Haza megyek-jövök

Május 5-én hirtelen felindulásból írtam egy szösszenetet. Meg voltam sértve.

Utólag bevallhatom, hogy mélyen felháborodtam, amikor  egy barátom, egy zsidó, azt mondta, jóindulatúan, hogy menjek haza – Izraelbe.

Aztán, beláttam, hogy igaza van. Nincs mit keresnem Magyarországon. 58 éves leszek perceken belül, ideje magamra is gondolnom, nem csak arra, hogy mi lenne jó Budapestnek. Az élet elillan, Budapesten pedig a politikusoknak fontosabb a hatalom maga, mint a cselekvés szabadsága, amit a hatalom adhat annak, aki a közjót akarja szolgálni.

Sok tiszteletre méltó, jó ember él Magyarországon, de nincs elég bátorság és kezdeményező készség, ami legyőzné a hűbéresi igazodás kényszerét.

Ez a rendszer negatívan szelektál már jó ideje. Nem változtatott rajta a gengszterváltás, a fülkeforradalom.

Nem akartam mást, mint egy szép, szeretett várost kicsit jobbá tenni azzal a tudással, amit eddigi életem során megszeretem, azzal a tapasztalattal, amit nem kellene hosszú kísérletezéssel és zsákutcákkal elérni,  segítségével át lehetne ívelni a lemaradás fél évszázados szakadékát.  De a magyar politikai vezetés annyira el van telve a maga tökéletességétől – ez nem valamelyik pártra, hanem az egész politikai elitre igaz, kivétel nélkül, sajnos – , hogy nem kér a tanácsokból, se keletről, se nyugatról, Izraelből meg pláne nem! Még akkor sem, ha egyébként, Izrael lehetne Magyarország számára az ideális minta:  miként lehet sikeresen kilábalni a szocializmusból – ők ugyanis megtették.

A magyar bénázás még arra az intézetre is átragadt, amelynek pedig az izraeli kultúrát kellene terjesztenie. A leghasznosabban azt a viselkedési kultúrát, amely egy közösség együttes sikeréhez vezet. A gyors reakciókészséget, a probléma-megoldó gondolkodást, a tervezés-cselekvés-visszacsatoló elemzés dinamizmusát.

Az önkormányzatok önállóságát célzó adórendszer, a PODO – túl kézenfekvő, átlátható, kiskapuk nélküli ahhoz, hogy  a magukat reformistának valló pártok fel merjék vállalni. Nem tiszta rendszert, csak egy újfajta pénzbeszedési formát akarnak, a hatvanakárhányadik adófajtát, amit persze a fifikás magyar polgár szépen ki fog játszani.

A helyzet ettől nem javul, így előbb-utóbb ki kell találni, hogy kit lehet a kudarcokért felelőssé tenni. Egy darabig el lehet játszani a gondolattal, hogy mindenért az előző kormányzatok felelősek, ami, ráadásul, még igaz is valamennyire, de aztán, ahogy bénázás folytatódik, kell keresni egy alkalmas bűnbakot.  Van aki azt hiszi, hogy  ez a szerep vár a cigányokra. Az elkeseredettség levezetésére, talán, ideig-óráig bűnbakká válhatnak, de valójában nem oldják meg a kormányzat alapvető problémáját, a kontraszelektiv,  hatékonyság nélküli gazdálkodást. Olyan bűnbak kell, akitől el lehet venni azt, ami a rendszer fenntartásához szükséges.

Ezt nem fogom megvárni.

Talán, még elmélázhatnék azon, hogy alapítványokon, civil egyesületeken keresztül miként lehet valamiképpen javítani a város, vagy legalább egy részének helyzetén, de ajtót mutattak, és most ezen az ajtón én kimegyek.

Öt évet szántam rá az életemből a hiábavaló próbálkozásra. Aztán tíz nappal ezelőtt felszálltam a repülőre, ami Tel-Avivba hozott, és ma, június 17-én a kérdés eldőlt.

Itt szükség van rám. Egy negyedórás telefonbeszélgetés tegnap, ma pedig egy személyes találkozó után a dolgok a helyükre kerültek.

