Jó halál_מיתה טובה

Közeleg az éves izraeli/zsidó-arab/játék és dokumentumfesztivál… igen, ez most így összeturmixolva. Amikor megláttam a programot, az első reakcióm az volt, hogy megint egy vagyont elköltünk a barátaimmal, a KLIKK-el, akikkel évek óta együtt megyünk ilyenkor moziba. Sok jó film van a programban. Néhányat láttam közülük, volt amiről már írtam is: a Homokvihar-t kötelező megnézni!

Most pedig a Jó halál című (magyarul az idióta Párnák közt címet adták neki, pedig a film szelleméhez, a szimpla fordításon túl legfeljebb a Méltó halál cím felelne meg, maximum) filmről írnék, ami morbid, de vígjáték, kb. olyan mértékben, mint az elhíresült “Élet szép”. Nagyon nehéz témát dolgoz fel, az emberi élet befejezését, a méltó halálhoz való jogunkat.

Az orvostudomány fejlődésével egyre nagyobb dilemma, hogy meddig kell egy betegnek szenvednie halála előtt csak azért, mert az orvosok az életmentésre esküdtek fel.

Amikor tudjuk, hogy a vég elkerülhetetlen, nincs gyógyulásra remény, csak a lassú leépülést és a beteg szenvedésének meghosszabbítását jelenti az élet minden áron való fenntartása, akkor a társadalmi konvenciótól mentes józan ész azt mondja, hogy ennek igazán nincs értelme!

Már jó ideje foglalkoztat engem is, pedig még a demencia jelei nem mutatkoznak és nem diagnosztizáltak nálam végzetes betegséget, de minden élet vége a halál, és egyáltalán nem mindegy az a mód, ahogy meghalunk. A méltó halálhoz minden embernek joga kellene legyen.

Izraelben már nyilatkozhat a beteg, amikor még tudata sértetlen, hogy életének mesterséges módon történő meghosszabbítását elutasítja (lélegeztető gépek és hasonlók), de azok, akik pokoli fájdalmakat kénytelenek elszenvedni, nem dönthetik el, hogy mikor vessenek ennek véget.

A film azzal indul, hogy egy ilyen, szenvedő barátnak akarnak segíteni eljutni a felszabadító halálhoz. Olyan szerkezettel, aminek az indítógombját maga a beteg nyomhatja le.

Minden mondat, minden apró részlet “beszédes” ebben az alkotásban: amikor az idősotthon uszodájában az elaltatásról esik szó, az állatorvos a legtermészetesebb módon mondja, hogy semmi probléma, már nagyon sok kutyát elaltatott… Mert a látszathumanista társadalmunk a kutyák fájdalommentes halálát állatbarát cselekedetnek tartja, hiszen miért is szenvedne az a szegény… embertársunk élete viszont szent, még akkor is, ha ő maga a pokolba kívánja.

Ez is azon izraeli filmek sorába tartozik, amelyek hitelesen adják vissza az izraeli társadalom fontos kérdéseit, profi eszközökkel, kiválló színészi játékkal, szeretetre méltó iróniával. Érdemes megnézni.

 

Comments Closed

Hozzászólás jelenleg nem lehetséges.