48_softim – שֹׁפְטִים

softim –  שֹׁפְטִים  – bírák

(Mózes 5. könyve 16. fejezet 18. bekezdés – 21.fejezet 10.bekezdés végéig)

Igazság, hajhászd az igazságot –

–  צֶדֶק צֶדֶק, תִּרְדֹּף

Az igazságot kövesd – írja a Károli Biblia, de a héber “tirdof” sokkal erősebb parancs:  hajhászd az igazságot, mintha az életed függene tőle!

Egy olyan rendszerben, amelyben az igazság nem érvényesül a bírói itéletekben, minden más is elromlik.

Paul Lendvai: Magyarok. Győzelmek és kudarcok. Kossuth Kiadó 2009. Ebben a könyvben a szerző végigveszi a magyar történelmet, igazságos bíróként, hozzáértőn és elfogulatlanul. A szentgalleni kalandtól az eljátszott rendszerváltásig. Így sűrítve, 500 oldalon, megrázó élmény.

Azt erősíti meg az emberben, hogy egy nép sorsát milyen szélsőségesen befolyásolja az aktuális vezetője politikai éleslátása vagy elvakult ostobasága.

I. István ebben az összefüggésben, apjával, Géza fejedelemmel együtt a prófétikus éleslátás remek példáját állítják.  A jelenkori aktualitásokra is utaló idézet a fiának, Imre hercegnek szóló intelmeiben: “… az egynyelvű és egy szokású ország gyenge és esendő.” Szent István tette a népéért mózesi nagyságrendben mérhető. Királysága 40 éve (!) alatt létrehozza a stabil állam intézményrendszerét, a jogállamiságot. Míg apja elsősorban politikai okokból vette fel a kereszténységet, István mélyen vallásos volt, tehát feltétlezhetjük, hogy a mózesi törvények hatással voltak rá is.

A “mózesi intelmekben” a bírónak hozzáértőnek, pártatlannak és megvesztegethetetlennek kell lennie. A kisebb településeken 3 tagú, a városokban 23 tagú, a jeruzsálemi főbíróság, a Szanhedrin pedig 71 tagból állt.  Az ítéletet nem lehetett kimondani önvád alapján, vagyis a vádlott beismerő vallomása nem volt elegendő, az ítélethez, két vagy három ember tanusága kellett – nemzeti nyomozóiroda nem működött akkoriban. Viszont a hamis tanuzást úgy büntették,  mintha  maga lett volna a bűnelkövető. Különbséget tettek az eltervezett, szándékkal elkövetett gyilkosság és a felindulásból, vagy tévedésből elkövetett emberölés között… az egyes törvénycikkelyek vezérlő motívuma elérni a legteljesebb igazságot – bár a törvények a mai olvasó szemében nem mindig szimpatikusak. “Ha testvérek laknak együtt, és meghal egy közülök, és nincs annak fia: a megholtnak felesége ne menjen ki a háztól idegen férfiúhoz; hanem a sógora menjen be hozzá, és vegye el őt magának feleségül, és éljen vele sógorsági házasságban.” – a mai világban elég disszonáns helyzeteket teremtett az özvegyek számára, ugyanakkor feltételezhető, hogy mózesi értelmezésben a bíróknak éppen az lenne a szerepük, hogy az általánost az egyedre az igazság szem előtt tartásával értelmezzék.

Igen érdekes a harcbamenő katonák megítélése is. A háborúkat is megkülönböztette aszerint, hogy muszáj megvívni őket, vagy “választható”.  A kötelezően megvívandó háborúk közé azonban, nemcsak az önvédelem, hanem honfoglaló háború is odatartozott, vagyis, a Tóra szerint igenis vannak olyan támadó jellegű háborúk, amelyek megvívása elől nem lehet kitérni, többnyire a nép jövője érdekében. A Tóra felismerte, hogy bizonyos hadihelyzetekben a “békés tétlenkedés” életveszélyes lehet, pedig akkoriban még nem tudhattak egy Hitler, vagy egy Nasszer nevűről.

Tehát a mindenképp megvívandó háborúkba még a esküvőre készülő vőlegény és menyasszony (!) is köteles részt venni, de nem így azon, amely nem feltétlenül szükségszerű. Utóbbi alól igen széles skálája van a felmentési lehetőségeknek.

Figyelemre méltó az eheti szakasz királyokra vonatkozó megjegyzése, amelyet egyébként az első magyar királyok is igyekeztek betartani – két alapfeltétel volt szükséges ahhoz, hogy valaki király lehessen – a nép választása és Isten (helyettesének, papi méltóságnak) a jóváhagyása. Ezek után viszont a király,  mai viszonylatban az ország politikai vezetőinek a magatartása igencsak “transzparensnek” kellett lenni.

– “Csak sok lovat ne tartson, és a népet vissza ne vigye Égyiptomba, hogy lovat sokasítson,” …”Sok feleséget se tartson, hogy a szíve el ne hajoljon; se ezüstjét, se aranyát felettébb meg ne sokasítsa.” – magyarul, ne azon agyaljon, hogy szerezzen magának minél nagyobb vagyont…

– “És mikor az ő országának királyi székére ül, írja le magának könyvbe e törvénynek mását a Lévita-papokéból. És legyen az ő nála, és olvassa azt életének minden idejében, hogy tanulja félni az Urat, a te Istenedet, hogy megtartsa e törvénynek minden ígéjét, és e rendeléseket, hogy azokat cselekedje.” – De szép is lenne, ha a politikusaink ma kézzel lekörmölnék az eddigi törvényeket!  Akkor talán rájönnének, hogy mennyi zagyvaság van bennük, és arra törekednének, hogy rövidebbek és ésszerűbbek legyenek… és a legszebb:  “Fel ne fuvalkodjék az ő szíve az ő atyjafiai ellen, se el ne hajoljon a parancsolattól jobbra vagy balra, hogy hosszú ideig éljen az ő országában ő és az ő fiai Izráelben.”

Ezen a héten más értelmezésben is napirendre került az igazságosság, mégpedig a társadalmi igazságosság érdekében, immáron másfél hónapja tartó  sátorozás, menetelés, tüntetés kapcsán.

Szombaton este volt a “milliós tüntetés“. Valójában, kb. 460 ezer ember tüntetett Tel-Aviv és más városok központjaiban A jelszó “háám dores cedek chevrati” – a nép társadalmi igazságosságot követel . Az egyetemisták nevében Icik Smuli  szólitotta meg a kormányt : Mi az új izraeliek vagyunk, akik nem hallgatunk, igazságosabb társadalmat követelünk! Mi hajlandók vagyunk, ha kell, meghalni ezért az országért, de addig is, szeretnénk itt élni!

Comments Closed

Hozzászólás jelenleg nem lehetséges.