1_בְּרֵאשִׁית

beresit©Kapitány Sára

(Mózes öt könyvéből az első, 1.fejezet.1.bekezdéstől – 6.fejezet. 8. bekezdés végéig)  א,א

Kezdetben teremté az Isten az eget és a földet.

בְּרֵאשִׁית בָּרָא אֱלֹהִים אֵת הַשָּׁמַיִם וְאֵת הָאָרֶץ

Minél többet foglalkozom a Tórával, annál nehezebb megfogalmaznom a bennem kavargó gondolatokat. Kezdetben könnyebb volt – néhány évvel ezelőtt az ősi szöveg mai üzenete ragadott meg. Aztán a héber nyelvben rejtett mondanivaló összetettsége, később a drámai szerkezet. Ma már a Tóra jelenti a rendszert, a vele való heti foglalkozás a legnemesebb szellemi elfoglaltságot, az újra és újra felfedezés örömét.

Az első hetiszakasz, a világ teremtéséről, mindannak a fantasztikumnak, amit Mózes öt könyve jelent, a sűrítménye.

Beresit – a Károli Biblia fordítása szerint kezdetben, de ha visszafordítjuk a magyar szót héberre, akkor az adekvát szó: behatchala (בהתחלה).

A beresit (בראשית) ennél sokkal összetettebb jelentésű: szerepel benne a ros (ראש), amely fej főnévi jelentéssel bír, de az elsőrison (ראשון) szó gyökere is egyben. Ha pedig szétbontjuk a beresit kifejezést – az elejét és a végét összevonva brit-et (ברית) kapunk, ami jelentése: szövetség, míg a közepe es – tűz  (אש).

Tehát, mint egy klasszikus drámában, az első szóban benne van az egész történet. Az értelmezés persze már egyéni, éppen ezért sokféle lehet. Az én szekuláris olvasatomban az emberi értelem kötötte szövetség a mindenható Természettel.

Ebben a viszonylatban az idő tágan értelmezhető jelenség, a teremtés hat napja évmilliókat is átfoghat, de azt a véges életű ember felfogni képtelen. A napokba való sűrítés emberivé teszi az alkotást, ugyanakkor megteremti az idő hetekre osztását, a munka és a pihenés harmónikus egységét.

A természet megalkotta a gondolkodó embert, aki viszont meg akarja érteni a természetet, annak működését és minden részletét. Ezen közben maga is alkotóvá válik. Az alkotás képessége emeli ki az állatvilágból: “ teremtsünk embert a mi képünkre és hasonlatosságunkra ”  /MózesI.1.26/  (נַעֲשֶׂה אָדָם בְּצַלְמֵנוּ כִּדְמוּתֵנוּ )

Az első könyv első fejezete a teremtés himnusza – tömör mondatokba szedve az elvégzett munka iránti elégedettség érzésével telített alkotás hétköznapjai.

A második fejezet a hetedik nappal, a pihenéssel kezdődik, amely egyben az összegzés, visszapillantás, bizonyos értelemben pedig a részletek magyarázata is. Az ember, amely neve héberül ádám (אָדָם), mivel a földből – min ha-ádámá (מִן-הָאֲדָמָה) vétetett. /MózesI.2.7/

Bár az 1.fejezet 27.bekezdésében már megjelenik az emberi pár “ Isten képére teremté őt: férfiúvá és asszonynyá teremté őket ”  ( בְּצֶלֶם אֱלֹהִים בָּרָא אֹתוֹ, זָכָר וּנְקֵבָה בָּרָא אֹתָם ),    a második fejezetben kitér a részletekre, miként készített asszonyt a férfi számára  (יִקָּרֵא אִשָּׁה כִּי מֵאִישׁ לֻקְחָה-זֹּאת).

A konfliktus a harmadik fejezetben jelenik meg, a kígyó képében: ha az ember a teremtő képére, hasonlatosságára készült, akkor mi a különbség az “eredeti” és a “másolat” között?  Mi az a rejtett “tudás”, ami megkülönbözteti a kettőt?

A válasz: az etika (a jó és rossz megkülönböztetésének ismerete) és a halhatatlanság.

