Felvarrtam a sárga csillagomat

Rémes éjszakám volt. Az a fajta, amikor az ember aludni nem tud, de ahhoz túlságosan kimerült, hogy valami hasznos tevékenységgel, munkával, vagy írással töltse az idejét. A megoldást persze tudom, éjjel négykor alkalmaztam is: két altató és valami lektűr, ami kellően tompítja az ember agyát.

Addig azonban a legrosszabbat tettem, amit abban a lelkiállapotban lehetett: megnéztem a két részes Perlascaról szóló filmet. Azon túl, hogy Perlasca személye több okból is, különösen közel áll hozzám, a róla szóló film pont azt a korszakot mutatja be, amikor a zsidóüldözést már nem lehet csak a németekre fogni – a közömbösség, a kényszerű kiszolgálás és a kéjes, zsigeri gyűlölet együtt produkálta azt a kiemelkedően “hatékony” pusztítást, amelyet ezen a téren magáénak tudhat Magyarország.

Hogy milyen mértékben antiszemita a “néplélek”, az majdnem mindegy addig, amíg felsőbb felhatalmazást nem kap arra, hogy kiélje alantas ösztöneit. Nem tudom, hogy miként lehet megállapítani, hogy mennyire antiszemiták az emberek egy országban, mert a társadalmi elvárások sokszor eltakarják az egyes emberek valódi érzelmeit. Mert az antiszemitizmus, szerintem, egyfajta érzelmi töltet, mint az irigység, a rosszindulat, a kisebbrendűségi érzés. Semmi köze az intelligenciához – láttam éppen elég értelmiségi antiszemitát – legfeljebb az eszesebbek ügyesebben palástolják. Ezért sem ér sokat a tájékoztatás, a Holokausztról való megemlékezés, a múlt megismertetése – a zsigeri érzelmek megváltozásához hosszú, keserves út vezet. Az állati ösztön féken tartásában sokat segíthet a társadalmi elvárások rendszere, ám döntő szerepe mégis csak annak van, amit a hatalom képvisel. Itt, Európában, különösen. Itt, ahol a rangkórság máig erősebb a demokráciánál, ahol a felkapaszkodás mértékegysége nem csupán a megszerzett vagyon , hanem a titulusok, a felcímkézés. Ezért olyan veszélyes az, ami a magyar parlamentben történt. Nem csak az, hogy van egy párt, amely az idegengyűlöletre alapozza létét, hanem ami ennél sokkal riasztóbb, hogy a többi képviselő miként reagált arra a felszólalásra, amely a zsidók nemzetbiztonsági kockázatát említette. A csend, a semmittevés, a közömbösség, az oda nem figyelés!

Az én szememben tehettek bármit egy nappal később, elítélhették, sárga csillagot tűzhettek a mellükre, villoghattak a kamerák előtt a tegnapi tüntetésen, mindegy – a reflexeikben nem működik valami nagyon fontos, ami pedig elengedhetetlenné tenné azt, hogy Magyarország működő demokrácia maradjon. Úgy ahogy van, ennek a parlamentnek az ülésteremben akkor jelenlévő tagjai alkalmatlanok feladatuk betöltésére! Nem képesek példát mutatni, nem képesek cselekedni akkor, amikor kell, csak az utólagos mentegetőzésben jeleskedni! Nem csodálkozhatom, hogy a hat elemit sem végzett szomszédom elküld “zsidóországba”, ha neki valami nem tetszik, ha azt látja a tv-ben, hogy a megválasztott képviselők béna nyugalommal hallgatják az ennél vadabb dolgokat is. Ő is tud utólag bocsánatot kérni, ha valaki rászól, hogy hülyeségeket beszél, de az is igaz, hogy a kimondott szó pillanatában a házunkban is ugyanolyan sunnyogás volt, mint két napja a parlamentben…

Felvarrtam hát a sárga csillagomat, nem valami papírból kivágottat tűztem a kabátomra. Vettem sárga posztót, és akkurátusan felvarrtam a mellényemre – tartok tőle, hogy szükségem lesz még rá. Ez, ami ma Magyarországon, lépésről-lépésre teret nyer, a demokrácia felszámolása. A hatalom sunyi engedékenysége a gyűlöletkeltéssel szemben, elemi szükséglete , saját tehetségtelensége leplezésére – a bűnbakképzés. Kezdetben volt a komcsizás, aztán a cigányozás, és előre látható volt, hogy a zsidózás a következő lépés.

