63 éves életkedv

Izrael betöltötte a 63. életévét.

Az ünnep alkalmából lehetne szólni a cionizmus magyar “atyjáról”, a budapesti születésű  Herzl Tivadarról, az alijákról – milyen politikai-gazdasági okai voltak és milyen a mai helyzet, az izraeli hadseregről, amely mindeddig sikeresen vette fel a küzdelmet az országra támadó ellenségekkel, a himnuszról, amely hamarabb született meg, mint az állam.

Mégis másról lesz szó most, mert  mindezeknél is fontosabbnak és Izraelre oly jellemzőnek tartom azt az életkedvet, amely az ott élő embereket átsegíti a nehézségeken, amely a gyors fejlődés titka. Természetesen, nem állítom,  hogy ez az “életkedv” minden izraeli sajátja, de azt igen, hogy ez az ország hétköznapi kultúráját meghatározó mentalitás.

Mindenekelőtt a kiváncsiság. Alapvető emberi tulajdonság, vannak, akik szerint nem a munka, hanem a kiváncsiság emelte ki az emberiséget az állatvilágból. Nos, ebből az izraelibe kicsit több szorult. Ebben bizonyára szerepet játszott az, hogy a zsidók több évezreden keresztül, sokszor voltak kénytelenek új környezethez alkalmazkodni. Már a bibliai Ábrahám is számára ismeretlen helyért hagyta ott Mezopotámiát, aztán az Egyiptomba került Józsefhez csatlakozott a törzs, hogy onnan visszatérjen az Igéret földjére. Az első, Salamon király által építtetett Szentély lerombolása után a babiloni fogság, majd a második Szentély lerombolása után a két évezredes galut (száműzetés) – elég gazdag tapasztalat az új helyzetekhez való alkalmazkodásra.

A kiváncsisággal összefügg, és az új dolgok megismeréséhez nélkülözhetetlen tulajdonság a merészség. Az, hogy valaki képes legyen belevágni az ismeretlenbe. Nagyon sokan elégedetlenek az életükkel, mégsem tesznek azért, hogy megváltozzon, mert tartanak az ismeretlen helyzetektől, az új kihívások okozta nehézségektől. Az izraeli belevág az ismeretlenbe! Ha nem is “nyílik szét neki mindig a tenger”, aki mer, az nyer – mondja a magyar közmondás is. Azzal, hogy meg meri tenni az első lépést, legalább esélyt ad saját magának arra, hogy nyerjen. Ez nem kell, hogy vakmerőség legyen – a veszélyekkel, a bukás lehetőségével számoló megfontoltság része a sikernek.

Ehhez persze kell némi önbizalom. Az a hit, hogy képes vagyok valami mást, valami újat csinálni. Ezzel párhuzamosan, ha nem jön be az, amire jó eséllyel számítottam, legyen erőm a sikertelenségből is kikecmeregni, a bukás után is talpra állni.  A belső erő, amely nem csupán egy-egy hirtelen fellángolásig tart, hanem következetesen továbbviszi a tervet – a kitartás, a következetes, kemény munka.

Az izraeliek, akik a cionizmus 120, az államiság 63 éve alatt egy nyugat-európai tipusú, gazdaságilag stabil országot építettek fel az Oszmán Birodalom egyik legelhagyatottabb részéből, nem vártak a megváltásra – hozzáfogtak.

Comments Closed

Hozzászólások (6)

Trackback URL | Comments RSS Feed

  1. rd szerint:

    A nyáron úgy adódott, hogy a Sínai félszigeten nyaraltunk és onnan csillagtúra-szerűen kirándultunk Izraelbe és Jordániába ( az akabai öböl túlpartját uraló Szaúd-Arábiát inkább mellőztük ) igaz, oda nem is vitt fakultatív program…
    Elképesztett, hogy micsoda növényzet nélküli hegyes-sivatagos, reménytelenül terméketlen vidék ez mind egyiptomi, mind jordániai, mind izraeli oldalon, többszáz kilométereken át, szakadatlanul.
    Csodálkoztam, hogy mennyivel bővebb adottságú ennél a Kárpát-medence (igaz, olajunk tán kevesebb, de termőföld, édesvíz rengeteg) és mi mégse megyünk itt jóformán semmire.
    Fiataljaink zöme kénytelen külföldre menni, ha boldogulni akar.
    Egy ilyen földi paradicsomban, ahol termékeny a talaj, termálvizek fakadnak, nem találja méltó helyét a jövő generáció.
    Közben úton-útfélen olyan rémhírek terjengenek, hogy ide akar betelepülni a fél Európa és az egész Izrael,
    mert felvásárolják a földjeinket, telkeinket, stb.
    Ezt nem tudom, de azt ettől függetlenül sem értem, hogy nekünk miért nem sikerül működtetni azt, amink van, és vajon egyáltalán miért vagyunk rászorulva arra, hogy eladjuk földjeinket.
    Ha másnak megéri működtetni, nekünk miért nem sikerül lassan évszázadok óta ?

