Együttérző dokumentumfilmesek

A napokban megnéztem Cseke Eszter és S. Takács András filmjét, az On The Spot sorozatból a Telepesekről szólót.  Az Izraeli Kulturális Intézetben az alkotókkal is találkozhattunk.

Már ott, a film megtekintése után kifejezésre juttattam az ellenérzéseimet: bár kétségtelen, a “telepesek” szó önmagában, a héberben is meglehetősen dehonesztáló kifejezés (mitnachalim – מתנחלים), de ha letisztítjuk az évtizedek során rárakódott média-demagógiától, akkor a “telepek” – mindazok a települések, amelyek a zöld vonalon túl épültek a Hatnapos Háború után – a film pedig csak ezek közül a legszélsőségesebb, ideológiai alapon állókat mutatta be.

Természetesen, 50 percnyi film nem adhat teljes körképet a problémáról, de azzal, hogy annak csak egy pikáns részletére fókuszál, hiába igyekszik hiteles lenni, erősen torzít a kép. És ha olyan bonyolult problémához nyúlnak, mint a palesztin-izraeli konfliktus, akkor ennek az a veszélye, hogy informatív létükre, filmjük a félretájékoztatást szolgálja.  Bár kritizálom,  és nem csak ezt a filmjüket, hanem mindazokat, amelyeket Izraelről és Gázáról forgattak – mert miután láttam a Telepeseket, az interneten megnéztem a továbbiakat is –  nem feltételezek rossz szándékot, elismerem a tehetségüket, a bátorságukat, a kemény munkát. Talán, éppen ezért írom le, hogy mit gondolok a filmekről, amelyek egy olyan világot igyekeznek bemutatni a nézőknek, amelyet én ismerek, a nézők többsége pedig nem… fiatal filmesek, kupacnyi, nemzetközi díjuk mellett is, van még mit tanulniuk a világról.

Először azokról a sajátosságokról szólnék, amelyek nagyon vonzóak a néző számára, nagyon szerethetővé teszik a filmjeiket – ők a mindig, mindenkivel nagyon együttérző filmesek. Beöltöznek, levetkőznek a helyi szokásoknak megfelelően, együtt esznek-isznak, táncolnak a riportalanyaikkal, empatikusak a kérdéseik, és vállalják a nehézségeket a legkeményebb terepen is.

Példaképük Robert Capa és akár vállalják, akár nem, van bennük egy kicsi Frei Tamásból is – ők nem kevésbé mint a helyiek,  szereplői a filmjeiknek, nem húzódnak meg a kamera mögött. Ez óhatatlanul adódik a kétkamerás felállásból, de miután 14 filmet néztem meg pár nap alatt a világ különböző helyein készült opusokból, kicsit csömöröm lett Eszterből és Andrásból, bármilyen szép, fiatal emberek is.

Mégis nekik van igazuk… és nem csak azért, mert ezzel a stílussal rengeteg elismerést szereztek maguknak, és ha van egy termék, amit vesznek a piacon, akkor azt gyártani kell, hanem mert vélhetőleg éppen ez a fiatalos könnyedség az, ami emészthetővé teszi a néző számára a nehéz történeteket. Mint egyszeri néző kifejezetten élveztem azokat a filmeket, amelyeket számomra ismeretlen helyeken forgattak, és általuk bepillanthattam olyan kultúrákba, amelyek megismeréséhez hetekig kellene bújnom a könyveket és olyan helyekre utazni, ahová testem-lelkem nem igazán kívánkozik. Ők elvégzik a munka nehezét – könnyen érthető felvezetéseik, összekötő szövegeik azt a képzetet keltik, hogy a világ megismerése szórakoztató. Nem kell semmilyen szellemi erőfeszítés, olyan világos és tiszta, olyan egyértelmű minden, hogy csak ülünk a tv előtt és élvezkedünk. Egy-egy 50 perces film után az az érzése támad az embernek, hogy tanult, látott és jól érezte magát, vagyis szeretne még ilyen kedves-szép filmeket azokról a bugyraiból a világnak, ahová egyébként a világért el nem menne.

Nem ismerem Nepált, Burmát, Iránban és Egyiptomban sem jártam – vagy elhiszem, vagy nem, hogy az a valóság, amit a szemem elé tett ez a két, helyes fiatalember, de Izrael az otthonom és tudom, hogy amit látok az túlságosan szelektív. Megnéztem a Gázában és az úgy általában Izraelről készült filmet is. Ezek után éreztem azt, hogy nem mehetek el szó nélkül mellettük, mert így együtt még inkább azt a képletet erősítik, amely a konfliktust félremagyarázza. Azzal a kedves, empatikus, egyszerűsítő szemszögével, a valóságtól egyre távolabb kerül. Ez pedig veszélyes játék, mert manapság, amikor a valóságot eltakarja annak médiamása, és sokszor az utóbbi alapján döntenek emberek százezreinek sorsáról, mindennél fontosabb a hiteles tájékoztatás.

