Ivri Lider

Egyik este az izraeli közszolgálati tv-ben portréfilmet sugároztak egy feltünően szép fiatal emberről.

Ivri Lider, a maga 36 évével  jelentős zenei karriert tudhat magáénak, amely ma már túljutott az ország határain. A kortárs zene harsogása közepette Lider csendes, kissé melankólikus dalainak szövege érdemel külön figyelmet. Az én korosztályom magyar dalszövegírói közül Bródy János sokatmondó verseire emlékeztetnek.

Ivri Lider  jelképezi sokak számára az “újfajta izraelit” – nem az a macsó, aki katonai sikereire büszke, hanem a maga képességeiben biztos, nyogodt, kiegyensúlyozott, magára adó férfiét, aki szereti a hazáját, de senki ne mondja meg neki, hogy miként kell szeresse.

Már húsz évesen táncprodukciókhoz is írt zenét, az első albuma 1997-ben jelent meg Símogat és hazudik címmel. Pályáján nincsenek válságok és csúcsok – meglehetős egyenletességgel nő elismertsége. Szívesen dolgozik együtt idősebb zenészekkel, énekesekkel, és rendszeresen ír filmzenét.

2002-ben a   Yossi és Jaggerיוסי וג’אגר

2004-ben a Vízenjáróללכת על המים

2006-ban a Buborékהבועה

Bár sosem tagadta,  egy 2002-es interjúban,  nyiltan  vállalta homoszexualitását. Úgy vallotta, hogy a népszerű emberek magatartása segíthet azoknak a fiataloknak, akik épp csak felfedezték szexualitásuk különbözőségét a társadalmilag általánosan elfogadottól, és még abban a lelki válságban leledzenek, hogy titkolják, vagy miként adják  ezt  környezetük tudomására.

Bár Izraelben sokkal tájékozottabbak az emberek a homoszexualitást illetően, mint Magyarországon – nemrégiben dermesztő élményem volt egy fodrászati fecsegést  kényszerűen hallgatva, amelyben divatról, és “helytelen példáról beszéltek”, olyannyira elvetve a sulykot, hogy kénytelen voltam beleszólni és némi felvilágosítási munkát végezni a hölgyek körében – a “ráébredés” folyamata minden egyes fiatal számára pszichikailag megterhelő, ezért kell továbbra is beszélni erről.

Tel-Avivban szabadnak érezheti magát, aki homoszexuális. Ez a közösség egyre kevésbé különül el,  egyre természetesebben integrálódik a városi légkörben. Kétségtelenül, ebben szerepük volt azoknak a művészeknek, közéleti személyiségeknek, akik felvállalták nemi hovatartozásukat, miközben tudatosították a tömegkommunikációban, hogy nem lettek többen attól, hogy erről ma már beszélni lehet, hiszen a homoszexualitás genetikailag kódolt, a népesség körülbelül egytizedénél, csupán arról van szó, hogy ma már sokhelyütt a világon, nem kell titkolózniuk, kettős életet élniük, nem kell szégyelniük a természet adta vonzalmukat.

Tel-Avivban, már vagy egy évtizede létezik egy homoszexuális férfiakból és heteroszexuális nőkből álló házaságközvetítő-tanácsadó cég, mert ebben a kombinációban tudják a legjobb tanácsokat adni a megfelelő férfit kereső lányoknak. Sokan, köztük magam is, aki fiatal korában állandó zaklatásnak volt kitéve a “férfias” férfiak részéről, felüdítő élmény  okos, magukra igényes fiúk társaságban lenni, akik nem jelentettek számunkra “veszélyeztettséget”. Őszinte baráti kapcsolataim alakultak ki homoszexuális férfiakkal. Ezért is döbbentett meg az a rémséges tájékozatlanság amit sokhelyütt tapasztalok Budapesten. Holott, a macsóknak sem ártana már megtanulniuk, hogy az ember lánya nem feltétlenül arra a viselkedésre vágyik, amit évszázadokon át tartottak helyénvalónak. Nyugaton, és ebben a tekintetben Izraelben is, örvendetes jelenség a metroszexualitás-nak nevezett férfias igényesség: jó illat, ápoltság, izléses öltözködés.

Comments Closed

Hozzászólás jelenleg nem lehetséges.