Az ürügy, látszólag Izrael – soha ennyi aggodalmat nem éreztek egyetlen nép iránt sem a magyar jobboldalon, mint most a palesztinokkal kapcsolatban. Tényleg van némi hasonlóság a két nép között, de nem az, amit a nácipárt hangoztat: egyik nép sem képes olyan vezetőket választani, akik a közösség érdekeit szolgálják, hanem csak olyanokat, akik egyre nagyobb pusztulásba taszítják.

Izraelben egészen más a helyzet – aki nem tudja megoldani az aktuális problémákat, vagy visszaél a “népfenség” bizalmával, az mehet a süllyesztőbe.  Viták, viharok, demonstrációk és tüntetések – rogyásig, vagy a következő háborúig. Mert ha baj van, akkor az izraeli társadalom összezár – a polgárok többsége képes arra, hogy reflexből tudja, mit kell tenni, mi a helyes és mi nem. Bízik a megválasztott hatalomban, de nem feltétel nélkül, vakon, lehajtott fejjel támolyogva utána. Nehézségek sorát leküzdötte társadalom, a háborúktól a terrortámadásokon át a gazdasági felemelkedés sziszifuszi munkájáig. Az izraeli társadalom a saját sorsának kovácsa, ezért képes olykor szembe is menni legfőbb szövetségesének szándékával. Nem kivagyiságból, nem a porbafingók megalapozatlan gőgjéből, hanem csak akkor, amikor a globális érdekek Izrael kárára érvényesülnek.

Tudomásul vettem, hogy mindkét országhoz szoros kapcsolatok fűznek. Magyarországon születtem, és mindmáig életem nagyobb részét töltöttem itt, mint Izraelben. Mindkét kultúrához erősen kötődöm, egyikről sem vagyok hajlandó lemondani, és választani sem a két identitás közül. De mentalitásomban erősebb az izraeliség – nem tagadom. Tudatosan és teljes szívemből is ezt választottam, mert ez a túlélés, az alkotás, a permanens fejlődés receptje. Olyan magatartás, amit Magyarországon, sajnos, túl kevesen ismernek, még kevesebben gyakorolják.

Felvarrtam a sárga csillagomat, mert szükség lehet még rá – figyelmeztetni, emlékeztetni, demonstrálni, hogy vagyunk! Hogy nem félünk, nem adjuk meg magunkat, nem húzódunk meg az árnyékban, mert MI semmi rosszat nem hozunk az országra! Azok az izraeli befektetők sem rombolni, hanem építeni, befektetni jöttek ide, akiket a tehetségtelen, korrupt, szolgalelkű hivatalnokok annyira imádnak gyűlölni! Magyarország akkor volt dicső és hatalmas, amikor népének olyan vezetői voltak, akik felfogták, hogy a tudás befogadása előre viszi az országot, a kirekesztés pedig megfosztja ezernyi olyan dologtól, amivel az itt élők boldogabban élhetnének.

Comments Closed

Hozzászólások (8)

Trackback URL | Comments RSS Feed

  1. Karl Pfeifer szerint:

    Kedves Éva, akkor volt befogadás, amikor szükség volt rá, mert zsidók nélkül az osztrák-magyar monarchia magyar részében a magyarok csak 46% voltak az öszlakosságnak. Csak zsidókkal együtt volt többség.
    Nem érdekli ma a magyar társadalom többségét, hogy nem hoztok rosszat az országra. Magyarországon Turulokrácia (© Vitányi Iván) épül, tehát a vér számit és nem a közös nyelv és a közös kúltura.
    Az a tény hogy ez a Náci elmondhatta a zsidók listázást ajánló javaslatát anélkül hogy valaki is tiltakozott volna a magyar parlamentben jelzi mi van.
    Éva Chaval al hazman

    • ema szerint:

      Igen, ezt is el kell mondani sokszor, de a mai helyzetet sem lehet szó nélkül hagyni – ezért írok én is… és Te is ezt teszed, tudom, tehát nem értelmetlen dolog. 🙂

  2. gézé szerint:

    “a palesztinokkal kapcsolatban. Tényleg van némi hasonlóság a két nép között,…”.
    Azt hiszem, M.Krisztina mondta először, hogy “mi nem leszünk Palesztína”. Nem kell, hogy azok legyenek, már azok! Csak nem olyan értelemben, ahogy a mondat célozná, (azaz, hogy az ország nem fog zsidó uralom alá kerülni). Sokkal több a hasonlóság a két társadalom között. Igaz, mindkettőben olyan vezetők vannak, akik nem előre viszik a népet. És a nép, az istenadta nép a múlton siránkozik, dicső múltat teremt a képzeletében, miközben kicsúszik a kezéből a jelen és a jövő. Problémáiért mindig másokat okol, ő sohasem hibás. NEM bűnhődte már a múltat, még kevésbé a jövendőt, nem képes hibáit bevallani, előre nézni, szomszédaiban végre a partnerteket látni, nem mumusokat, és minden bajnak okozóit, nem irígykedni rájuk, hanem együtt dolgozni velük egy közös, jobb jövőért.