A következő részekben részletesen elemzem a kép-szöveg-hatást, amelyet az egyes filmek okoztak, és igyekszem szembesíteni azzal, ami, szerintem az ennél összetettebb valóság.

1.  Gáza

2. Izrael

3. Telepesek

Comments Closed

Hozzászólások (13)

Trackback URL | Comments RSS Feed

  1. Johanna szerint:

    Azt gondolom, hogy nincs igazság és valóság, nem a mindennapokban használt, földi értelemben. Minden valóság és igazság szubjektív, annak/azoknak a sajátja, akik elmesélik, közvetítik. Nyilván más az ön valósága, aki izraeli, és más, adott esetben egy gázai valósága. Véleményem szerint azt mutatja be Eszter és Andris, amit lát, hall a helyiektől. Soha nem éreztem azt, hogy ítélkeznének (néha elő is jön bennem a hiány, hogy mért nem ordítják le egynéhány ember fejét, hogy te idióta, mit képzelsz magadról?? De ők ezért profik, én pedig ezért vagyok néző) A legnagyobb bizonyítéka annak, hogy nem igazán fogják a pártját senkinek, hogy több oldalról támadják őket. Van akinek az a bajuk, hogy túlságosan a zsidók pártját fogják, van akiknek az ellenkezője… Az itt leírtak persze csak az én igazságom, de ezek jutottak eszembe miközben olvastam a bejegyzést, de örülök, hogy a mocsok és a mert nektek biztos könnyű hozzászólásokon kívül valami építőjellegű is kikerül az éterbe. Én várom 🙂

    • ema szerint:

      Johanna, úgy gondolom, hogy a valóság nem szubjektív fogalom. Igazságról nem írtam, mert az lehet nézőpont kérdése, de a valóság nem. A cikkem címe nem véletlen – nagyon egyutterzok az alkotók. A riporternek kérdeznie kell, es bizony, ha a riportalany hazudik, akkor az összekötő szövegben fel kell sorolni a tényeket, ha azt szeretne, hogy objektív legyen a tudósítása. Az érzelmi megközelítés nagyon szerethető – ezt egy percig nem vitatom, de nagyon el lehet szállni a valóság talajából, éppen ezen az alapon.

  2. Alex22 szerint:

    Mivel ma nehéz lenne sikeres filmriporternek lenni, ha az alkotás, művészi értéke ellenére eladathatatlan lenne. Ezért kell egy Izlám / zsidó, vagy más szóval ( Izrael / arab ) konfliktust bizonyos szájíz szerint bemutatni. Itt két eset van : Vagy megcsinálom a filmriportot annak 100%-os objektív arculatával, és Magyarországon nem lesz közönsége, tehát vetítésre sem kerülne, vagy pdig olyanná formálom, hogy az ismert helyi közönség már előre ismert szimpátiájával egyezzen. A már milliószor hangoztatott és ezért közismert tény, hogy Izrael ujkori történelme ( 1948 óta ) tartalmaz rosszakkarattal féremagyarázható elemeket, amelyekkel pellengérre állítható, támadható, elitélhető. Ezek az elemek előszeretettel szerepelnek dokumentumnak nevezett filmprodukciókban, vagy a sajtó hasábjain. Ez egy folyamat amely jól ismert Izraelben, és amelynek élettartama attól függ ameddig vevő lesz rá. Az arabok kihasználva ezt a szerencsés konjuktúrát, ingyen jól terjesztett propagandához jutnak. Évekkel ezelött, komoly téma volt Izraelben , és a külföldi zsidó körökben, hogy szükségszerű lenne egy komoly ellenpropaganda szervezése a világ közvéleményének megváltoztatása érdekében. A megvalósításra nem került sor olyan mértékben ahogyan arra szükség lett volna, Viszont az is kérdéses, hogy egy felvilágosító kampány meghozná-e a várt eredményt, vagy csak egyszerű befektetés pazarlás lenne.???.

