Ez Izrael?

sarel7Számomra fontos volt a három hét történetét kiírni magamból, hogy tovább tudjak lépni.

Kettős identitásom minden izében szeretném, hogy a következő magyar csoportoknak jobban sikerüljön az izraeli túrájuk. Hogy azok, akik nem ismerik Izraelt minél teljesebb képet kapjanak erről a csodás országról, az emberek sokszínűségéről.

Én otthonról hazajövök és fordítva, még akkor is, ha mentalitásom már sokkal inkább izraeli, mint magyar.

Mert azt választottam.

A komorság helyett a mosolyt, az illendőség helyett a “dugri” őszinteséget, a látszat megőrzése helyett a valóságra éhes kíváncsiságot, a belenyugvás helyett a jobbítás szándékát.

Miközben ezt a sorozatot írtam tegnap és ma, olvastam a hozzászólásokat, a ledorongolást a magyar-ajkú zsidók részéről, hogy nem szép dolog “leszólni az országot”, meg majd idézni fogja a k.infó ezt a csúfságot Izraelről…

Izrael nem lesz kevesebb attól, ha rámutatunk arra, ami nem elég jó! Izrael egy működőképes ország, ahol helye van a kritikának, mert az emberek többsége nem elégszik meg azzal, ami most van, hanem mindig többet és jobbat akar. Ez így van rendjén. Ők a semmiből építettek országot, tudják, hogy mindig van hová fejlődni.

Az izraeliek tudnak harcolni. Nem csak a fegyverekkel. Harcolnak az életükért, a sikerükért, a gyermekeik boldogulásáért.

Meg nem alkuvó nemzet.

Van mit tanulni tőlük a magyaroknak.

A magyar zsidóknak is.

Az utolsó rész:  Kritika és tanulság
A sorozat kezdete: ITT

Utóirat:

Megnyitottam a Sar-El magyar csoportját a további információcserére és mindenki jobbító szándékának kifejezésére

Comments Closed

Hozzászólások (9)

Trackback URL | Comments RSS Feed

  1. hayal szerint:

    Ma jöttem haza Izraelből a Sar-EL programról. Egyre növekvő ellenszenvvel olvastam a megjelent írásokat. Bár az időpont megegyezett én úgy érzem egy másik programon vettem részt.Találkoztam egy pusztán nyelvtudását kihasználó, magának vezetői posztot igénylő, és időnként sértettségében durcáskodó a körülményeket nem ismerő, maga körül egy klikket kíalakitó egyénnel. Örülök neki, hogy Ő tudja, hogy mit kell tennie az idf vezetésének, a program kinti és hazai szervezőinek, a repülőtársaságoknak, stb.csak azt nem tudja, hogy Ő és a klikk mit rontott el. Én több mint egy tucat emberrel voltam együtt, akik jól érezték magukat, legfeljebb néha mérgelődtek mások bunkó magatartásán. Véleményem szerint az ujságírásnak objektívnek kell lennie és nem sértett emberek emberek önkifejezési módjának feszültségeik levezetésének. EMA nem volt korrekt a cikkek korai megjelentetésében. Legjobb úton járunk a program teljes ellehetetlenítéséhez. Végül ezután nem kívánok szerepelni a Amichay.hu szerzői között

    • aser szerint:

      Legalább Éva jobbat akar.
      És ti?
      Vagy jobb őt szidni?

      • hayal szerint:

        Én eddig kilenc alkalommal vettem részt a programban. A fiam Askhelonban él. Én még többször szeretnék részt venni a Sar-Elben. A jó indulat megkérdőjelezését visszautasítom. EMA-t régota ismerem, írtam is az oldalra. Én a csoportársamat bírálom, aki három hét alatt a feszültségek csökkentése helyett, inkább a problémák egyik előidézője volt dr Gányí László

      • ema szerint:

        Sokkal kényelmesebb kiválasztani egy bűnbakot, mint felülvizsgálni a saját szerepüket a történtekben. Ez történt a három hét során, most is, de ez történik nap mint nap Magyarországon, ezért képtelen ez az ország előre lépni. Hiába vannak nagyszerű emberek is, az irígykedő, mindenben a gyanakodó, a változásoktól rettegő tömeg lehetetlenné teszi a fejlődést. Társadalmi szinten meg mindig a feudalizmus ban toporognak.

