7 év börtön

Tegnap hirdettek ítéletet:  Moshe Kacav, aki elnyerte a legmagasabb, izraeli, közjogi méltóságot – a köztársaság elnöke (2000-2007), amely tisztségétől éppen az ellene felhozott vádak miatt volt kénytelen megválni, hét évet kell börtönben töltsön, további két év felfüggesztett börtönbüntetés és pénzbeli kártérítés mellett. A mindezidáig szabadlábon védekező elnök május 8-án kell megkezdje börtönbüntetését.

Az ítélet sok tekintetben annak a női szolidaritásnak a győzelme, amelyet izraeli nők ezrei tanúsítottak, amikor az “elnök emberei” a megerőszakolt és molesztált nők szavahihetőségét támadva igyekeztek bagatelizálni az ügyet.

Kineret Barasi fiatal ügyvédnő, csupán 5 éve a szakmában, amikor egyetemi barátnője  egy este, öt évvel ezelőtt,  elmesélte mindazt, ami vele történt a elnöki irodában. A későbbiekben csak Alef, az elnöki irodából címmel azonosított feljelentő volt az a bátor nő, aki kirobbantotta a Kacav-botrányt. Az ő bejelentése törte meg a hallgatást – egyre-másra jelentkeztek azok a nők, akiket Moshe Kacav hosszú közéleti pályafutása alatt megalázott, szexuális szolgálatokat erőszakolt ki a tőle függő nőktől.

2006 október 15-én adta át a rendőrség a nyomozati anyagot a legfőbb ügyésznek, vádemelésre. Az elnök sztárügyvédei azonban 2007 júniusára tető alá hoztak egy vádalkut, miszerint Kacav lemondva  a tisztségéről, beismerte volna a kisebb eseteket (nők molesztálását), egyenként 30 ezer sekeles kártérítést fizetve a sérelmezőknek, de ezzel az ügyet le is zárták volna. Az elnök másnap lemondott, és ugyanaznap az erőszak ellen küzdő női szervezetek, megtámadták az egyezséget a legfelsőbb bíróságon. Amikor pedig a legfelső bíróság helybenhagyta a vádalkut, tüntetést szerveztek a tel-avivi Rabin térre.

Az izraeli nővédelmi szervezetek fantasztikus munkát végeztek az elmúlt két évtizedben a katonaság nimbuszával erősített férfisovinizmus visszaszorításában. A nők elleni erőszak kikerült a tabu-témák köréből, egyre többen gyűjtöttek annyi bátorságot, hogy az ellenük elkövetett merényletről beszámoljanak, rendőrséghez forduljanak, feljelentést tegyenek, végigszenvedjék a gyakran megalázó bizonyítási eljárást. Az elnökkel kötött vádalku  ezeket az eredményeket veszélyezteti. Nem maradt más, mint kimenni az utcára, tüntetni, tiltakozni.

Alef ambiciózus fiatal nőként kezdte munkáját az elnöki rezidenciában. A szóbeli nemi inzultus tönkretette önértékelését: miért léptették elő – azért, mert jól dolgozik, vagy azért, mert az elnök szemet vetett rá? Ahogy a szóbeli erőszak tényleges nemi erőszakká vált, egyre mélyebbre tiporták önbecsülését – és ez az, amit azok mindig elfelejtenek, akik felróják: miért nem hagyta ott a munkahelyét, ha zaklatták? Azért, mert abban a lelkiállapotban, amelyben elhitetik az emberrel, hogy semmit nem ér a munkája, csak a csinos feneke miatt jutott az előnyös álláshoz – ember lánya legyen, aki képes felállni, és más munkát keresni. Egyébként Alef megtette ezt, bár egy kis időbe telt, míg összeszedte bátorságát. Aztán – mint mondja – újabb fenyegetések az elnök részéről, hogy sehol nem kap majd munkát, mert az ő keze messze elér…  Az egyezségből mégis kimaradt Alef. Mert a nemi erőszakot ki kellett zárni ahhoz, hogy Kacav megússza a börtönt. Így egyszerűen kihagyták Alef történetét, mint „nem kellően hiteleset”. Alef egy éven át elszenvedte a kihallgatásokat, a szembesítést, még (mint utóbb kiderült) telefonjai lehallgatását is, és a rendőrség nem találta hiteltelennek mindazt, amit mondott, és most Meni Mazuz (a legfőbb ügyész), aki egyszer már mindent elhitt, hirtelen rájött, hogy mégse…

