Hazatérés

hazatérés a történethez

A Ron Arad tervezte holoni Design Múzeum részlete.

Itthonról otthonra utazom.

Az elmúlt három hónap totálisan kikészített Magyarországon. A montreáli kiruccanás olyan távoli idilia, mintha évekkel ezelőtt történt volna. A lányom egyhetes szeptemberi látogatása is csak szempillantásnyi felüdülés volt csupán. Ideje eljönni Budapestről… Gyerekkoromban azt mondták, hogy levegő-változásra van szükségem – most éppen ez a megfelelő kifejejezés: nagy szükségem volt már Izrael levegőjére!

Szürke ég alól emelkedünk felfelé, a felhők feletti napsütésbe.

Két óra múltán lemenőben a nap – szélfútta, vörös a láthatár, aztán sötétség.

XXI. szzázadi nomádként utazom – a bőrönd nagysága helyett a nemzetközi hitelkártya teherbírása a fontos. Legközelebb már a kézipoggyászt is kisebbre váltom.

A gépen, többségében sokgyerekes, izraeli arab családok utaznak. Első pillantásra ugyanolyanok, mint bármely izraeli zsidó család, csak ha megszólalnak, akkor mondataikban több az arab, mint a héber kifejezés. Az izraeli zsidók jónéhány arab kifejezést használnak a köznapi beszédben, de az izraeli arabok is jócskán átvettek héber szófordulatokat.

Körülöttem néhány magyar és egy idős, német turista. Az út végére már tudom, hogy hová mennek, mit terveznek csinálni, meg azt is, hogy a legfiatalabb közülük milyen egetverő baromságokat mesél Izraelről, amit  csak a hírekből ismernek. Nem szólok közbe, most nincs kedvem vitatkozni.

Ereszkedünk lefelé.

Gyereksírás, a mögöttem lévő német turistának be nem áll a szája, miután megivott az úton fél liter sört. Tudom, ez Goethe nyelve is, de az agresszív harsogás inkább egy Wehrmacht tiszt parancsaira hasonlít. Ám a sötétségből lassan előtűnnek Tel-Aviv fényei, már nem hallok semmit, csak arra koncentrálok, hogy minél hamarabb beérjek a városba. Automatikus útlevél-ellenörzés, keresztül a repülőtér kerengőjén, taxi…

az ünnep - az együttlét

az ünnep – az együttlét

– Örömteli ünnepet! – mondja a taxis köszönés helyett, és míg beteszi a csomagtartóba a kis bőröndömet, rámzúdítja az újévi jókívánságok tucatját a boldog, eredményekben gazdag, sikeres, jólétről.

Szukot ünnep-este van, Tel-Aviv utcáin alig van autó, ember – a zsidó családok már a “sátorban” kanalazzák a levest.

Edina barátnőmék azonban megvártak. A terített asztalhoz nem ült le senki még. A négy gyerek, a nagymama is arra várt, hogy megérkezzek. Kézmosás, körbe-puszi, Edina meggyújtja az ünnepi gertyákat, Jeriv áldást mond, hogy megértük ezt a napot, megtöri a kalácsot, mindenkinek ad egy darabot. Bor, áldás és békesség – otthon.

Comments Closed

Hozzászólás jelenleg nem lehetséges.