    • ema szerint:

      Na látod, itt van a kutya elásva: a veteránok mélyen megsértődtek azon, hogy egy olyan, mint én, aki először és utoljára ment magyar csoporttal a Sar-El programra, megpróbálja megszervezni a fegyelmezetlen bandát! Nagyon hamar nyilvánvalóvá vált számomra, hogy micsoda féltékenységi hullám van azon az oldalon, csak én nem a hátatok mögött pletykáltam, hanem egyenesen a szemetekbe mondtam, hogy ha nem tetszik, akkor csináljátok Ti!

      A “klikk” kifejezés Tőletek eredt, mi csak nevettünk rajta, és természetesen, gúnyosan használom, mert mi valóban összetartottunk, csináltuk a dolgunkat, akár a munkáról volt szó, akár a fegyelemről. Nem mi locsogtunk a zászlófelvonásnál, nem mi pusmogtunk amikor a katonalányok beszéltek!

      Az IDF vezetéséről a cikkben egy hang nincs, a Sar-El program vezetőihez viszont eljuttatom azokat a javaslatokat, amelyek a három hét alatt megfogalmazódtak bennünk, akik nap mint nap elemeztük a helyzetet pontosan azzal a szándékkal, hogy a helyzet javuljon.
      A magyar szervezővel is leveleztem a cikk megírása során, aki nem bújt az az álságos nézet mögé, hogy “minden rendben volt, mindennel meg vagyunk elégedve” – hiszen Te Magad mesélted, hogy voltak problémák már a múltban is magyarokkal.

      Ami a Te szemedben bunkó magatartásnak minősül, az egyszerűen a dolgok egyenes megfogalmazása – tudom, hogy ez nem szokás abban a körben, akik harmadik személyen keresztül fenyegettek meg tegnap este…

      Az újságírás sokféle, különböző műfajok vannak. A tudósítástól elvárható, hogy objektivitásra törekedjen. De jól tudjuk, hogy a BBC és a CNN sem objektiv maradéktalanul. Ez a cikksorozat viszont eleve nem tudósítás, hanem egy felvállaltan szubjektív nézőpontból elmondott történet. Azért kellett azonnal leírnom, mert csak így tudtam megóvni az eredeti élményt az idővel rárakódó homálytól.

      A program éppen akkor lenne egyre jobb, ha minél nagyobb számban lennének olyan emberek akik egyszer kipróbálják, és nem egy szűk klikk, és itt a klikk szót a maga értelmében használom, magánbulija lenne. Mert a bomlasztást nem az új tagok kezdték, hanem azok a veteránok, akik az első naptól szapulták a madrihákat, hogy nincs kávé, meg süti, hogy nem működik a TV, stb. Éppen Te lehettél volna az a vezető, aki rendet csinál az általad már jól ismert bandában, de ezt nem tetted. Nem azokat figyelmeztetted, akik a zászlófelvonásnál röhigcséltek, hanem engem, aki rájuk szólt, hogy fogják már be a szájukat.
      Te népszerűségre törekedtél az ő köreikben, a korábbi barátaidat hagytad cserben, de nem vezetted a csoportot, ahogy egy volt ezredestől egyébként elvárható lett volna.
      Nyugodtan, az első naptól kezdve fordíthatott volna Vera, ha ő elvállalja, de nem tette.

      Sajnálom, ha többet nem írsz a lapba, én továbbra is értékelem a tudásodat, még ha csoportszervező tevékenységedet kritizálom is.

