A 33. izraeli kormány

A jövő elkezdődött...

A jövő elkezdődött…

Mielőtt bejött volna a sabat – péntek koradélután, 2013.március 15-én, aláírták a koaliciós megállapodást. Natanjahu végre bejelenthette, hogy sikerül kormányt alakítania. A borulátókkal ellentétben, azt tette, amit tennie kellett: legfőbb szövetségesei a Jáir Lapid vezette Jes Atid, és a Naftali Benet vezette Bait Hajehudi  – az “épeszű többség” kormánya előtt megnyílt az út.

Jáir Lapid csapata keményen küzdött a választóknak tett igéretei betartásáért. Az eredmény nem teljes, de az érdekegyeztetéseknek ez a sorsa, tudni kell kompromisszumokat is kötni. Végül is, 22 miniszter lesz a 33. izraeli kormányban, további 9 miniszterhelyettessel, szemben az előző kormány harmincon felüli (a tavalyi Mofáz-epizóddal 34 miniszter fordult meg abban a kormányban) miniszterével és 11 miniszterhelyettesével. Persze, van még hová fejlődni, de a jövő elkezdődött…

Jáir Lapid elfogadta a kihívást – a közutálatnak örvendő pénzügyminiszteri posztot, és a pártjának megszerezte az oktatási tárcát, amely nélkülözhetetlen a mélyreható reformok végrehajtásához, hogy az ordodox diákok is megtanulják azokat az alapismereteket, amelyek a munkavállalásukhoz nélkülözhetetlenek. Naftali Benet pártja diszponál a vallásügyek felett, amely főként a többségi, szekuláris zsidóság illetve a halacha szerint zsidónak nem minősülő állampolgárok számára lehet biztató kezdet. A Bait Hajehudi párt kapja a lakásgazdálkodási, valamint az ipar-, és kereskedelmi tárcát. Cipi Livni, aki elsőként kötött megállapodást Natanjahuval, az igazságügyi tárcát kapja igyekezete jutalmául, és aktiv résztvevője lehet a palesztinokkal való tárgyalásoknak.

A koalíciós tárgyalások lényege azonban nem a miniszteri székek sorsa volt, hanem az, hogy az új, feltörekvő pártok, amelyek nem mást, mint egy “új tipusú politizálást” hirdettek, mennyire lesznek képesek programjukat megvalósítani. Ezért tartott ilyen sokáig aláírni a megállapodást, és nem véletlen, hogy miután az üzlet megköttetett, minden résztvevő párt pozitívan értékelte az eredményt. A közös munkához ugyanis olyan megállapodás szükséges, amelyben minden résztvevő magát győztesként pozicionálja.

Jáir Lapid folytatja a választási kampány elején kezdett szokását – az érdeklődőknek személyes beszámolót küld e-mailben. A listára fel lehet iratkozni, vagy az írást megtalálhatja az olvasó Jáir facebook-oldalán, ahol természetesen, hozzá is lehet szólni. A tegnap esti bejegyzésben azt latolgatja, hogy miként reagáltak a hozzá közel álló emberek a pénzügyminiszteri poziciójára.

“A megjegyzések három csoportba oszthatók:

Az első azoké, akik áldásukat adták rá, bár óvatosan megjegyezték, hogy ezen a területen nagyon nehéz sikereket elérni.

A második csoport tagjai egyszerűen közölték, hogy elment az eszem, Natanjahu behúzott a csőbe, az elkövetkezendő időben elveszítem mindazt a politikai tőkét, amit az elmúlt évben szereztem. Ezektől az emberektől kérek egy kis türelmet és annak megértését, hogy tisztában voltam a nehézségekkel, amelyek rám várnak ezen a poszton. Az ország gazdasági nehézségeinek megoldása olyan kihívás, amit én tudatosan vállaltam. Ebben a tekintetben Natanjahut nem politikai riválisnak tekintem, hanem partnernek, akivel a sikerben és a bukásban is osztoznom kell.

Valószínű, hogy ezzel a pozicióval nem fogom növelni a népszerűségemet, de nem is ez a cél. Egy politikus cselekvőképességének legnagyobb veszélye, ha a döntés előtt annak népszerűsége alapján kezd mérlegelni.  Mintaszerű politikus az, aki az elérendő cél érdekében képes a munkatársait és azon túl, széles tömegeket mozgósítani! A pozitív változás reményében végzett munka lesz igazán eredményes, és a vezető feladata éppen ezt a reményt felszítani.

3970

A 33. izraeli kormány Simon Peresz államfővel

Aki azonnali eredményeket ígér, az hazudik a választóinak. Ez vezet a harmadik csoporthoz, akik nem értik, hogy miért nem választottam egy kevésbé szakmai minisztériumot, amivel sokkal könnyebb dolgom lenne? Igaz, a külügyminisztérium sokkal csillogóbb állás, és a belügyi tárca is kevésbé veszélyes, és valóban, nem vagyok közgazdász, de a párt első szlogenje az volt, hogy “Hol a pénz?”, az adófizetők pénze. Véleményem szerint, a miniszter  elsősorban olyan politikus kell legyen, aki a fontossági sorrendet következetesen képviseli, és kiváló szakembereket gyűjt maga köré annak érdekében, hogy a társadalmi célok megvalósuljanak. Ez állandó harcot jelent, és én nem futamodok meg előle.”

U.i. : 2013. március 18-án letette az esküt az új izraeli kormány – 22 miniszterből csupán négy nő. Van még hová fejlődni…

Comments Closed

Hozzászólás jelenleg nem lehetséges.