A rejtőzködő feminista

A zsidóság szent könyvei egy patriarchális világot rajzolnak meg, még akkor is, ha az ókori viszonyokhoz képest forradalmi újításokat is tartalmaznak. Persze, vannak benne nagyszerű női alakok, akik válságos időkben  ösztönösen, helyesen cselekszenek, és ezzel előrelendítik a történetet, de alakjukra nem vetül túlzott fény. A Tanach (Tóra, Neviim, Ctuvim) szent könyveiből kettőt neveztek el női főszereplőről, mindkettő a harmadik csoportba, a Ctuvim-ba tartozik, az öt megila közé: Megilat Ruth és Megilat Eszter.

De amíg Ruth szerepe arra korlátozódik, hogy ő Dávid király dédanyja, Eszter királynő a zsidóság korabeli megmentőjeként és a Purim ünnepség kezdeményezőjeként vonul be a zsidó legendáriumba. Alakja, újabban az antifeministák kedvecévé vált, mint az engedelmesség és a női erények mintaképe, éppen ezért nem érdektelen megnézni közelebbről, miről is van szó.

Ha Eszter cselekedeteinek végeredményét nézzük, miszerint sikerült megmentenie népét a pusztulástól, akkor egy áldozatkész, nemzeti hőssel van dolgunk. Csakhogy az út, amely abba a pozicióba juttatta, hogy megmenthette népét, már közel sem olyan felemelő.

A zsidók babiloni fogsága idején, a hatalmas perzsa birodalom fővárosában Susánban (Szúza) vagyunk, ahol a király, Ahasveros (I.Xerxes), 127 tartományának főurait látja vendégül egy többnapos ivászaton. Mint afféle macsó, gazdagsága fényét a felesége szépségének bemutatásával szeretné tetézni, ezért hivatja a királynét. Csakhogy a királynénak semmi kedve a részeg banda előtt tetszelegni, ráadásul a perzsa törvények értelmében nem is teheti ezt idegen férfiak előtt. De mit számít a törvény, ha egy férfi dicsekedni akar, és akaratának ellentmond az asszony! Az öntudatos, törvénytisztelő Vástit száműzik, és új feleséget keresnek a királynak. A jelöltnek szépnek és szűznek kell lennie, majd egy éves szépészeti beavatkozás után juthat a király ágyába, próbaidőre. A zsidó Mordehaj árva unokahugát is benevezi a vetélkedőre, amit Eszter meg is nyer – ő a kiválasztott feleség, a megszámlálhatatlan ágyas mellett, ne feledjük!

A konfliktust az okozza, hogy a király legfőbb hivatalnoka Hámán, aki a birodalom ügyeit intézi, rossz szemmel nézi Mordehajt, és csak ürügyet keres  a végső megoldáshoz. A pur náfál (a kocka el van vetve) ádár hó 13-ára Hámán kitűzi a pogrom napját. A zsidók kétségbe vannak esve, és ebben a kritikus helyzetben kap főszerepet Eszter, aki mindeddig a hagyományos, nőtől elvárt engedelmesség megtestesülése volt a nagybátyjával és a férjével szemben is. A veszély hatására teljesen megváltozik, átveszi a dolgok irányítását. Megfontoltan oszt utasításokat a városban élő zsidóknak (három napig böjtöljenek és imádkozzanak), és ő maga egy érett ember előrelátásával készíti elő az akciót a király meggyőzésére, Hámán aljasságának leleplezésére.

A történet kiteljesedéséhez azonban kell néhány korlátolt agyú férfi is, akik közül az egyik legszerencsétlenebb fazon a király, aki valójában sosem képes egyedül dönteni, mindig tanácsadói szavát követi. Kezdve Vásti menesztésétől, a Hámánnak adott engedélyen át, hogy kiírtsák a zsidókat,  az Eszternek és Mordehájnak átadott hatalomig. Hámán sem egy lángész, sorsát felesége tisztábban látja, mint ő maga. Eszternek tehát, ha könnyű dolga nincs is, egyértelmű szellemi fölénye biztosítja a győzelmet. De még ebben sem áll meg félúton: nem elég, hogy megmentette a zsidókat, hanem arról is gondoskodik, hogy népének ellenségeit elpusztítsák – cseppet sem finomkodó nőiességgel intézi mindezt. Ráadásul, a győzelmet követő ünnepségsorozat, amelyet évente visszetérő hagyományként kell megőrizni, a királynő kitűnő propaganda-érzékéről ad bizonyságot.

Valójában, Eszter egy rejtőzködő feminista, aki tisztában van a környező társadalom játékszabályaival, tudja, hogy időnként álarcot kell viselni ahhoz, hogy a célunkat elérjük. A nyilt konfrontációt kerüli, nem megy fejjel a falnak, mint Vásti, mert megérti, hogy az igazság önmagában nem elég, a férfiak tudat alatti félelmeit csak fokozza  a szembeszegülés. Felhasználja az ősi, női praktikákat, hogy eljusson a cselekvés hatalmához, mert igazi nagysága abban bontakozik ki.

A cikk először a Szombat 2011. márciusi számában jelent meg.

Comments Closed

Hozzászólás jelenleg nem lehetséges.