  2. Barnai Ildikó szerint:

    Kedves Éva!
    A kutya inkább ott van elásva, hogy amíg te folyamatosan a szálkát kerested a csoport tagjaiban, addig a saját szereped értékelésénél a gerendát sem vetted észre. Itt az ideje, hogy valaki nyíltan kimondja, hogy a magyarok “rendetlen” viselkedését a legtöbb esetben a Te tolmácsolásod okozta. Képes voltál hosszú perceket várni a madrichák szövegének fordításánál, és nem esett le a tantusz, hogy a csoportnak nincs türelme végigvárni a lassú fordítást és a közted és madrichák között zajló hosszas privatizálást. Ezért került sor arra, hogy kértük, hogy angolul menjen az “activity”, mert azt többen értik, és még ha pár ember számára fordítani is kell, gördülékenyebben megy, mint ahogy csinálod. A madrichák ezt meg is fontolták, de másnap mégis a héber mellett döntöttek, hiszen elég rosszul beszéltek angolul ahhoz, hogy a kényelmesebb megoldást válasszák.
    A “fegyelmezetlen banda” kifejezésedhez csak annyit fűznék hozzá, hogy Te és egyik klikk társad volt az, akik lekésték a legelső zászlófelvonást. A madricháknak pedig nem az lett volna a dolguk, hogy füstölögjenek, – és ehhez megfelelő partnert találjanak a személyedben – hanem az, hogy hangosan, értelmesen levezényeljék a zászlófelvonást, illetve elmondják a csapatnak, elsősorban azoknak, akik először jöttek a programra, hogy mi az elvárás velük szemben.
    Ha jobban odafigyeltél volna a körülötted történtekre, akkor feltűnt volna, hogy a parancsnoki látogatásig már annyi sértés érte a csoportot az egyik madricha, Dasi és a Te részedről, hogy úgy döntöttünk közösen, hogy nem kérünk semmit, és felfüggesztünk mindenfajta érdemi kommunikációt, mert eluntuk, hogy a legelemibb kéréseink sem teljesülnek, viszont reggeltől-estig minősíthetetlen hangú leszúrásokat kapunk. A leszólt “veteránok” és “nyuggerek” mind azon a véleményen voltak, hogy ha ilyen lett volna az első önkéntes munkájuk, biztos, hogy sohasem jöttek volna még egyszer. A mérgezett légkört nemcsak az egyik madricha impertinens viselkedése, hanem elsősorban a tartózkodásunk végére teljesen elszigetelődött és utált klikked viselkedése okozta. Bizonyára szükség van bizonyos változtatásokra az önkéntes munka terén, de ehhez remélem, nem a Te “tapasztalataid” fognak alapul szolgálni. Ildikó

    • ema szerint:

      Na, ne viccelj, Ildikó! Azért röhögtetek a Miklóson a zászlófelvonásnál, mert én előző nap lassan fordítottam? Mondd, jobb Neked, ha rá tudod kenni valaki másra a saját saradat?

      Mert én, amikor ezt a sorozatot írtam, azok után, hogy az utolsó héten a csoportdinamikában is járatos pedagógusokkal kielemeztük a különböző szituációkat, a “Fegyelmezetlen banda” című részben leírtam, amit saját hibámként elismerek. Azt is, hogy amikor elkezdődött a hátam mögötti sustorgás, akkor magam kezdeményeztem, hogy fordítsatok ti.

      Amint ezt Lacinak is megjegyeztem, a “klikkesedést” Ti találtátok ki. Ebből csak annyi az igaz, hogy mi páran nagyon jól megértettük egymást, segítettünk egymásnak és persze nem csak egymásnak… A közös szobánkban Te járkáltál úgy, mint egy sértett anyacsászárnő, szó nélkül.

      Az első zászlófelvonásról valóban elkéstünk páran, köztük én is. De ez egyszer történt meg, a sorozatos lebaszás pedig nem ezért az egy reggelért érte a csoportot, hanem azért, mert képtelenek voltatok befogni a szátokat a második héten is!

