Hillary Clinton és Barak Obama nyilatkozata az egyiptomi utcai harcok kapcsán, jól jellemzi a Nyugat értetlenségét. Fogalmuk sincs, hogy az arab világban miként működnek a dolgok. Demokráciáról papolnak  olyan  körben, ahol a népbutítás a hatalomgyakorlás megszokott eszköze.

Attól, hogy  választások vannak egy országban, még nem tört ki a demokrácia. 2006-ban ilyen „szabad” választások nyomán került hatalomra a Hamasz a gázai övezetben. Ha valahol, akkor Magyarországon kéne tudni, hogy működik ez –  a második világháború után hány „szabad” választás volt, amelyen a „nép” lelkesedéssel fogadta élete megnyomorítóit?

A Nyugat nem hajlandó megtanulni arabul – itt nem csupán a nyelv, hanem a kultúrális közeg, a mentalitás ismerete lenne létfontosságú. Az, hogy az  amerikai politikusok  önmérsékletre intik az egyiptomi rendfenntartó erőket, miközben a felbőszített tömeg rendőrautókat gyújt fel és fegyvereket rabol, a közel-keleten azt jelenti, hogy szabad a pálya – Mubarakot már  senki nem támogatja. A békemániás politikusok most éppen, és nem először, a még nagyobb tűz szításában partnerei az iszlámista fanatikusoknak –  a Hamasz, a Hezbollah és Irán üdvözölte a „forradalmi” tettet Tunéziában és Egyiptomban.

Az arabok viszont megtanultak angolul, és nem csak a nyelvet: pontosan tudják, hogy lehet a demokratikus felsőbbrendűségükben elkábult nyugati politikusokat és közvéleményt megvezetni.

Minap felháborodásomnak adtam hangot, hogy a Galamus cikke pro-palesztin szóhasználatot követ a 2008-as izraeli-palesztin béketárgyalásokról kiszivárogtatott anyagról szóló cikkében. A lap részéről Kelemen László udvariasan érdeklődött, hogy mi az, ami zavar az MTI -től átvett cikkben. (A legjobb választ a LATMA TV adta erre a kérdésre: „a palesztinok végtelen nagylelkűségükben New Yorkról lemondanak az amerikaiak javára”) Levelezésünk nyomán kiderült, hogy nem csak a Galamus vette át kritika nélkül az MTI szolgálati közleményét, hanem az MTI is csupán magyarra fordította az al Dzsazíra angol nyelvű anyagát ebben a témában.

Vagyis, a magyar olvasók intelligens, gondolkodó rétege, akikhez a Galamus szólni kíván, azt a hírpépet cumizzák, amit az al Dzsazira megfőz nekik. Ennyit a magyar sajtó objektívitásáról…

Nem jobb a helyzet a CNN, Reuters, az AP vagy a BBC esetében sem, mert az arab világba egyre kevesebb nyugati tudósító hajlandó elmenni személyesen. Többnyire helyi újságírókkal, fotósokkal, filmesekkel dolgoztatnak. Csak meg kell nézni, a képaláírásokat : pl. Reuters – Mohamed Abd El-Ghany A médiamanipulációra nagyszerű példa volt a Marmara esete, de számos „beetetelést” lepleztek le amatőr internetezők a 2006-os libanoni háború során.

Azok az  izraeli újságírók,  akik a térség politikai eseményeivel foglalkoznak (kivéve  Gideon Levyt a Haaretz „arabológusát, aki csak angolul ért) kíválóan ismerik az arab nyelvet, szokásokat, a metakommunikáció finom részleteit.

Itai Vered a közszolgálati, egyes csatorna egyiptomi tudósítójaként a tüntetők között járva szerezte információit: arra a kérdésre, hogy kinek kéne irányítani az országot Mubarak helyett, a válasz, hogy mindegy, csak legyen változás.

Oded Granot sokéves tapasztalata alapján készített összeállítást a közel-keleti „demokratizálódásról” Libanontól Katarig. Érdemes odafigyelni arra, amit ők mondanak.

A amichay.hu hírforrása tehát nem az al Dzsazíra, hanem megbízható, izraeli arab-szakértők, akik számára a Nyugat és Izrael védelme szempontjából fontos tudni az igazságot.  Az egészséges humor kedvéért időnként a LATMA TV is.

Comments Closed