    • ema szerint:

      Én letettem a voksot amellett, hogy a magam eszközeivel igyekszem rámutatni a magyar média slampossagara, vagy hibáira, amelyek Izraellel, vagy a konfliktussal kapcsolatosak. Engem nem fizet senki ezért, ezt a lapot én tartom fenn. Ha mindenki, aki fontosnak tartja a valóság feltárását, csak a maga szűk köreiben teszi ugyanezt, mar sokkal tisztább kép kerülhet a világ mediapiacara. Egyébként, mióta a civil média működik az interneten, a félretájékoztatás monopóliuma is megtörni látszik. A libanoniak, a gazaiak hazugságait nem egyszer netes megfigyelők lepleztek le, mint most legutóbb az izraeli, halott csecsemő, aki a hamasz raketa miatt vesztette eletet, képet eladtak a nemzetközi médiának, mint egy palesztin gyereket, akit az izraeliek bombáztak le…

  3. Izraeli szerint:

    Weisz Mozes urnak, aki neverol itelve zsido.
    Ema ugyan mar roviden es velosen elmagyarazta,
    miert nincsenek allando hatarok, de mivel on belevonja
    a Teremtot, aki ” nem a fajvedelem alapjan” dont, engedjen
    meg nehany megjegyzest.
    Lehet, hogy on vallasosabb nalam, de remelem.
    hogy ismeri a zsido tortenelmet, es mi tortent. mikor a
    “gazdanepek” joindulatara voltunk utalva,barmennyire voltunk
    husegesek az adott orszaghoz es vallaltunk reszt harcaiban
    es kulturajaban, mindeg {megjegyzessel vagy anelkul}-zsidok maradtunk. Nem tudom, on melyik vallasi iranyzathoz tartozik
    Most olvastam,hogy a Neturei Karta egyik rabbija latogatast
    tett a Jobbik elnokenel,mivel ok is ellenzik a cionizmust.
    Ugy tudom{lehet hogy tevedek} hogy szerintuk – nem szabad
    לעלות בחומה felmaszni a varfalra- illetve- magunkra haragitani
    a nepeket, mert a fuggetlen Izrael csak a Messias eljovetelevel
    valosulhat meg.
    Meg valamit. Jellemzo, hogy ma Cahal hatrakotott kezzel
    kenytelen harcolni. Nehany napja Tuba “palesztin” faluban tuntetok
    kozaporral fogadtak a katonakat, akiknek, a parancs szerint,
    tilos volt konnygazt hasznalni a tomeg feloszlatasara.
    Ezek a “tuntetok” fel vannak szerelve fenykepezogepekkel,
    melyekkel rogton mutathatjak az izraeli katonak “kegyetlenseget”.
    A masik lehetoseg- visszavonulni, melyet a pro-palesztin media
    mint Izrael katonai es erkolcsi erejenek gyengulese – magyaraz.

    • ema szerint:

      Weisz úr, egyáltalán nem biztos, hogy zsidó, és az sem biztos, hogy így hívják. Egyébként, a hozzászólásával egyetértek. A média szeret a palesztin oldal szócsöve lenni, mert az olyan népszerű…

  4. Izraeli szerint:

    Ugy latszik, mi nem egyforman ertelmeztuk
    Weisz ur hozzaszolasat.

    • ema szerint:

      Jaj, nem Weisszel, hanem Önnel értek egyet…:) Weisz szövegét egyáltalán nem értem, számomra egy zagyva szöveghalmaz, amit képtelenség komolyan venni.

  5. Izraeli szerint:

    Ema mikor kisse kutattam Weisz Mozes utan, {Erdelyi Zoltan Jezus Krisztus} blogot talaltam , es meghivast a Facebookra.
    Oszinten, nem volt turelmem megnezni a You Tube-on altala
    ajanlott filmeket.
    Gondolom szamodra, leven fiatalabb nalam es jobb technologiai
    tudassal felszerelve, ez jelent valamit דע את אשר תשיב.
    Nem egyszer vitatkoztam hasonlo temakrol ,felhozva a
    Holt Tengeri Tekercseket es mas leleteket.
    Most mar ertem honnan jott a “zagyva szoveghalmaz”.

  6. Neriya szerint:

    Kedves Éva!
    Megszületett a cikksorozat többi része is? Sajnos nem találom.

    • ema szerint:

      A probléma: az idő. Vagyis az én időhiányom. A vázlatok megszülettek, de ahhoz, hogy cikk legyen belőlük bizony dolgozni kellene rajtuk, és arra most éppen semmi időm sincs. De köszönöm, hogy elolvastad, ettől megint kedvet kaptam írni… 🙂

  7. Neriya szerint:

    Illetve az alábbi cikk is megérne egy kis helyreigazítást:

    http://magyarinfo.blog.hu/2013/01/22/ha_magyarorszag_fasizalodik_akkor_izrael?token=7d1aea065e6a61bfaa2dad351409591f

    Tudom, már egy éves, de én most találtam rá és komoly cáfolat eddig nem született. Nincs kedved megírni? Érdekelne a véleményed.

    • ema szerint:

      Jaj, ez borzalmas! Ismerem a szerzőt, most éppen politikus akar lenni – az Izrael ellenes zsidó keresett áru. Nincs kedvem semmilyen cáfolatot írni erre. Aki akarja olvassa, aki pedig az én írásaimat akarja olvasni, az is megteheti. Én nem fogok egy ilyen figurával vitatkozni.