Egészségbiztosítás

Ritkán vagyok beteg – a migrénjeim már hozzátartoznak az életemhez, megtanultam kezelni. De múlt pénteken elment a hangom, fájt a torkom, nagyon gyengének éreztem magam. Most, a nyár közepén megfázni kicsit röhejes, de Izraelben elég elterjedt dolog mióta a légkondicionálók uralják a belső tereket. A belső és a külső hőmérséklet közötti 10-15 fok különbség kikészíti az embert, ha ki-be mászkál.  Hónapok óta hurcolok a táskámban egy hosszú ujjú trikót és egy nagy sálat, hogy ha légkondis helyiségben kell tartózkodjak legyen mit magamra húzni, és ne dideregjek.

Hiába kúráltam magam forró, mézes, gyömbéres teával szombaton, vasárnapra alig álltam a lábamon. Dolgoztam, de munka után egyenesen a gyógyszertárba mentem, hogy feltankoljak torok-gyógyszerrel. Csakhogy másnapra még gyengébbnek éreztem magam, már majdnem szédelegtem. “Meleg van” – mondta a drága főnököm, amikor megjegyeztem, hogy pocsékul érzem magam. Hát, igen, meleg van, de attól az embernek nem fáj a torka, és nincs hányingere. Végigküzdöttem a napot, és másnapra még rosszabbul éreztem magam. Nincs mese, el kell menjek az orvoshoz.

Új bevándorló koromtól a Makkabi (ma: egészségügyi szolgáltató, korábban betegpénztár – מכבי שירותי בריאות ) tagja vagyok. Szerencsémre, túl sokszor nem kellett igénybe vennem a szolgáltatásaikat, de amikor igen, akkor maradéktalanul meg voltam elégedve. A Makkabit 1941-ben alapították Németországból menekült zsidók.  Korábban két betegpénztár működött, az 1911-ben a szakszervezetekhez tartozó Klalit, és a revizionisták által 1933-ban alapított Leumit.  Hogy a világnézet mennyire különbözteti meg a betegeket, azt máig nem értem, de ez is belefér a “két zsidó – három vélemény” kategóriába. A németországi orvosokat mégsem ez izgatta, hanem az ellátás magas szinvonala, és úgy tűnik, hogy ezt a két meglévő biztosítónál nem látták “biztosítva”. (A negyedik betegbiztosítót 1974-ben alapították – különösen az időskori ellátásra szakosodott.)

A Makkabi kezdettől független volt minden politikai (pénzelosztó) szervezettől, és az évtizedek során bebizonyította, hogy ha a tagok befizetéseit csak a gyógyításra, illetve a betegségmegelőzésre fordítják, akkor egy önmagát szépen fenntartó, jól működő egészségügyi szolgáltatást lehet kialakítani. Az állam 1949-es megalakulásáig, és később, az 1995-ös, kötelező állami betegbiztosításig ez a szervezet a legjobb egészségügyi szolgáltatást nyújtotta anélkül, hogy az állam beleavatkozott volna!  A “titok” egyszerű – a befizetéseket nem kutyulták össze politikai, pártpropaganda kiadásokkal, hanem úgy ahogy volt a betegellátásra, műszerekre és az orvosok javadalmazására fordították.

Amikor Haim Ramon kitalálta az általános, állami egészségbiztosítást, a régi Makkabi tagok kénytelenek voltak az állami befizetéseken túl kiegészítő biztosításokat kötni  ahhoz, hogy ugyanazt az ellátási szinvonalat tudják tartani.  Akkor utáltam meg egyértelműen a szocialista egalizációt, hiszen az egész akciónak az volt a célja, hogy a pénzügyi gondokkal küzdő, egyre gyengébb szolgáltatást nyújtó Klalit, a Hisztadrut betegbiztosítóját  megmentse a csődtől, és megszüntesse az addig egészséges versenyt, ami a betegpénztárak között létezett. A Makkabi vezetésének dícséretére legyen mondva, hogy ebből a helyzetből is sikeresen kikeveredtek úgy, hogy a szolgáltatás szinvonalát nem adták fel. Ma 1 millió 870 ezer tagja van a Makkabinak, és  kiterjedt orvosi hálózatot működtet. Ugyanakkor a Klálit az állami pénzpumpa ellenére mind a mai napig veszteséggel üzemel, mert képtelen hatékonyan megszervezni a működését.

