Ez egy pöcs !

Láss végre, ne csak nézz!

Láss végre, ne csak nézz!

Ez egy pöcs!  Puha pöcs!

Sosem volt szimpatikus nekem. 

Elnöksége évei alatt az USA rendre veszít abból a világhatalmi pozícióból, ami a Szovjetunió bukása után az ölébe pottyant. Talán, a kommunizmus látványos bukása utáni években úgy tűnt, hogy nincs is szükség már “ellenpólusra”,  pillanatokon belül kitör a világbéke és az általános jólét, de aki a Közel-Keleten élt, az tudta, hogy a “rossz fiúk” nem tűntek el a színről. Csak másként dolgoznak, alattomosabbak és jóval veszélyesebbek az orosz medvénél.

Izraelnek elég nagy tapasztalata volt ebben, már a születése előtti időszaktól.

Papa Bush úgy gondolta, hogy egy kis megleckéztetéssel le lehet tudni Szaddam Husszeint – elfecséreltek egy egész évtizedet, és csak akkor eszméltek, amikor náluk robbantottak.

A fiú Bush legalább felvette a kesztyűt az új ellenséggel, amely az USA-t és a nyugati demokráciákat egyaránt támadja, olyan világ megteremtésén munkálkodik, amihez képest a kommunista utópia maga a mennyország!

Aztán jött ez a békegalamb, elment Egyiptomba prédikálni, helyi szövetségesét pedig szarban hagyta az első adandó pillanatban. Fogalma nincs a közel-keleti mentalitásról, a véresszájú terroristákkal is tárgyalni, megbékélni akar, nem érti, hogy van akivel szemben harcolni kell! Fecseg reggeltől napestig, de egyre hiteltelenebb amit mond. Lassan Putyin veszi át a dolgok irányítását, a tömeggyilkos Asszad kormány és az ellenük harcoló fundamentalisták is röhögnek az amerikai elnökön – jól megvezették az egész nyugati békemenetet. Iránban csendben figyelnek – és fegyverkeznek.

Natanjahu a Misnából idéz: (אם אין אני לי, מי לי) Ha én nem gondoskodom magamról, akkor ki teszi meg azt helyettem? Az idézet azonban folytatódik: (” וּכְשֶׁאֲנִי לְעַצְמִי, מָה אֲנִי? וְאִם לֹא עַכְשָׁיו, אֵימָתַי”) De ha csak magamért teszek, ki és mikor tesz másokért? A zsidó bölcseletekhez méltón nem csak azzal foglalkozik, hogy ki segít rajtam, ha bajban vagyok, hanem azzal az erkölcsi kötelességgel is, hogy a saját, szűk kis érdekeimen kívül, foglalkozni kell a másikkal is, aki segítségre szorul, és nem akármikor, amikor nekem kényelmes, hanem amikor annak szüksége van a segítségre!

Obama eltotojázta a momentumot, amivel az ilyen diktátoroknak, mint Asszad is, bebizonyíthatta volna, hogy van még rend ezen a Földön, van épeszű hatalom, amely képes a gyilkosokat megállítani, nem szabad a pálya! Ehelyett meghátrált, fülét-farkát behúzva elbotorkált – “jól van fiúk, csak csináljátok, nem nézek oda”.

Ennek a rongybabának higgyenek az izraeliek, hogy veszély esetén megállítja Iránt? Még egy Putyinnal sem tud tárgyalni! A perzsák összegyűrik mint egy zsebkendőt és kihajítják a szemétkosárba!

Az USA elnökének lenni kemény meló, mert döntéseket kell hozni, nem locsifecsizni és mosolyogni a vadállatokra! Egyetlen háborút nem nyertek meg úgy, hogy visszavonultak az ellenség láttán! Ez a háború pedig már folyik, az ellenség egyre nagyobb teret nyer, mert gyáva, akinek fel kellene vennie a harcot!

Comments Closed

Hozzászólások (3)

Trackback URL | Comments RSS Feed

  1. Avi szerint:

    Kár ilyenekkel vitába szállni! 🙁

  2. ikabi szerint:

    Ha nincs világ csendőre, jönnek a háborúk és jönnek a rosszfiúk. Akkor nincs Pax Romana