Nem a burka a lényeg!

Kínos érzés fogott el mindannyiszor, amikor a muszlim nők ruházatának kérdését feszegették európai politikusok. Ezek nem értenek semmit – mormoltam magamban, de ide kellett jöjjek Izraelbe, újra, hogy meg tudjam fogalmazni a nyilvánvaló tévedés okait.

Aki látta Makhmalbaf, iráni rendező Napfogyatkozás Kandaharban című filmjét, az a muszlim nőket nem a burka miatt fogja sajnálni.

A nyugati világba menekült afgán értelmiségi család lányaként szülőföldjére igyekvő újságírónő szemével olyan világot látunk, amelynek egyetlen részletét sem kívánnánk a magunké helyett. Hogy abban a cseppet sem kívánatos világban a nők sorsa hatványozottan borzalmas, azon sincs mit csodálkoznunk, hiszen a mi kultúránknak is még jócskán van adóssága a női nemmel szemben.

Hogy miért éppen az öltözékbe, mégpedig a nők  ruházatába kapaszkodnak a növekvő muszlim népességgel számolni kénytelen európai országok? Mert ez a legkönnyebb. Igaz, a legrosszabb ötlet is.

Évezredek óta az emberek ruházata jellemezte a hovatartozásukat. Kultúrálisan és gazdaságilag is. Sokszor kényszerként viselve a megkülönböztető jelet. A motiváció, a közösség részéről, amely az öltözéket előírta, régen és most is a félelem. Az ismeretlentől való félelem. Megismerés helyett kirekesztés – évezredes szokás, de éppen ezért döbbenetes, hogy napjaink “felvilágosult” vezetői is csak eddig képesek eljutni.

Franciaország népességének mintegy 15%-a “nem francia” – a lakosság növekedésében jelentős szerepet játszanak a menekültek, és a muszlim közösségekre jellemző magas születési arány.

Olaszországban közel egymillió muszlim él már ma is.

Minden hatodik Hollandiában született gyermek muszlim bevándorlóké.

Az Egyesült Királyságban 4% körüli a muszlim népesség, de a tendencia itt is az arány növekedése.

Az Európai Unióba érkező bevándorlók majdnem fele  Spanyolországban  telepedik le. Itt is, több, mint egymillió muszlim él már most is. Ezzel kellene szembenézni, nem a burkával!

Persze, sokkal nehezebb az egalizációs ideológiát és a kiábrándító valóságot összhangba hozni, és bevallani, hogy ha Európa nem akar afgán és perzsa életmód-mintákat meghonosítani, akkor tennie kell ellene. Azzal, hogy az egyenlőség és testvériség jegyében a francia politikusok le akarják rángatni a muszlim nőkről a hagyományos öltözetüket – csak dühöt képesek kiváltani, a békés egymás mellett élés felé egy tapodtat sem mennek előre. Ugyanazt teszik mint Komeini ajatollah Oriana Fallacival – csak ő beöltöztette nem vetkőztette. A lényeget illetően semmi különbség.

Fallaci, a maga kíméletlen őszinteségével már megfogalmazta, amit 2001.09.11 után minden európai politikusnak is az agyába kellett volna égjen: az iszlámista terroristák halálosan komolyan gondolják a világméretű dzsihádot! Ehhez minden eszközt igénybe vesznek. A saját népük nyomorba taszítását éppen úgy, mint a nyugati demokráciák önfeladó, multikulti ideológiáját. Fallaci szerint  tévedés a tolerancia nevében minden eltérő kultúrát “tisztelnünk”. Az  európaiaknak egyáltalán nem kell tisztelniük olyan vallásokat vagy kultúrákat, amelyek tagadják az alapvető európai értékeket ! Hazug korrektség jegyében olyan vallásokat tisztelni, amely vallások szerint a nők nem számítanak embernek, amelyekben  nyilvános kivégzések vannak, vagy ahol nőket lehet halálra kövezni. Hamis liberalizmus az, ami a szabadság nevében védelembe veszi a szabadság tagadását, hamis korrektség az, ami védi a védhetetlent!

Az európai politikusokra sokkal nehezebb feladat vár, mint törvényileg megtiltani a fejkendőt, vagy bármilyen külsődleges jelét egy etnikai hovatartozásnak! Fel kell venni a küzdelmet a dzsihádistákkal!

Ennek érdekében az Európában élő muszlimokat valós döntés elé kell állítani, de nem az öltözéküket, hanem a lojalitásukat tekintve.

A vallási hovatartozásuk külsődleges jelei nem kell zavarják az európai humanistákat, annál inkább az, hogy az európai értékrendbe beilleszthetetlen szokásokat a bevándorlók hagyják maguk mögött, származási országukban és életformájukban illeszkedjenek az európai rendhez, éppen úgy mint ahogy azok az európaiak teszik, akik muszlim országba látogatva tiszteletben tartják az ott élők elvárásait.

Izraelben nem foglalkoznak a muszlim nők viseletével, pedig a biztonsági problémák valamivel kritikusabbak, mint Olaszországban.

Az elmúlt három hétben lépten-nyomon találkoztam a hagyományos öltözetüket viselő muszlim nőkkel. Bár ezen a vidéken burkát nem viselnek, a nők testének minél intenzívebb takarása elvárás mind az iszlám, mind a zsidó vallásosoknál. Hogy ezt ki miként oldja meg, az egyéni,  illetve a közvetlen környezete döntése.

Az izraeli rend őreit ennél sokkal jobban izgatja, hogy szerelemféltésből, vagy a családi becsület ürügyén ne gyilkoljanak meg nőket, vagy, hogy a törzsi társadalmi kapcsolatok ne a bűnözésben erősödjenek.

A társadalmi szervezetek a korszerű iskolai oktatásban való részvételt, a nők szabad döntésének érvényre jutását tartják elérendő célnak. Közel sem elégedettek, de tesznek érte.

Comments Closed

Hozzászólás jelenleg nem lehetséges.