      Ami igazán megkülönböztette a csoporton belüli társaságokat az az, hogy Ti soha, semmiben nem voltatok hajlandók vállalni a hibáitokat, a tévedéseiteket, mindent arra a két, szerencsétlen katonalányra toltatok kezdettől, később kineveztétek a “klikket” bűnbaknak – csak Ti vagytok tökéletesek, hiszen Ti mindent tudtok, sőt, jobban tudtok mint más!

      Nem tartottam tökéletesnek a madrihák viselkedését, ezt az értékelésem is tükrözte, de mélyen egyetértettem a parancsnokkal, aki azt kérte, hogy tekintsünk rájuk, mint a gyerekeinkre, ne nehezítsük az amúgy sem egyszerű helyzetüket.

      Idióta dolognak tartottam a “játékos” földrajzoktatást, időpocséklásnak az olyan programot, amely során óvodás-szintű információt adtak át Izraelről. Lehet, hogy egy gyerektáborban ez megfelelő módszer, de 50-60 éveseknek még nem is vicces. Ám ezt aligha a katonalányok találták ki, sokkal valószínűbb, hogy nekik olyan módszereket tanítottak, amelyek felett jócskán eljárt az idő.
      Ha egy program már 30 éve fut, bármilyen sikeres is, ideje felfrissíteni.

  3. Mirjam szerint:

    Én júniusban voltam a Negevben. A veteránok ott is mindíg mindenért morograk, nem találták elég tartalmasnak az étkezéseket (kiváncsi lennék, hogy amikor 40 fok van árnyékban – de nincs árnyék – mi lett volna velük pl. egy töltöttkáposzta elfogyasztása után), nem tetszettek a kirándulások, mert csak múzeumokban voltunk, panaszkodtak a madrihákra, és úgy általában semmi sem volt jó. Nálunk is hiányolták a TV-t, a kávét, stb. Csak azt nem értem, hogy ha mindíg minden ilyen “rossz”, akkor miért jönnek vissza újra és újra. Tudomásul kellene már venni, hogy ez nem nyaralás egy sokcsillagos szállodában, hanem önkéntes MUNKA. Ezek az emberek nem Izrael iránti szeretet miatt jönnek ide, hanem az ingyen szállás és ellátás melletti hétvégi pihenő vonzza őket. Megjegyzem én Izraelben élek, tehát nekem nem az ingyen szállásra volt szükségem, amikor elmentem ebbe a csoportba, hétvégeket a családommal töltöttem. Nem azt akarom mondani az általam írtakkal, hogy minden tökéletes és ne lehetne itt-ott javítani valamin, de nekem így ebben a formájában is nagy élményt jelentett. Számomra annak a testvéries légkörnek a megélése, ami ott uralkodik minden apróbb kellemetlenséget felülírt és nagyon boldog voltam, amikor én vonhattam fel reggel a zászlót.

    • ema szerint:

      Mielőtt félreértés esnék, a mi csoportunkban is volt Mirjam, de ő nem Te vagy…:)

      Válasszuk szét a dolgokat: a veteránok a bázison panaszkodtak nonstop, most, utólag ők “jó játéknak” tartják a programot.
      Én, mint izraeli-magyar megírtam azt, amit tapasztaltam, rögtön azután, hogy megérkeztem, hogy semmit nem szépítsen meg az idő. Tettem ezt azért, mert szerintem, mindkét oldalon, vagyis az izraeli és a magyar oldalon is van még hová fejlődni, és mert tudom, hogy ha egy “csak magyar” írta volna le, hogy milyen volt a zuhanyozó, akkor azonnal megkapná, hogy nem kell Izraelbe menni, ha viszont egy izraeli írná meg, hogy milyen szervezetlen és fegyelmezetlen volt a magyar csoport, akkor megkapná, hogy a magyarok nem katonák, és dolgozni viszont tudtak…

      Namármost, mint izraeli magyar vagy magyar izraeli, engem mindkét fél támadhat… de semmi gond, én kibírom, viszont ha valami ezáltal javul, akkor már megérte megírni a sorozatot.