְאֵה

reé –  רְאֵה  – lásd

(Mózes 5. könyve 11. fejezet 26. bekezdés – 16.fejezet 17.bekezdés végéig)

Ahogy már korábban szó volt róla, Mózes ötödik könyve egyfajta összegzés, intelem a Kánaánba igyekvő  törzseknek, a “vezér” búcsúja.

Minden fejezetében van bizonyos visszapillantás a korábban történtekre, mégsem egyszerű összefoglalás ez, hanem a történteket új kontextusba helyezve mélyebb értelmükre is rávilágít.

Az, hogy ebben a hetiszakaszban felsorolt cselekedetek egyik csoportja a “tedd” kategóriába, a másik a “ne tedd” kategóriába tartozik, hangsúlyosabbá teszi az áldás és átok ellentétpárját.

Ha “azt teszed”, akkor áldás hull a fejedre, ha pedig az ellenkezőjét, akkor átok súlyt le rád – vagyis a döntés mindig az ember kezében van.

Mindegy, hogy az étkezési szokásokat eleveníti fel, vagy a tartozás rendezéséről szól, a lényeg a saját sorsát formáló ember döntése. Az áldás és az átok, nem determinálhatja a cselekedetünket – az csupán, úgy jelenik meg, mint valami isteni visszaigazolása a tettünknek.

Volt időszak, amikor nagyon sokat dolgoztam ortodox zsidókkal. Ahhoz, hogy számukra a legmegfelelőbb lakást tervezhessem, meg kellett ismernem a legszigorúbb előírásokat, amelyek az élet minden apró részletére kiterjednek.  Rengeteget dolgoztam, mert két kisgyermek iránti felelősség súlya nyomta a vállam, amit sokszor elég nehéznek is éreztem. Egyszer aztán kicsúszott a számon, hogy milyen könnyű ortodox zsidónak lenni, hiszen úgy ki van találva az ember élete percről percre, hogy nincs is min rágódni… A megbízóm döbbenten nézett rám – ” De hiszen, minden egyéni választás kérdése…” – mondta és akkor a tekintetéből valamit megértettem, azt hiszem…

Az elmúlt hetekben nekem is választanom kellett, hogy  hű maradok önmagamhoz, azokhoz az elvekhez, amelyekről évek óta osztom az észt, vagy belesímulok a környezetembe és  kussolok.  Az ismerőseim “átkát” viselem el, vagy kihivom magam ellen a sorsom azzal, megalkuszom.  Egyelőre csak a veszteség kézzelfogható – irigynek is, provokátornak is neveztek azok, akik elvileg demokraták, ha az ő közvetlen érdekeiket ez nem sérti. Mégsem bánom egy percig sem, mert önmagammal békében élek, és meggyőződésem, hogy valamikor az áldás is eljő.

Comments Closed

Hozzászólás jelenleg nem lehetséges.