A teraszon túl meleg van – február elején…

Tel-Avivba szökött Párizs

Gyalogos város…

@i.Izrael.im.2018.01

Közös reggelihez ültünk le az étkezőben, mert a tetőteraszon túl meleg volt február 8-án… Tel-Avivban.

A kávét a közeli francia pékségből hoztuk a croissant-okkal együtt, a “kenőcsöket” (humusz-thina, paradicsomos, zöldséges padlizsán, padlizsán thinával) előző nap a szemben lévő szuperben vettük, meleg, magos kenyérrel, zöldségekkel, gyümölccsel – nem is tudtunk ellenállni, este elpusztítottuk a felét – “majd holnap veszünk még” felkiáltással.

“Jól élünk” – mondogattuk a kulináris élvezetek közepette, de meg is dolgoztunk érte: napi 10-15 kilométernyi gyaloglással.

Egy várost gyalog lehet igazán megismerni – vallom, és ezen a négy napos urbanisztikai workshopon bizony sokat gyalogoltunk.

Kezdődött azzal, hogy a reptérről kijövet vonatra szálltunk és 10 perc múlva már Tel-Aviv északi buszpályudvarához közeli megállóban csináltattuk az elektronikus jegyeket.

Felszállhattunk volna egy buszra, de kevés volt a csomagunk, gondoltuk, három órányi ücsörgés után mehetnénk gyalog is… még budapesti időjárásnak megfelelő meleg cuccokban… nos, az Arlozorov utcát nem felejtjük el… (tanulság: legközelebb felszállunk a buszra, ami levisz a tengerpartra)

A szállásunkat csak 15:00-kor foglalhattuk el, ezért kényelmesen megebédeltünk…

.

.

.

.

.

.

.

.

Sült padlizsán thinával meglocsolva, friss, meleg kenyérrel és mentás limonádéval.

Közben hol kisütött a nap, hol elbújt a felhők mögött, de a minusz 2 után a plusz 20 azért édesen melengető volt.

kilátás a tetőteraszról

A lakást, ahol megszálltunk, még takarította egy pasi, így letettük a holminkat és elindultunk a Dizengoffon sétálni – “lehizdangef”, ahogy a héber mondja.

A Ben Yehudától, ahol laktunk, minden egy “köpésre” van, ezt a sok gyaloglás közepette is értékelte a társaság, amikor a “mi utcánkba értünk”.

Dizengoff Center

Másnap a reggeli után kényelmesen készülődtünk, mivel ez amolyan szabad programos nap volt, a társaság szétszéledt… vacsorára viszont a Dizengoff Center háziétel-piacára mentünk, és alaposan bevásároltunk a marokkói, iraki zsidó konyha finomságaiból. Hazavittük és még másnap is azt ettük vacsorára.

Sarona – kis házak a nagyok ölelésében

Péntek rövid nap – mert ha bejön a sabat, leáll az élet, de legalábbis a tömegközlekedés.

Ezért a házunk előtt megálló busszal kikalandoztunk Bné Breakba – a közeli ortodox városba, mintegy visszamenvén az időben vagy 200 évet.

Innen egy másik busszal az északi, elegáns lakónegyedbe mentünk – Ezorei Chen.

Majd egy kanyarral délre fordultunk, a piacon fűszerkeverékeket, kenyeret és friss datolyát vettünk.

Rothschild péntek délután

Igyekeztem mindig más utakon menni a társasággal, hogy érzékeljék a város összetettségét: jártunk az első, nagyon szegény településmagot jelentő  Neve Tzedekben, ami most a francia bevándorlók kezdvenc lakóhelye, közel a tengerhez, kikupálódva, nagyon drága lakásokkal, sétáltunk a Rothschildon, a péntek koradélutáni füvönheverészés idején, az új magas épületek árnyékában, hallgattuk utcai énekesként magának megélhetést teremtő, valamikori híres énekesnőt a piac előtti téren, végigmentünk a városrehabilitáció egyik szinterét jelentő Senkinen, beugrottunk a régi temetőbe, a távolabbi helyeket pedig busszal néztük meg.

Pénteken, vacsora után még kimentünk a kikötőbe egy kicsit sörözni, és megszerettettem velük az Arakot – mentás limonádéval ittuk.

Miri Aloni

Szombat a nagy menetelés napja volt, mert el akartam jutni Jaffo óvárosába, végig a tengerparton a kikötőbe, és miután nincs tömegközlekedés szombaton, onnan vissza is kellett jönni – na ez már megeröltető volt, annak ellenére, hogy közben jót ebédeltünk egy arab étteremben 50 sekelért fejenként 22 fajta saláta (“kenőcs”) meleg laffával és limonádéval, kávéztunk a Rothschildon, meg-megpihentünk egy-egy padon.

A következő csoportnál átalakítom a programot, Jaffóra előbb megyünk ki, hogy aki elfárad, visszatérhessen busszal.

Szerdán csak 13 kilométert, csütörtökön 15 kilométert, pénteken és szombaton 16-16 kilométert mentünk.

Nagyon kellemes volt az idő, erős nap még nem tűzött a fejünkre, de azért a sapka mindig hasznos. Mint ahogy esernyőt is érdemes vinni, mert februárban azért előfordulhat egy-egy hirtelen zápor.

Mit érdemes csomagolni egy négy napos tel-avivi útra, februárban?

A téli utazások legfőbb problémája, hogy hidegből megyünk melegbe és vissza, vagyis Budapesten a reptér és a lakás között kell a meleg cucc, aztán Izraelben vetkőzünk… Fordítva kellemetlenebb…

A kényelmes cipő nagyon fontos… én azt a cipőt húzom fel az utazáshoz, ami a legtöbb helyet foglalja el, most egy bokacsizma volt az. Egy kényelmes, sportcipőt, és egy papucscipőt csomagoltam a mindent elnyelő IKEA-táskába. Két utitársam is ilyenbe csomagolt a legnagyobb megelégedésükre… Ennek a táskának az is előnye, hogy “nőni tud”, Tel-Avivban, ahogy leszálltunk a vonatról, belenyomtuk a kabátunkat – arra a visszaútig nem volt szükségünk.

Rétegesen öltözködni az ilyen utazáshoz is nagyon érdemes, mert Izraelben szépen lehántolhatjuk magunkról a rétegeket. Fürdőruha még nem nagyon kell áprilisig, de senkit nem tartok vissza, hogy pancsikoljon a Földközi tengerben. Az airbnb-s lakásokban törölközőt adnak, csak a piperecuccot kell optimalizálni, a rajtunk lévő ruhákon kívül 3 napra fehérnemű, trikó, esetleg könnyű, nem gyűrődő ruha. Sok ruhát nem érdemes vinni.

Jákob álma

Tel-Aviv drága város – mondta az egyik résztvevő, de napi 150 sekel úgy tűnik elég így is a kényelmes élethez, egy kis ajándékhoz.

MentésMentés

MentésMentés

MentésMentés

MentésMentés

MentésMentés

MentésMentés

MentésMentés

MentésMentés

MentésMentés

MentésMentésMentésMentés

MentésMentés

MentésMentés

MentésMentés

MentésMentésMentésMentés

MentésMentés

MentésMentésMentésMentés

MentésMentés

MentésMentés

MentésMentés

MentésMentés

MentésMentés

MentésMentés

MentésMentés

MentésMentés

MentésMentés

MentésMentés

Comments Closed

Hozzászólás jelenleg nem lehetséges.