Beavatkozni vagy nem?

A dilemma alapvetően etikai, bár nem elhanyagolható gyakorlati következményei vannak: ha szemünk láttára egy ember másokat gyilkol, nézhetjük tétlenül, vagy be kell avatkoznunk? Jogunk van beavatkozni egy olyan konfliktusba, aminek az okait nem ismerjük? A történet nem rólunk szól, de ha mi lennénk a szenvedő alanyok, akkor elvárnánk, hogy valaki segítsen?

Miért nem bombázták Auschwitzot?

A második világháború óta nyilvánvaló, hogy maga a tétlenség is lehet bűn. De ettől még a dilemma nehezen megoldható. Mikor, kinek, milyen módon szabad beavatkozni mások konfliktusaiba?

A gyilkost meg kell állítani, vagy sem?

A gyilkost meg kell állítani, vagy sem?

Az Öbölháború idején az izraeli Ramat-Ganban vártuk esténként az iraki scud-rakétákat, amelyek rendre meg is érkeztek, rombolták az izraeli településeket és hat héten át tétlen félelemben tartották egy olyan ország lakosságát, amely nem is vett részt a háborúban.

Egy évtizeddel később, amikor a nyugati koalíció rájött végre, hogy mekkora hibát követtek el azzal, hogy Szaddamot hatalmon hagyták, túl korán fejezték be az Öbölháborút, éppen Londonban voltam, láttam az amerikai követség előtti tüntetést a várható beavatkozás ellen.

Fiatalok voltak, “békepártiak”, fogalmuk sem volt arról, hogy milyen kegyetlen diktátor Szaddam Husszein a saját népével szemben,

nem látták azokat a szétszaggatott tetemeket, egy-egy robbantásos merénylet után, amelyeket az általa pénzelt terroristák követtek el…

és persze, nem voltak hozzátartozóik, akiket Auschwitzba szállítottak azokon a vonatokon, amelyeket a szövetséges csapatok nem bombáztak le…

A háború nem szexi...

A háború nem szexi…

Más kérdés, hogy a beavatkozás milyen következményekkel jár – az utcán késelő ámokfutót megfékezni azzal a veszéllyel jár, hogy én is megsérülök, meg is halhatok, és még az sem biztos, hogy a személyes áldozatvállalásom eredményes – megállítom a gyilkost. Akkor inkább elfussak, oda se nézzek, amikor másokat gyilkolnak?

Izraeliként mi közöm ahhoz, hogy egy ellenséges országban egymást öldösik az emberek? De eltűrheti egy állam, hogy a határai túloldalán gyerekeket öljenek halomra – még akkor is, ha a határon túli állam ellenség? A zsidó értékrend eltűri, hogy mások gyerekeket gyilkoljanak? Meddig közömbösség, és mikortól felelősség mások sorsa iránt?

Vagy minden cselekedetet a rövidlátó érdekek határoznak meg? Szíriában nincs olaj, ezért nem érdekli a nagyhatalmakat, hogy mi történik a határokon belül? Túl sok kérdés megválaszolatlanul…

Izraelben nem lelkesedtek az “arab tavasztól”. Túlságosan jól ismerik errefelé a szomszédokat, egy percig sem hitték, hogy a tömeg a demokráciáért ment ki az utcákra.  Kenyérért, tisztességes megélhetésért, emberi körülményekért igen, de azon túl? Az elégedetlenséget kihasználta egy másik csoport, amely hatalmat akart azok helyett, akik éppen hatalmon voltak. Jobb lett a tömegek helyzete? Aligha.

Izraelben nem annyira naivak, mint az európai politikusok, újságírók, akik azt hiszik, hogy egy diktátor bukása a demokrácia kivirágzása. A közel-keleti “rendszerváltások” nem hoztak kedvező fordulatot Iránban, bizonytalan, konfliktusos helyzetet Irakban, Libiában, Tuniszban, Egyiptomban. Szíriában sem tiszta a játszma: Asszad mindenre képes diktátor, de vele szemben sem csupán csillogó szemű, hős humanisták küzdenek, hanem hatalomra éhes dzsihadisták, vallási fanatikusok is.

Éppen ezért Izrael igyekszik kimaradni ebből a játszmából. A szomszéd, aki felhívja a rendőrséget, hogy lépjen közbe, amikor a fal túlsó oldalán verekedés hangjai szűrődnek át. De ha a rendőrség tétlenkedik rendet csinálni, a verekedők pedig “áttévednek” az ő teraszára is, akkor megvédi a családját.

Comments Closed

Hozzászólás jelenleg nem lehetséges.