Régebben egy évkönyvben lehetett megtalálni az orvosok adatait, és kiválasztani a legmegfelelőbbet a magunk számára. Később az adatokat CD-re vitték, ma már az interneten minden megtalálható. Tehát kedden reggel beléptem a Makkabi honlapjára, hogy környékbeli orvost keressek. Pillanatok alatt találtam olyat, aki aznap délelőtt rendel, és egy kattintással időpontot is kértem. Az adataimat (név, személyi szám) bepötyögtem és másodperceken belül visszaigazolták. Elindultam a rendelő felé. Útközben, a megadott időpont előtt 5 perccel kaptam egy emlékeztető sms-t, amelyben közölte a rendszer, hogy az orvos vár engem, de ha valami miatt le akarom mondani az időpontot, akkor egy klikkel megtehetem. Közben megérkeztem a rendelő kapujához, ahol a Makkabi mágneskártyámat kellett használjam a kapunyitásra, és már benn is voltam. Az orvosi asszisztensnek kifizettem a 7 sekeles vizitdíjat (420 forint) és pontosítottam az adataimat, mert náluk még nem jártam. Ezek után bementem az orvoshoz.

Az orvos bemutatkozott és örömének adott hangot, hogy megismerhet. Majd persze megkérdezte, hogy mi a panaszom. Mint kiderült, ez nem egy megfázás, hanem egy elég kellemetlen vírus, ami megtámadott. Gyógyszert, ha nem veszem rossz néven, nem ajánl, mert szerinte, ezt három napos intenzív pihenéssel lehet a legjobban kezelni, és valószínű, hogy ha vasárnap nem rohanok dolgozni, hanem pihenek, már sokkal jobban lennék. Lelki szemeim előtt megjelent a főnököm elképedt arca, amikor majd meglátja az orvosi igazolást, hogy most pár napig nélkülöznie kell.

De ezzel nem ért véget az orvosi “vizsgálat” – belenézett a “kórlapomba” és kissé megrovó hangon megjegyezte, hogy nem járok szűrővizsgálatokra. Mondtam, hogy nem voltam Izraelben 5 évig… Értem – mondta – hát akkor most itt az alkalom, hogy egy-két vizsgálatot megcsináljunk. Másnap teljes vérkép, vizelet és széklet-vizsgálat. Utóbbi fontosságáról tudom, hogy a vastagbélrák kiszűrését szolgálja, amit ha időben felfedeznek, gyógyítható.

A nap hátralévő részében otthon pihentem, miután felhívtam a főnökömet, hogy nélkülöznie kell egy darabig. Ő néhány órára gondolt, és tényleg elképedt, hogy az orvos négy napra írt ki. Másnap reggel megjelentem a laborban. Mivel tudtam hol van, és mikor fogadják a betegeket, nem rendeltem sorszámot interneten – ez nagy hiba volt, mert a labor várójában elég sokan ültek. Ám a levantin rumlinak nyoma sem volt, az adminisztráció és maga a vérvétel is gördülékenyen ment. Míg vártam a soromra, előkaptam az iPad-omat, hogy bizonyos dolgokat feljegyezzek, és megelégedéssel nyugtáztam, hogy van WiFi. Átnéztem az aznapi híreket, majd elintézvén a vérvételt hazamentem pihegni. A laboreredmények egyenesen az orvos számítógépén jelennek meg. A pihenés valóban csodát tett, a harmadik nap már bementem dolgozni, hogy a felgyülemlett dolgokat ne hagyjam a következő hétre.

Comments Closed

Hozzászólás jelenleg nem lehetséges.