  3. gézé szerint:

    A sárga csillagról – nem kizárólag csak a szörnyűségek juthatnak az eszünkbe. Egy héber költő írta (nem szó szerint): “a sárga csillagok a mellünkről egyenesen az égbe repülnek fel, és ott tündökölnek”. Lehet a csillagot büszke daccal is viselni: “ti megjelöltetek, szégyenbélyeget akartok sütni rám – én azért is vállalom, büszke vagyok arra, ami vagyok!”. Ja, ezt nem értheti meg az, aki identitását mindig félve igyekezett eltakarni, elfelejtetni…

    Gyöngyösi – nem akkor csúszott erkölcsi vakvágányra, amikor a zsidók listázását kívánta, hanem még előbb, amikor a gázai események során a palesztínok mellett állt ki (hogy ezzel is a zsidókon üthessen egyet). Amikor feltételek nélkül a gyerekgyilkos Hamaszt támogatná – akik nem csak a zsidó gyerekeket lövik, hanem a sajátjaikait is élő pajzsként, propaganda-alanyként, ágyátöltelékként feládoznák egy őrült, embertelen ideológia nevében. Az anyák fájdalma egyforma mindegyik oldalon, a békére törekedni – nemes feladat lenne. De a képviselő úr nem a békéért száll a ringbe, hanem egy állatias, primitív bandától vesz példát a gyűlöletre – talán az ázsiai hordák “dicső múltja” lebeg a szeme előtt, azokhoz tartozónak érzi magát.

  4. Izraeli szerint:

    Nehez-vagy talan nem annyira- a kettos identitast-
    vagy meg inkabb- kulturat megerteni.
    Igaz, en meg eleg fiatalon alijaztam, hogy sikeruljon
    teljes beolvadasom.
    Megis, talan erdemes megemliteni a parbeszedet 10 eves
    kislanyunokammal a “sarga csillag”rol, amit a csaladi
    albumban latott, anyam- dednagyanyja- ruhajan.
    “Ha ez a csillag nepviseletunk resze lenne, akkor
    is szegyeltuk volna?”-kerdezte a gyermek.
    “Ha felemeled a szemed az egre es a repulogep szarnyan
    ott csillog a Magen David- ez a zaloga annak, hogy soha
    tobbe ne kelljen felned vagy szegyenkezned” volt a valasz.

    • ema szerint:

      Nagyon köszönöm ezt a hozzászólást! Pontosan erre gondoltam: nem nekünk kell szégyenkeznünk a sárga csillag miatt, és egy izraeli számára azt jelenti, hogy “hiába akartatok kiirtani, a zsidó nép vitalitása erősebb nálatok” – ez az üzenet a náciknak.

  5. cn szerint:

    Én ugyan nem vagyok zsidó, de lelkemben annak érzem magam.
    Onnantól érzem, amióta apám szidta a zsidókat, engem meg vert.
    A kitűnő tanuló kislányt egy négyesért, bottörésig, véresre.
    Aztán az egyetemen, amikor ott is kitűnően tanultam, ott is tudni vélték, hogy azért kapok ötöst a szigorlaton, mert zsidó vagyok.
    Így lettem én itt magyarhonban nem zsidóból zsidó.
    Sajnos én így emellé a kitaszítás mellé nem nyertem identitást,
    és ezt nagy veszteségként élem meg.
    Sem itt nem érzem otthon magam, ebben a sötét és nőgyűlölő honban, sem másutt nem lehetek otthon. Ez se jó ám !

    • ema szerint:

      A zsidóság nem zárkózik el a hozzá közeledő lelkektől. A vallás nem térítő, mint a keresztény, vagy a muszlim, de ha valaki közelebbi kapcsolatba akar kerülni a zsidósággal, az megteheti. Talán erőt is meríthet belőle, hogy nincs egyedül azzal a problémával, amivel küzd… Ebben az országban az irigység, a félelem, az önbecsüléshiány és gőgösség – így együtt, népbetegség. Aki nem ilyen, az sokszor érezheti magát kirekesztve, függetlenül a származásától.
      Éppen a napokban készülök erről is írni az amichay.hu hasábjain.