Az itélet késik…

Nagy várakozással tekintettek Izraelben a nemzetközi nőnap elé, mivel két héttel ezelőtt úgy tűnt, hogy ezen a napon hirdetnek ítéletet Moshe Kacav, a volt köztársasági elnök perében. A nevezetes napon azonban egyetlen szó sem esett a 2010 december 30-án már bűnösnek nyilvánított erőszaktevőről, beosztottjai molesztálójáról. A nap végén megjelent sajtóközlemény szerint az ítéletre még két hetet kell várnunk.

Viszont, számos statisztikai adat és elemzés látott napvilágot, amely az izraeli nők helyzetét hivatott jellemezni.

Az általános adatokból az derül ki, hogy amíg a férfiak átlagkeresete havi 9526 sekel ( 581 ezer forint/hónap), addig a nőké csupán 6280 sekel (383 ezer forint/hónap), de az izraeli társadalom sokszínűsége okán érdemes a különbségeket közelebbről is megvizsgálni, legalábbis a két fő népességcsoport, a zsidó és az arab lakosság körében.

A munkaképes  lakosság körében a zsidó férfiak foglalkoztatottsága 78%, míg a nőké 76% – sokat javult az elmúlt évtizedben. Ugyanez az arab férfiak körében 73% és az arab nők körében csak 25% ! A nők aránya a részidőben foglalkoztatottak körében sokszorosa a férfiakénak (a félnapos foglalkoztatás meglehetősen elterjedt a kisgyerekes nők körében, mivel a Izraelben sincs elegendő gyermekintézmény a pár hónapostól 5 éves korú kisgyermekek számára).

Izrael esetében szükséges megjegyezni, hogy a zsidó nők is katonai szolgálatra kötelezettek (kivéve, ha férjezettek, íly módon az ortodox vallásosok közül csak kevesen teljesítenek tényleges szolgálatot, ugyanakkor a vallásos lányok körében igen magas a fegyvertelen, polgári szolgálat, amely jellege szociális munka). Az arab lakosságra nem vonatkozik ez a kötelezettség, de önkéntes alapon vannak arab, drúz, cserkesz és drúz férfiak is a hadseregben. Nőkről nincs adat. A zsidó lányok katonai szolgálata az utóbbi években 18 hónap, kivéve, ha az illetőt előléptetik, vagy eleve harci alakulathoz kéri magát. Bármilyen meglepő, az effektiv harcoló egységeknél is, 3% a nők aránya, ami annak tudható, hogy a korszerű hadseregben egyre nagyobb szerepet kap az intelligens harc, amelyben  a fizikai erő nem a legfontosabb tényező, bár éppen a folyamatos erőnlétről – a férfi harcosok esetében is – gyakran női edzők gondoskodnak.

Az izraeli, női, érdekvédelmi szervezetek három fő területen tevékenykednek az utóbbi években:

1. A gadasági önállóság fokozása érdekében,  az egyenlő munkáért egyenlő bérezésnél is fontosabbnak tartják az önálló női vállalkozások támogatását. Utóbbiak ugyanis nem csupán a függetlenség financiális alapját adják, hanem a nők saját sorsuk befolyásolásában is nagyobb teret  nyernek. A saját céget vezető nők önbecsülése  magasabb, és az  időbeosztásukat jobban tudják a családdal kapcsolatos teendőikkel egyeztetni. (Az izraeli “átlagcsalád” három-, és több-gyerekes) Aki saját vállalkozásában megtanul alkalmazottakkal dolgozni, könnyebben “szervezi ki” a háztartási tennivalókat is.  Össztársadalmi szempontból is fontosak a nők vezette vállalkozások, mivel a felmérések szerint, ezek a cégek stabilabban működnek, mint a férfiak által vezetettek. Tíz új vállalkozásból 9 megéri léte ötödik évét is, míg a férfi tulajdonban lévő cégeknek csak 60% képes erre.

