Amikor pár évvel ezelőtt megkérdeztem Stahl Juditot, hogy volna kedve kiadni egy izraeli szakácskönyvet, akkor úgy nézett rám, mint egy elmeháborodottra: „izraeli konyha nincs” – intézte el a dolgot.

Nem akartam vitatkozni egy elismert szaktekintéllyel, de két évtizedes izraeli létem során számomra nyilvánvalóvá vált, hogy igenis van izraeli konyha, és az nem a falefel!

Vannal remek izraeli séfek, egyre jobb borok, sajtok, és az óriási választékban megtalálható zöldségek.

Most pedig, hogy a gasztronómiai trend a fúziós konyha, világbajnok lehet az izraeli – mert, hogy az tökéletesen fúziós ma már!

Kezdetben a világ hetven országából jött zsidók azt főzték, amit születésük helyén megszoktak. Volt tehát magyar, orosz, román, argentin, iraki, stb. konyha Izraelben, és persze a falefel. De hol van az már! Persze, még mindig lehet themoni (jemenita) levest enni a Carmel piac mellékutcáiban, de lassan ezek a helyek is szofisztikáltabbak. A kávéház, a bár és az étterem keverékéből álló izraeli éttermek pedig a maguk képére-izlésére formálták a régi, hagyományos, galuti ételeket, helyi alapanyagokból. Izletesebbek, mint az eredeti.

Mióta az izraeliek fittyet hányva a röpködő rakétáknak és az önrobbantó terroristáknak megtanultak élni és élvezni a pillanat gyönyörét, szeretnek és meg is tanultak főzni.

Erről, mostantól a magyar olvasó is meggyőződhet, rendszeresen, egy magyar nyelvű, izraeli gasztroblogból. Itt nincsenek túlbonyolított ételek – az átlag izraeli háztartásban előforduló fogások, jó izléssel körítve, sok fotóval és kedvességgel.

 

Comments Closed