Holnap ugyan “hazamegyek” Pestre, hogy a dolgaimat elrendezzem, de  rövid időn belül visszajövök.

Odahaza hagyom a reményvesztettséget, idehaza – új életet kezdek.

 

 

 

Comments Closed

Hozzászólások (12)

Trackback URL | Comments RSS Feed

  1. Kornis Mihály szerint:

    Kedves Éva!

    Nagyon szimpatikus összefoglalás, becsületesen szókimondó, őszinte, de békés és örömöt sugárzó. Ön szerencsésnek mondhatja magát, nincs mindenki ebben a helyzetben. Bámulni fogok magára innen. Vigyázzon magára. Sok boldogságot kíván,

    Kornis Mihály, a mihály

  2. Kükü szerint:

    A változás mindig áldozatok árán megy. Ez egy mozgási energia átadásához hasonló folyamat. A haladó emberek elképesztő sebességgel és magánnyal csapódhatnak a nagy tehetetlenségű társadalomba, de csak kis hatást tudnak elérni, és általában összetörnek a becsapódásban. Mégis ez mindig előfeltétele a változásoknak. Sosem hálás feladat a tömeg előtt járni, és belátom Magyarországon különösen így van. Mégis minden megtört újító lökése benne van az ország irányában és sebességében. Nem azért élünk hogy könnyen éljünk, hanem hogy hatást gyakoroljunk. Ez a gondolkodók felelőssége.
    Persze a nyugalom is jár, azt elismerem.

    • ema szerint:

      A probléma Magyarországon, hogy nincs változás! A rendszer Mikszáth óta semmit nem változott, csak a hatalom birtokosai cserélődtek.

      Ahhoz, hogy ebben az országban valóban változás álljon elő, ahhoz öntudatos honpolgárok kritikus tömege kell.

      Én nem nyugalomra vágyom. A tespedség elöl menekülök. A beletörődés elöl. Hogy olyanná váljak, mint a környezet.
      Az élet arra való, hogy megéljük, nem pedig csak elviseljük.

  3. rd szerint:

    Nagyon sajnálatos a dolog, az imént felolvastam a férjemnek, aki még meg is könnyezte a hallottakat.

  4. rd szerint:

    Hát igen, tulajdonképpen ő is amiatt sírt, mert ez az egész úgy siralmas, ahogy van. Minden értelmes fiatal elhagyja ezt az országot, a mi nagyobb gyermekeink is. Az Önli hol élnek?
    Az idősek meg csak azért maradnak, mert nem beszélnek nyelveket.
    Én egy 30 éves, jeles ELTE TTK-s egyetemi diplomával ma 120 ezer nettót keresek – ezzel persze csúnyán alulbéreznek a 3 gyerekszülés, majd főállású anyaság és az azt követő pár munkanélküli évem miatt, amelyek nem számítanak most a közalkalmazotti munkaviszonyba.
    És mindezért az alamizsnáért matematika érettségire készítek fel diákokat, és érettségizetetem őket kínszenvedve, mert tanulni nem akarnak.
    Még mindig van 2 iskoláskorú gyermekem, és nem tudom ebből a bérből eltartani magamat sem, nemhogy még őket is.
    A nyugdíjig pedig van még legújabban minimum 13 évem, ameddig ezért az éhbérért kell dolgoznom.
    Néha azon gondolkodom, hogy el kéne menni konyhalánynak vagy takarítani Ausztriába, mert még azzal is a dupláját keresném, mint így.
    Én is szoktam publikálni ezt-azt, pl. belinkeltem ezeket az oldalakat is, utólagos engedelmével ide : http://nokert.hu

    • ema szerint:

      Nagyon köszönöm! Éppen ma kaptam egy gyönyörű levelet egy olvasótól, aki Izrael-párti lett az írásaim miatt… ez meg engem hatott meg, mert évekkel ezelőtt, amikor interneten kezdtem írni, sok év kihagyás után, újra magyarul, az egyik ok éppen az volt, hogy oldjam az ismerethiányból fakadó antiszemitizmust, Izrael-ellenességet.