A tudatlanság Édenkertjéből való kiűzetés – a felnőtté válás,  szükségképpen, minden nemzedék életében bekövetkezik. A halhatatlanság pedig olyan kielégítetlen vágy, ami születésünktől belénk van oltva, és arra sarkall, hogy gyermekeinkben vagy alkotásainkban legalább részben, megvalósuljon.

Ádám és Éva (a földből vétetett és az életet adó – אדם וחווה ) egymás megismeréséből (וְהָאָדָם יָדַע אֶת חַוָּה ) nemzedékek sora születik. Közben megismerjük a helyet, az életkörülményeket, amely a nagy mű születésének korát jellemzik. A földművelő Káin (קַיִן) és a pásztorkodó Ábel (הָבֶל) konfliktusa valódi gazdasági ellentétet jelképez. Káin nevét anyja adja, amikor azt mondja, fia születésekor, hogy Fiút vettem az Úrtól (קָנִיתִי אִישׁ אֶת-יְהוָה). A héber szóban benne van a fészek – ken (קן), a birtoklásra utalás – kinján (קנין). Káin alkotó képességgel bíró ember volt, aki a földből (amelyből ugye mindannyiunk vétetett) élelmet, az új élet lehetőségét nyerte, vagyis a nagy Teremtést ismételte nap mint nap. Ezzel szemben Ábel (הָבֶל) nem kapcsolódik szorosan a földhöz, csak a felszínén legelteti állatait, vándorol, ahol éppen élelmet talál. Nem alkot, csak felhasznál. Neve héberül kifejezetten sértő: hevel – gőz, könnyen elillanó valami, ami nem számít. Ebből a szóból képződik a kifejezés: szamárság, badarság – hevel havalim (הבל הבלים). A negyedik fejezet végén születik meg Séth (שֵׁת) Ádám és Éva harmadik gyereke, neve abból a kifejezésből, hogy az Isten adta (שָׁת-לִי אֱלֹהִים) Ábel helyett. Séth fia Enos (אֱנוֹשׁ) aki nevéből ered a héberben az emberi kifejezés – enosi (אנושי).

Az ötödik fejezet Ádám nemzettségének története egészen Noé-ig. Ezek szerint az emberiség kezdetén többszáz évig élvezhették a földi létet, sőt, az emberek lányai az Isten fiaival házasodtak, a világot óriások népesítették be. /MózesI.6.4./

Először a Teremtő csak 120 évre limitálja az emberi életet, de a dolgok alakulása annyira nem tetszik neki, hogy nem sokkal ezután megbánja tettét – el akarja törölni a föld színéről az embert. A dráma elérte a csúcspontját. Küszöbön a végzet, “ de Noé kegyelmet talála az Úr előtt ” (וְנֹחַ מָצָא חֵן בְּעֵינֵי יְהוָה) – ez a mondat ma is használatos héber kifejezés, és annyit jelent, hogy Noé tetszett az Istennek. Bár kétségtelen, a chen ( חן ) szó kegyelmet is jelent.

Az isteni tökéletesség és az emberi gyarlóság között feszülő ellentéttel zárul a hetiszakasz, amelyben ott a remény, Noé figurájában.

Akinek gyereke van, jól-rosszul, nehézségek közepette felnevelte, előfordul, hogy olykor a csalódottság vesz erőt rajta. Hiszen az a “ teremtmény ” nem mindig, minden részletében olyan, mint amilyennek megálmodtuk születésekor, mint amilyenné formálni akartuk. A kamaszkor számtalan konfliktust hoz szülő és gyermeke  között, amely során kiderülhet, hogy egyikük sem tökéletes, de az is, hogy ezen a tökéletlenségen belül is olyan értékeket hordoznak, amelyekről korábban egyikük sem feltételezett.

 

Ajánlott irodalom:

1. Az eredeti szöveg magyarul, és héberül: (Mózes öt könyvéből az első, 1.fejezet.1.bekezdéstől – 6.fejezet. 8. bekezdés végéig)  א,א

2. Sturovics Andrea hetiszakasz-magyarázata: beresit

3. Héber wikipedia : פרשת בראשית

4. Az előző évi (5771) amichay hetiszakasz-elemzés : 1_beresit

Comments Closed

Hozzászólás jelenleg nem lehetséges.