    • ema szerint:

      Ez egy nagyon izgalmas, de nagyon érzékeny kérdés is. Vannak figyelemre méltó jelek, amivel szembe kellene nézni Magyarországon – ilyen az is, hogy hány magyar lett sikeres külföldön? Miért nem otthon? Mi az, ami a Kárpát-medencében lehetetlenné teszi, hogy tehetséges emberek nagyot alkothassanak?
      Mitől volt olyan páratlanul eredményes a kiegyezés utáni időszak Magyarországon, egészen 1920-ig? Ha elolvasod a judapest sorozatot, akkor megérted, hogy Kertész Ákos miért annyira elkeseredett, hogy provokált…
      Az izraeliek nem akarnak Magyarországra települni. Nem kell izgulnia senkinek. Az izraeliek befektettek Magyarországon. Voltak, akik ingatlanokat vettek, mert egy pesti kislakás áráért Tel-Avivban semmit nem lehet venni. Az izraeliek maguk gondoskodnak a nyugdíjukról – ezért mindenki ott fektet be, ahol jónak látja. Mivel az izraeliek elég gyorsan lépnek, gyorsan döntenek, ők voltak az elsők között, de vannak britek, olaszok, finnek, skótok, írek, akik szintén vettek lakásokat Pesten – abból nem volt cirkusz, csak abból, hogy az izraeliek “felvásárolják” Budapestet.
      Az adottság, és igazad van, a Kárpát medence fantasztikus természeti adottságokkal rendelkezik – nem elég. Innováció nélkül semmi.
      Az innovációhoz pedig tudás, önbizalom és bátorság is kell. Szomorú, de nagyon kevés magyarban vannak meg ezek a képességek együtt. Ezek tanulható képességek, de valamikor el kell kezdeni megtanulni.

  2. rd szerint:

    Igen, az életkedv… Ez sem jellemző ránk, az egész ország apátiába süllyedt, miközben itt élhetünk a világ közepén, egy kiváló természeti adottságú földön.
    És ahelyett, hogy kihasználnánk, másokra acsarkodunk, mert (talán a semmittevésünk miatti rossz lelkiismerettől terhelten) azt vizionáljuk, hogy el akarják venni tőlünk.
    Ez úgy ahogy van, nevetséges.
    Egyébként viccen kívül kaptam már olyan felvilágosító emailt, amely arról tájékoztatott, hogy Izraelben magyarul tanítják a gyerekeket, merthogy ide fognak jönni és ez lesz az új hazájuk.

    • ema szerint:

      Butaság.
      Mivel ma van a zsidó újév megjelentek az évzáró statisztikák – az izraeliek 88 %-a elégedett a helyzetével… itt és most, pedig a nyáron tüntettek a lakbérek magas volta miatt.
      Nem tudom, hogy hol tanítják magyarul a gyerekeket, de a környezetemben nem ismerek olyanokat, akik az angol helyett magyarul akarják tanítatni a gyerekeiket. Tudod mit, meghirdetem, hogy tanítok magyarul – ha lesznek jelentkezők, szólok. 🙂

  3. rd szerint:

    Csak azt nem értettem igazán, hogy ha egyszer az a cél, hogy kisöpörjenek minket a Kárpát-medencéből, akkor minek kéne bárkinek is megtanulni ezt a kizárólag a mi kislétszámú nációnk által beszélt, viszonylag nehéz idegen nyelvet.
    Erről természetesen nem szólt a beetető maszlag, de pánikkeltésnek megfelel, hisz itt lassan senki nem gondolkodik, az oktatás leírva, és a népünk évről évre butul.

    • ema szerint:

      Ne légy ennyire pesszimista! A szabad információáramlás egy ponton túl javítja a helyzetet. Egyre kevesebb maszlagot lehet beadni.