Korszerű közoktatás

Az évente megvásárolt tankönyveknek, a füzeteknek, ceruzának, radírnak és egyéb archaikus eszközöknek semmi keresnivalójuk nincs a XXI. századi közoktatásban! Meg lehet tanítani a használatukat olyan fakultatív tantárgyak keretében, mint amilyen a szőnyegszövés, vagy fazekasság, de az ismeretszerzésben lejárt az idejük.

Talán nehéz ezt elfogadni azoknak, akik életük javát a megszokott Guttenberg-galaxisban élték le, de ha félresöpörjük a megszokásokat, és szembenézünk a jelen kihívásaival, akkor be kell látnunk – a XXI. század első osztályos tanulója a tömött iskolatáska helyett egy könnyű laptoppal kell iskolába menjen ahhoz, hogy korunk ismereteit egyenlő eséllyel szerezhesse meg a legeldugodtabb kis településen is!

A ma megrendezett oktatásügyi konferencián,  Haifán Dr Aser Idán professzor körvonalazta az izraeli közoktatás elkövetkezendő három évének feladatait: Évente három milliárd sékelt kell a közoktatásba befektetni úgy, hogy az első osztályos gyerekek már az internet világából kapják a megtanulandó információt. Tankönyvszerkesztés helyett az internetes ismeretterjesztésbe táplálva a hiteles információt, a tanárok szerepe pedig az, hogy a tudás megszerzésének kalandos útján legyenek a legjobb idegenvezetők, és nem a kútfők.

Az izraeli iskolákban a jelenlegi rendszerben külön számítógépes osztályok vannak, amelyben, mint valamikor a kémiai vagy fizikai laborokban, váltják egymást és számítógépes ismereteket szereznek, de a történelmet, a földrajzot és minden más tantárgyat a hagyományos, múltszázadi módszerekkel tanulják. Ennek vet véget a közoktatási reform, amely a mai fiatalok világához közelíti a tudást, ugyanakkor kiterjeszti az egész megismerhető világra. Irreleváns, hogy a tanító néni ismeri-e Gogol életművét kellő alapossággal, hiszen a legkisebb észak-galileai kibucban is a téma legjobb szakértőitől tanulhat a diák az interneten keresztül. A tanár nem tudástárként, hanem segítő felnőttként a gyerek személyiségfejlődésére figyelő pedagógusként jelenik meg. Ezáltal, minden korábbinál könnyebben lehet csökkenteni a gyerekek szülői háttere, illetve a központ és a periféria közötti különbségeket!

A közoktatásba befektetett pénz (3 milliárd sékel= 150 milliárd forint) megtakarításként jelentkezik az iskolás gyerekeket nevelő szülők kiadásai között – mivel Izraelben az egy családra eső gyerekek száma átlagosan 2,8 és a közoktatásban résztvevők átlagosan 13 évet tanulnak a katonaság előtt, az egy gyerekre jutó átlag 1500 sekeles (75000 Ft-os ) kiadás évente tetemes költség – de a legfőbb előnye az, hogy világszinvonalon versenyképes tudású felnőtteket ad, ami a későbbi munkanélküliség elkerülésének leghatékonyabb módja. Vagyis az oktatásba fektetett pénz minden más iparágba való befektetésnél jobb hatékonyságú, össztársadalmi szinten.

A következő lépés, Dr Idán szerint az óvodai szintű képzés kiterjesztése. Bár Izraelben az utolsó óvodai év, amolyan iskolaelőkészítőként már kötelező, de nem kellően megoldott az ennél korábbi életkorú kisgyerekek játékos ismeretszerzésének biztosítása, az állami közoktatási rendszer részeként. Holott az esélyek különbözősége már ebben a korban is csökkenthető lenne azzal, ha minél általánosabb lenne a korai, legalább félnapos bölcsődei és óvodai szolgáltatás.

Magyarországon is, az egyre növekvő esélyegyenlőtlenség, és különösen a gazdaságilag és társadalmilag is leszakadó kisebbségek felzárkóztatására a leghatékonyabb befektetés az lenne, ha egy éves kortól kötelező lenne a félnapos óvoda, majd négy éves kortól az egésznapos iskola. Utóbbiban pedig a fejlődő országokban oly népszerű 100 dolláros laptopokkal a gyerekek itt is felcserélhetnék az iskolatáskát.

Nem a nők gyermekgondozási segélyének meghosszabbítása az, ami a fejlődést, az esélyegyenlőséget szolgálja, hanem a korszerű tudás minél korábbi megszerzésének a lehető legszélesebb-körűvé tétele. Tekintettel arra, hogy az oktatás ilyen nagy mértékű kiterjesztése  a mainál sokkal több pedagógust, de nem feltétlenül  nagy tudású tanárt igényel, a szakképzetlen fiatal anyák célírányos képzése nem csak az iskoláztatáshoz adna megfelelő oktatói gárdát, hanem hozzájárulna a munkanélküliség csökkentéséhez is.

Comments Closed

Hozzászólás jelenleg nem lehetséges.