Feminizmus és demokrácia

A Mose Kacav-ügy még nem ért véget, hiszen nem tudjuk, hogy hány évre megy a dutyiba a drága elnök úr, máris újabb botrány  ad témát az izraeli médiának.

A hadsereg kinevezett, jövendő főparancsnoka, Yoav Galant körül sűrösödött meg a levegő.

Az egyébként elismert katona hedonizmusa a kastélyában nyilvánul meg, amely egyébként sem kicsi telkéhez még 35 dunám (3.5 hektár) köztulajdonban lévő területet csatolt – a vád szerint. Az Amikám mosávban lévő telek közvetlenül a megművelt mezőgazdasági földek  mellett van, a vele szomszédos háromszögletű területre a helyhatóság nem tervezett építési telket, ez amolyan maradék közterület.

Az ilyen “senki földje” , könnyen válik illegális szemétlerakóvá, ezért, a település-vezetés igyekszik privát használatba adni annak fejében, hogy rendben tartják.  Konkrét tudomásom van egy Elad nevű település szélső teleksorának tulajdonosaival 2006-ban kötött önkormányzati megállapodásról, amelynek az volt az alapja, hogy  minden telektulajdonos a biztonsági feltáró útig építhet kerítést, a közterületre soha nem kaphat semmilyen építési engedélyt, viszont köteles gondozni, tiszta kertté alakítani a bozótot.

Lehetséges, hogy valami hasonló dolog történt a Galant-családdal, de a dolog még nem egyértelmű, és az újság, amely a “jószomszédok” kifogásainak hangot adott, a jövendő vezérkari főnök igazmondását kérdőjelezte meg. Ez pedig a katonai karrierjébe kerülhet. A közvéleménykutatások szerint ugyanis, a lakosság 74%-a nem szeretne olyan főparancsnokot, aki elsajátítja a köztulajdont, még akkor sem, ha egyébként kiváló katona, és mint ilyenre szüksége van az országnak. Ez arról tanúskodik, hogy az izraeli polgár nem hajlandó szemet hunyni a nagy emberek “apró tévedései” felett sem, és ez igazán örvendetes.

Kineret Barasi fiatal ügyvédnő, csupán 5 éve a szakmában, amikor egyetemi barátnője  egy este, négy évvel ezelőtt,  elmesélte mindazt, ami vele történt a elnöki irodában. A későbbiekben csak Alef, az elnöki irodából címmel azonosított feljelentő volt az a bátor nő, aki kirobbantotta a Kacav-botrányt. Kineret Barasi élete perének tartja ma is, bár már egy ideje hátat fordított az bírósági munkának – a közszolgálati tv péntek délutáni műsorának társ-műsorvezetője. Most, hogy az igazság, amiért küzdött éveken át, hivatalos elismerést nyert, az egyik kereskedelmi tv hírműsorában mondta el, miért nem elégedett.

Véleménye szerint az ügyészség túl sokáig védte az elnököt, azon az áron is, hogy megalázzák a sértett nőket. Hazugoknak, karrieristáknak, kurváknak titulálták őket, a média felé olyan képet sugároztak, mintha az egész egy összeesküvés lenne a szegény jó elnök ellen, akire sokan irígyek, amiért  keleti (zsidó)  létére az állam első embere lett. Az ítélet után számos újságíró, aki évtizedek óta van kapcsolatban politikusokkal, csendben megjegyezte, hogy Kacavról “köztudott volt” a “szexuális étvágya”, hogy férfi beosztottjai közül néhányan kerítők voltak, illetve azokat a hölgyeket kellett elbocsátaniuk, akik nem fogadták szívesen Kacav közeledését. Vagyis ezt az egész undorító soviniszta rendszer mindaddig működött, amíg nem akadt egy fiatal nő, aki kiborította a bilit.

Kineret Barasi szerint a soviniszta összetartás még mindig létezik, a Kacav elleni győzelem nem szüntette meg a szokásokat, az elvárásokat. A per során rájött, hogy a média felelőssége sem kicsi ebben az ügyben, éppen ezért a maga szerepét a jövőben ott látja hasznosnak. Bár a szó, hogy feminizmus nem hangzott el az interjúban, Barasi tette jellemzi korunk feminizmusának lényegét – az a társadalom, amelyben a nők nem “kellemetlenkedő kisebbségként” jelennek meg, jobb a férfiaknak is. Az igazi férfiaknak, nem pedig azoknak, akik a maguk szexuális izgalmát nők kiszolgáltatottságában lelik meg.

Szonja Peresz, (Simon Peresz izraeli elnök felesége) csütörtökön, 87 éves korában elhunyt. Különleges nő volt, aki mindvégig segítette férjét politikai karrierje nehézségei közepette, és csak akkor mondta, hogy nem, amikor az “első asszony” szerepet kellett volna eljátszania. Nyolcvanon felül már fontosabb volt neki a saját, privát élete. Ő még ahhoz a nemzedékhez tartozott, akinek a köz szolgálata mindennél fontosabb volt, és semmire nem becsülte a talmi csillogást. Bármilyen fontos személyiség lett a férje, ugyanolyan szerény körülmények között élt, mint előtte, évtizedeken keresztül. Az elnöki rezidencia nem az ő izlése szerinti hely volt, tehát szabad emberként úgy döntött, hogy marad a lakásába. Nem a férjétől vált el, hanem a poziciótól. Áldott legyen az emléke.

Comments Closed

Hozzászólás jelenleg nem lehetséges.