Moshe Kacav felháborodottan utasította vissza, hogy a bírósági ítélet előtt a média, a közvélemény mondjon felette ítéletet. Karrierjét tönkretette a sajtó – állította. De ki törődik a sértettek karrierjével? Alef sorsáért, elveszett munkájáért mintha nem kellene aggódnunk, hiszen ő „csak” titkárnő volt az elnöki hivatalban. Hogy miként folytatja az életét, miből élt az elmúlt évben, amíg a kihallgatások, a vizsgálatok folytak, s milyen munkát talál majd mindezek után – az nem kérdés? Az elnök leköszönt, és bármit tett, a nyugdíját és a hozzá tartozó juttatásokat meg fogja kapni. Ügyvédeit, PR sztármenedzserét nem lesz gond kifizetni az izraeli adófizetők pénzéből. Alef, akinek története kimaradt a vádiratból, még azt a nevetségesen alacsony kártérítést sem kapja meg, amit a megpaskolt fenekű utazási ügynöknő vehet fel. Nem csoda, hogy az egyezség hallatán egy utolsó, elkeseredett lépésre szánta magát: hallja hát mindenki, mit kellett elviselnie a „jó” elnök úrtól.

Hogy mi késztette Kacavot arra, hogy a 2008 áprilisában ő maga lépjen vissza a vádalkuból, nem tudni. Az ügyvédei a fejüket fogták… ő pedig egy teljesen érthetetlen sajtótájékoztatót tartott, ahol kiosztotta az egész izraeli sajtót, akik a “vérét veszik”, mielőtt a bíróság döntött volna a sorsáról. Persze, most is, az ítélet után is ez a legfőbb érve – őt nem a független bíróság, hanem az utcai tüntetések és a sajtó börtönzi be. Valójában, a bíróság zárt ajtók mögött tárgyalta ügyét 2009 szeptember 1-től 2010 december 30-ig, amikor kimondták  bűnösségét.

A társadalmi vita a nyomozás óta tart, és nem fog befejeződni akkor sem, amikor az ügy a legfelső bírósághoz kerül (Kacav ügyvédei fellebbeznek az ítélet ellen) és a per (a sértettek polgári perben folytatják a kártérítési ügyet) befejeződik. Egy demokratikus állam bírósága nem tehet különbséget  az állam elnöke és Ploni Almoni között ugyanolyan bűn esetén, csak azért, mert az egyiknek drága ügyvédek sora védi a bőrét, a másiknak meg nem tellik ilyesmire!

Sőt, a zsidó törvények a felelősebb beosztásban lévőket szigorúbban büntetik : a Tóra hetiszakaszasmini szerint – amit éppen most olvasnak a zsinagógában (Mózes 3. könyve – 9. fejezet   1. bekezdéstől  11. fejezet végéig) – Áron két fia elég az áldozati tűzben, mert valamit nem úgy csináltak, ahogy kellett volna. Az “elöljárók” büntetése éppen azért kell példásnak lennie, mert páldául szolgálnak mások előtt. Ilyen értelemben a bíróság figyelembe vette azt a társadalmi elvárást, hogy az, aki hivatali rangjával visszaélve nőkkel erőszakoskodik, kapjon elrettentő ítélet.

Comments Closed

Hozzászólások (16)

Trackback URL | Comments RSS Feed

  1. kv szerint:

    “Az izraeli nővédelmi szervezetek fantasztikus munkát végeztek az elmúlt két évtizedben a katonaság nimbuszával erősített férfisovinizmus visszaszorításában.”
    Én úgy vettem észre, hogy Izrael tán az egyetlen ország, ahol a nők kötelező sorkatonai szolgálatot teljesítenek. Akkor a katonaság nimbusza miért erősíti a férfisovinizmust ahelyett, hogy a női katonaság miatt épphogy elmulasztaná ?
    Technikai kérés: nem tudnád kitenni az utolsó hsz-eket oldalra valahová láthatónak,ahogy sok oldalon pl. a Nőkért.hu-n is láthatóak ?
    Ezt már múltkor is javasoltam PR céllal, lehet a másik nevemen tettem.
    De technikailag is hasznos, mert engem pl. érdekelnek a mások általi kommentek és a válaszok is, másrészt nem mindig emlékszem, hogy melyik cikket kommenteltem legutóbb, és így az archívumban már elég nehezen tudok visszatalálni hozzá, pedig a válasz érdekel.
    Köszönöm !