    • ema szerint:

      Beleolvastam a lapotokba – nagyon tetszik. A podo-n van feminista rovat is, mert nagyon fontosnak tartom, de én túl csapongó vagyok, hogy csak egy témával foglalkozzak. Régóta tervezem, hogy megszervezem a hasonló gondolkodású lapok együttműködését, hogy ne sikkadjanak el az értelmes gondolatok, hogy nőjjön az olvasottságunk, ahelyett, hogy a sok értelmetlen szennyet zabálják “a zemberek”.

  5. rd szerint:

    Én is zsidópárti vagyok – engem az itteni egyre nyíltabb ellenpropaganda tesz egyre inkább azzá. Mert láthatóan csupa olyan emberek szidják a zsidókat, akiket én semmire sem tartok. Eszük, érvük nincs, de olyan demagóg buta vagdalkozó-gyűlölködő szövegük van, amire nem lehet más válaszom, mint a jogtalanul és igaztalanul támadott fél ösztönös védelme.
    S ahogy körülnéztem a neten, ez az indirekt vonzódás direktbe ment át, szimpátiámnak egyre több oka lett – pl. az Ön oldalai által is.
    Ezeket az oldalakat azért szeretem, mert rendkívül széleskörűek, és pontosan azt mutatják, hogy egy nőnek is lehet magas fokon szívügye a politika, gazdaság, építészet, művészet, kultúra.
    A Nőkért honlap amúgy nem az enyém, csak néha szerkesztek rajta ezt-azt, ha van kedvem és témám. És pont az a vágyam, hogy minél széleskörűbbé tegyem, mert fontos, hogy ne pusztán a feminizmussal tudjunk csak foglalkozni, hanem bármely közéleti témával.
    Mert ha mindig csak a kritikáig jutunk el, akkor nem sokkal adunk a nőknek többet, mint a tipikusan nőknek szánt lapok a maguk közismerten egysíkú témáival.
    Szóval gratula ezekért az oldalakért, mindig szívesen és örömmel olvasom őket – már ha van minek örülni.
    Idén amúgy egész véletlenül jártam Jeruzsálemben – és sírtam egy jót a siratófal szűkös női szakaszának szűkösségén.
    A Nőkértre szívesen feltenném nem csak linkként, hanem teljes terjedelmében a harcos lánycsapatról szóló cikkét
    (http://podo-pro.hu/nok-vezette-forradalom/), ha erre engedélyt ad nekem.

    • ema szerint:

      Természetesen.
      A szerzői jogokról szóló nyilatkozatban:
      http://amichay.hu/impresszum/ szerepel, hogy át lehet venni, de az eredeti helyre vezető linket be kell tenni, és az eredeti szerző nevét feltüntetni. Bár a legtöbb cikket magam írom, mivel a két lapot még nem tudom nyereséggel működtetni (a cél egyébként a függetlenség megőrzése mellett a fenntarthatóság is, ami persze az olvasottság arányában képzelhető el), ezért csak olyan vendégszerzőim vannak egyelőre, akiknek honoráriumot nem tudok fizetni.
      Teljesen egyetértek azzal a szemlélettel, magam is vallom, hogy nem elég panaszkodni, jó megoldásokat kell keresni. Van erre egy jó jiddis kifejezés: tachlesz – vagyis, rendben, értjük a gondot, és akkor most mit is kell csinálni, hogy megoldódjon. Szóval, igyekszem olyan cikkeket írni, közölni, ahol van “tachlesz”.
      A nőkkel kapcsolatos társadalmi kérdésekről mindkét lapban írok – nem titkolva az izraeli társadalomban lévő gondokat, mert hiszem, hogy azokat csak úgy lehet orvosolni, ha megismerjük.
      Ma szeretnék egy cikket írni az izraeli Munkapárt tegnap megválasztott elnökéről. Hosszú idő után újra nő az illető (Golda Meir volt régen, most Seli Yechimovitsnak hívják)
      Ja, és ha lehet, tegeződjünk, én már tévedésből le is tegeztem…:)

  6. memoria szerint:

    גברת עמיחי הנכבדה, למרות דעתי הפוליטית, המנוגדת משלך, אני שמח, שחזרת הביתה. הארץ זקוקה לאנשים בעלי יכולת כמוך ואת ההונגרים יקח האופל.
    בכבוד רב
    זיכרון