Aharon Davidi

Egy évtizeddel ezelőtt egy újságban olvastam élménybeszámolót egy izraeli programban résztvevőtől. Elmondta, hogy egy IDF logisztikai bázison dolgoztak. Raktárban pakoltak, csomagoltak, fóliáztak, és közben megismerkedtek Izrael állam történetével, hadtörténelmével, az IDF belső életével, egyenruháival, rendfokozati jelzéseivel. Ekkor hallottam először, hogy a program neve: Sar-El,  (“שר-אל“) amely a „Segítség Izraelnek” héber rövidítése. Érdeklődni kezdtem, de mivel még aktív katona voltam a részvételem szóba sem kerülhetett.

Turistaként jártam Izraelben, majd ismerősök révén eljutottam a program magyar szervezőihez. Közben nyugdíjba vonultam és elhatároztam, hogy jelentkezem. Először megpróbáltak lebeszélni, hivatkozva a puritán életkörülményekre, a laktanyai életre, a munka nehézségére. Elmondtam, hogy 18 éves koromtól egész életemben katona voltam, laktanyában dolgoztam, gyakorlatokra jártam. Szolgálatom során számos ország hadseregeinek laktanyáiban jártam, és tudom, hogy az IDF különbözik más fegyveres erőktől, de a katonák életében vannak hasonlóságok. Erről egy korábbi cikkben már írtam.

Végül sikerült jelentkezni a programba és néhányan elutaztunk Izraelbe. A repülőtéren katona kislányok vártak és elvittek egy IDF logisztikai bázisra. Az első benyomások igazolták előzetes véleményemet. Az életkörülmények valóban puritánok voltak, de semmi kellemetlent nem tapasztaltam. Mivel én voltam az egyetlen magyar férfi, az orosz csoportban jól éreztem magam és bár az angolra készültem az orosz nyelv gyakorlásra is jó volt. Elég keveset tudtam a program történetéről és így nagyon kellemes meglepetés volt mikor egy nap közölték, hogy egy izraeli tábornok tart egy tájékoztatót.

Ő volt Aharon Davidi. Beszélt Izrael történetéről, a háborúkról, hadseregről. Számomra nagy élmény volt, hogy kiderült, részt vett a Mitla szorosi csatában, majd a  Hatnapos háborúban  Sarm El Seik elfoglalásában és ejtőernyősként más ütközetekben. A későbbiekben többször találkoztam a tábornokkal. Nagy szomorúsággal értesültem arról, hogy 2012. február 11-én 84 éves korában elhunyt. Eszembe jut, hogy egy alkalommal, egy izraeli tiszttel a libanoni háborúról beszélgettünk és azt mondta, hogy egyre kevesebb olyan katonai vezető él, akik a korábbi háborúkat végig harcolták, harctéri tapasztalatokkal rendelkeznek, és bár a reguláris hadseregekkel vívott háborúk mások, mint napjaink, aszimmetrikus, terrorizmus ellenes háborúi, a nagy tapasztalatú „harcos” katonákra mindig szükség lesz.

Aharon Davidi 1927.-ben született. A Sar-El program résztvevői számára Ö az „our general” volt. A második világháború vége felé indul el katonai pályáján. Először a „Gadna” majd a „Palmach” szervezetekben vett részt katonai kiképzésben. A függetlenségi háborúban /Milhemet Haatzmaut/ a „Negev” dandárban harcolt a déli fronton. Részt vett a „Yoav” majd a „Horev” hadműveletekben melyek Asdod, Majdal /ma Askelon/, Gáza, Rafah térségében visszaverték az egyiptomi hadsereg támadását, majd elfoglalták a tengermelléki területeket. 1949. márciusában részt vett az „Uvda” hadműveletben melynek során elfoglalták Um-Rashrash települést /ma Eilat/. A függetlenségi háború után részt vett az arab fedayin rablók elleni műveletekben. 1953.-ban indult az ejtőernyős kiképzés és Davidi az elsők között csatlakozott. Ekkor kerül kapcsolatba később legendássá váló tisztekkel, mint Ariel Sharon és Raful Eitán. Élete későbbi folyamán ez a kapcsolat barátsággá válik és végig megmarad. 1954.-ben hozzák létre az első ejtőernyős alakulatot /Unit 101/. 1956.-ban a sinai háborúban /Mivtza Kadesh/ már a Sharon parancsnokolta ejtőernyős dandár hajtja végre a híres bevetést a Mitla-hágó térségében, melynek aktív résztvevője. 1967.-ben a hatnapos háborúban /Milhemet Sheshet Ha Yamim/ már ezredesként Raful Eitán helyetteseként vesz részt. A Sínai-félsziget déli részén, Eitán sebesülése után átveszi a parancsnokságot és jelentős szerepet játszik Sarm El Seik elfoglalásában. 1970-ben kapja meg a tábornoki rendfokozatot, és még ebben az évben nyugalomba vonult.

Londonban folytatott egyetemi tanulmányai során MA és PHD fokozatokat szerzett, majd a Tel-Avivi egyetemen tanított. Később a golani-térség közösségi és kulturális ügyeivel foglalkozott. 1982-ben a libanoni háború idején, amikor az IDF logisztikai, utánpótlási területén problémák jelentkeztek, az ő ötlete volt, hogy külföldi önkéntesek /Mahal-program/ meghívásával orvosolják a hiányosságokat. Így született a Sar-El mozgalom, amely az idén ünnepli működésének 30. évfordulóját. Az elmúlt években, évente kb. 3500 fő vett részt önkéntesként a logisztikai bázisokon végzett munkában. A program születésekor, talán nem véletlen, a korábbi harcostársak töltöttek be meghatározó szerepet. Ariel Sharon, védelmi miniszter, Raful Eitán pedig vezérkari főnök volt.

Több alkalommal vettem részt az önkéntes programon, és mint volt katona számomra felejthetetlenek az „our general”-l folytatott beszélgetések, melyek során egy dedikált fényképet is kaptam Tőle.

Katonától búcsúzunk. Shalom chaver!

A képek az izraeli ejtőernyősök emléklapjáról valók, ahol részletes, képes beszámoló van Davidi életéről.

Comments Closed

Hozzászólás jelenleg nem lehetséges.