    • ema szerint:

      Mert a női egyenlőség kérdése nem olyan egyszerű… Az állam megalakulása előtt is részt vettek a harcokban nők, de miután megalakult a reguláris hadsereg, a nőket kevésbé akarták az efektiv harci alakulatokban látni – miután ez nem egy operett-hadsereg, ez még érthető is volt. Viszont a harcosok nimbusza a macsó szemléletet erősítette. A katonák között is az elitalakulat csúcsa volt, talán még ma is az, a vadászrepülőké. Ezer Weizman, aki az államelnökségig vitte, maga is vadászrepülő volt, elhíresült egy mondatáért, amiben a nőket amolyan kellékként jeleníti meg – már nem emlékszem pontosan, de az ötvenes-hatvanas években közszájon forgott, viszont már a nyolcvanas-kilencvenes években ugyanaz a mondat botrányt kavart.
      A hadserege belül tehát az volt a kérdés, hogy hol, milyen feladatot látnak el a nők.
      Mint egy vállalatnál, ugye az igazgató és a titkárnő nem ugyanaz, pedig egymás mellett dolgoznak.

      Nos, ahogy az elitalakulatokba, igy a vadászrepülők közé is “beférkőztek a nők”, ahogy a hadművészet egyre kevésbé fizikai erőnléten múlik, egyre több nő jut jelentős szerephez. De azt is tudni kell, hogy komolyabb pozicióba nem a sorkatonai szolgálat alatt jut valaki, hanem, ha tovább szolgál. Nők pedig még itt sem sokan vállalnak katonai karriert, mint életpályát. De évről évre, látványosan javul a helyzet – ezt mióta megint itt élek, rengeteg területen látom. Öt évvel korábbhoz képest is elképesztő változások láthatók.
      Szóval, mint annyi másban is, Izraelben működik egyfajta javító mechanizmus, ami a nők helyzetében is elég radikális változást idézett elő. Azért használom sokszor mintaként ezt az országot, mert nem arról van szó, hogy itt minden jó, hanem arról, hogy a rossz dolgokat képesek megváltoztatni.
      Ma este például egy olyan kibucról írok, amely nem nagyobb, mint egy átlagfalu Magyarországon, mezőgazdaságból él, de abból készterméket exportál a világ minden tájára – Magyarországra is!

    • ema szerint:

      A technikai javaslatodat továbbítottam a stáb tagjainak – bizonyára igazad van ebben, érdemes megoldani, de ebben én nem sokat tudok tenni, ezért továbbítottam, és köszönöm az észrevételed.

  2. rd szerint:

    Igen, értem.
    Az elnök hírhedt mondata ez volt :
    “A legjobb fiúk – legyenek pilóták; a legjobb nők – legyenek a pilótáké”.
    Hát igen.Amúgy eddig az is probléma volt, hogy a fegyvereket pl. valahogy mindig úgy oldották meg, hogy méretüknél/súlyuknál fogva nehezek voltak a nőknek.
    Szerencsére az elpuhuló férfiak és a technikai eszközök miniatürizálódása ezt a gondot lassan megoldja.
    Maradnak még az olyan apróságok, hogy a biztonsági öveket az átlagférfi és nem az átlagember méretére tervezik, így nekem némelyik a nyakamon ível át, és egy ütközés során bizonyára erősen fulladnék tőle.

  3. kv szerint:

    Köszönöm, ez is jó. De amúgy szívesen böngészek régi híreket is (egy újszülöttnek…)
    Ha megírnád egy működő email-címedet, írnék priviben is pár gondolatot, ami a honlapjaidról eszembe jutott.
    De elég személyes jellegűek ahhoz, hogy itt írjam meg.

  4. ema szerint:

    Ezen keresztül tudsz privát üzenetet is küldeni:
    http://amichay.hu/kapcsolat/

  5. rd szerint:

    Ott küldtem már, kétszer is. De gondoltam, nem kaptad meg, mert ott is kértem e-mail címet mindkétszer (a sajátomat megadva), de nem jött válasz.
    Azért volna erre szükségem, mert csatolt szöveges állományként szeretném elküldeni a gondolataimat,

    • ema szerint:

      Jó, hogy tudom… valóban nem érkezett semmi. Egy kis türelmet kérek, rendezzük az ügyet.

      • ema szerint:

        Közben küldtem egy e-mailt arra a címre, amit a kommenthez megadtál, de onnan a levél visszajött, mint nem létező címről.

  6. rd szerint:

    Ezen csodálkozom, mert élő email címeket adtam meg mindkét nevemhez.
    Ezt itt is megadhatom: dekor.5948@gmail.com

  7. rd szerint:

    Hát, ez meg sajnos mindezidáig nem jött át.
    Próbáld meg ismét azzal, amin először (tényleg hibásan) a gmail.hu-t adtam meg, most már kijavítottam com-ra.

  8. rd szerint:

    Ja, én a dekoros címre vártam, és oda nem jött. Most olvasotam, hogy javítottad, és az elsőre küldted el. De sajna ott sincs. Ez érdekes.