A magyar szállodák reggeli svédasztalánál azonnal kiszúrom, hogy ki az izraeli. Nem a hangos beszéd, vagy a „kibucosan” laza öltözetük miatt, hanem ahogy kétségbeesetten szedegetik össze a zöldséget a sokfajta hús és sajt közül. Ők azok, akik a magyar ételek mellé díszítésként odabiggyesztett petrezselyemre is rávetik magukat – különösen télen, amikor a magyar még kevesebb zöldséget eszik mint egyébként.

Az izraeli és az ő salátája bensőséges viszonyban van – hűségesebb hozzá, mint a párjához. Egyszerűen nem élhet nélküle!

A klasszikus izraeli saláta az amit az arabok is esznek az egész Közel-Keleten, végtelenül egyszerű: friss uborka, hagyma, paradicsom – nagyon apróra kockázva, meghintve sóval, frissen facsart citromlével és olivaolajjal. A hangsúly a frisseségen van és az apróra vagdaláson van.

Ez a saláta illik a falafel mellé, de sokan friss, könnyű túróval együtt eszik reggelire, vagy vacsorára.

A saláta, az izraeli gasztronómia felvirágzásával párhuzamosan egyre nagyobb karriert futott be: gazdagodott az alapanyagokban és az ízek rafinált harmóniájában.

A „saláta” izraeli értelemben  csupán annyit jelent, hogy „fogj jófajta zöldséget és gyümölcsöt, keress minél érdekesebb kombinációt, vagdald – keverd – fűszerezd, „kötőanyagként” tegyél bele magvakat, vagy sajtot, vagy akár sült csirkehúsdarabkákat  (vagy-vagy), kóstold és edd meg azonnal!

Egy jó salátához nem kell tucatnyi hozzávaló, nem kell több órát a konyhában tölteni, mégis tápláló és egészséges ételhez jutunk, ha elég merészek és kreativak vagyunk. Mivel az izraelieknél általában egyik sem hiányzik, ráadásul az év minden napján dúskálnak zöldségben-gyümölcsben, ma már nyugodtan mondhatjuk, hogy Izrael saláta-nagyhatalom. Ennek megfelelően, az alapanyagok választéka elképesztő mértékben megnőtt.

Az izraeli salátafajtákban is nagyobb teret nyert a fejessaláta valamilyen fajtája, a vöröses, csipkés levelűtől a szinte fehér halványzöld, káposztaszerűen egymásra borulóig. Nagyon sok fűszernövény őshazája a Közel-Keleten van, – az utóbbi két évtizedben, aki csak egy kicsit is ad magára, az legalább cserepekben tart otthon zöldfűszert, bazsalikomtól a tárkonyig, és nem száritva használja ezeket.

Csakhogy, a saláta-fajták használatát ” megkeserítik” a leveleik közé jutott talajszemcsék. Otthon is viszonylag sok munka szétszedni a leveleket és jól megmosni, hogy ne ropogjon az ember foga alatt az ottmaradt homokszem, de étteremben erre még kevesebb idő és figyelem jut.

A keresleti oldalon tehát megjelent az igény a „mosott” saláta iránt.

Másfelöl viszont Izraelben nagyon takarékosan bánnak a vízzel, ezért  a termesztés oldaláról is célszerűbbnek látszott a salátafajták hidroponikus termesztése. A technológia régóta ismert, de az izraeliek gyakorlati módon közelitették meg a dolgot – és nagyüzemi módon használják arra, amire praktikus. A salátán kívül föld nélküli földieper-ültetvények is vannak – szemmagasságban, fekete csövekben áramló vizzel, így a folyamatos szüretelés nem jár derékfájós hajlongálással.

httpv://www.youtube.com/watch?v=FHBhyqowSEc&feature=player_embedded

A hidrofónikus termesztés lehetőségei hatalmasak városi környezetben is. Például a régi házak pincéi, amelyek ma többnyire csupán lomtárként használatosak, kiváló lehetőséget nyújtanának hidrofónikus saláta-termesztésre az év minden napján. A rendszert ugyanis ki lehet egészíteni naplámpákkal.

Comments Closed