2. Az állami cégek vezetői pozicióinak tíz évvel ezelőtt csupán 19%-ban voltak nők, ma ez 36%-ra nőtt, de még mindig távol áll attól, hogy a nők képzettségének megfelelő arányú legyen. A politikai életben  még rosszabb a helyzet, mivel a 29 miniszter között csak három nő van ( Limor Livnat – kultúra és sportminiszter, Sofia Landver – bevándorlási miniszter, Orit Noked – mezőgazdasági és vidékfejlesztési miniszter), és ha figyelembe vesszük a további 7 miniszterhelyettes között lévő két nőt, akkor is, az országot vezető politikai erő csupán  14%-a nő, ami botrányosan kevés. A parlament 120 tagjából 23 női képviselő van, vagyis 19%, ami szintén nagyon kevés.

3. A harmadik legfontosabb téma a nők elleni erőszak, amelyben ugyan van némi előrehaladás, de még mindig aggasztó a helyzet. 2010-ben 15 nőt gyilkolt meg valamely családtagjuk (többnyire a férj, de volt ezek között úgynevezett “becsületgyilkosság” is, amit apa vagy fivér követett el, az arab lakosság körében). Tekintettel arra, hogy ezek többsége mögött nem csupán agresszív magatartás áll, hanem egy összetettebb mentális-kultúrális helyzet, számon tartják az esetek elkövetőinek hovatartozását. E szerint a 15  elkövetőből  2  Izraelben született zsidó, 6  arab, 3 a volt Szovjetúnióból bevándorolt, 3 Etópiából bevándorolt  és  1 vendégmunkás. Az elmúlt évben 819 letartóztatás történt nemi jellegű bűneset következtében. Ez 17%-al több, mint az előző évben, de  ez nem jelenti feltétlenül azt, hogy több támadás érte a nőket, sokkal inkább arról van szó, hogy növekedett a bejelentett esetek száma. Tavaly 6689 esetben kértek segítséget nők a különböző központokban. Ezek  a nők elleni erőszakkal szemben védelmet jelentő központok, elsődleges feladatuknak tartják a tragédiák megelőzését, éppen ezért minden nőt arra bíztatnak, hogy már a szóbeli erőszak megnyilvánulásakor keressék fel a szakembereiket.

Az örömteli hírek közé tartozik, hogy Hagar Gelbard – Sagiv, egy fiatal izraeli tudósnő, nyerte el a rangos UNESCO-L’OREAL “A Nők a tudományban” című díjat idén. A Weizmann Intézetben kezdett kutatás témája az emberi tudat biológiai alapjai.

Pár évvel ezelőtt Prof. Ada Yonath, az azóta már Nobel-díjas tudós  is megkapta ezt a díjat, amelynek kimondott célja, hogy az egyre jelentősebb számú tudományos kutatónők munkásságát a figyelem középpontjába állítsa.

A politikai populizmus körébe tartozik, de azért, mégis említésre méltó, hogy a Newsweek magazin által összállított listán, amely a világ 150 legbefolyásosabb nőjét prezentálja, helyet kapott Tzipi Livni, a Kadima párt elnöke, az izraeli ellenzék vezetője. Az elismerés szövege kiemeli elvhűségét, egyenességét és következetességét.

Lehetséges, hogy a nagy múltú, de napjainkban mély válsággal küzdő Munkapárt is, amely jelenleg 8 mandátummal rendelkezik az izraeli parlamentben, miután Ehud Barak és csoportja önálló frakciót alakított, női vezetőt választ, a korábban újságíróként elhíresült Shelly Yachimovich személyében.

Egy másik, szintén karakteres újságírónő, Merav Michaeli, akinek nagyapja volt a budapesti, zsidómentő Kasztner Rezső, nőnapi jegyzetében egyenesen arra buzdít, hogy a nők sajátítsák ki  a Munkapártot, amely egyetlen lehetősége a megújulásra az, ha politikailag feddhetetlen személyiségek foglalják el a hitelüket vesztett régi vezetők helyét.

A cikk 2011.03.09-én jelent meg először a TÜKÖR-ben.

Comments Closed

Hozzászólás jelenleg nem lehetséges.