Nem lettünk okosabbak…

AmitShimoni03Tegnap 22:00-kor, a felmérések alapján úgy tűnt, hogy a baloldal felkapaszkodott, a Natanjahu vezette Likud és a kétfejű Cionista Tábor ugyanannyi mandátumot kapott.

Ám reggelre, a tényleges szavazatok 99%-ának megszámlálása után a Likud 29, a HercogLivni vezette baloldali párt csak 24 parlamenti helyet szerzett.

Ráadásul a szélsőbalos Merec alig érte el a parlamenti küszöböt, egy lehetséges bal-közép koalíciót csak 4 mandátummal tudna segíteni.

A választások egyértelmű győztese a közös arab platform, amely 14 képviselőt küldhet az izraeli parlamentbe.

A közép-pártok ereje megoszlott : a Mose Kahlon vezette párt 10, Jair Lapid pártja 11 helyett szerzett.

Jair Lapid 2013-ban 19 mandátumot kapott az izraeli középosztálytól arra, hogy gazdasági reformokkal segítse a megélhetési gondokat. Ezek a reformok két év alatt nem tudtak elég eredményt felmutatni és a türelmetlen izraeliek nem csekély része most másban reméli a sikeres reformert.

A 120 parlamenti hely megoszlása a pártok közt.

A 120 parlamenti hely megoszlása a pártok közt.

A Likuddal rivalizáló, Benet vezette párt 4 mandátumot vesztett 2013-hoz viszonyítva. A korábbi, Likud-szövetséges, Liberman vezette párt elektorális ereje most hitelesen megmérettetett: 6 képviselője lesz a parlamentben.

A vallásos pártok azonos, 77 mandátumot szereztek, a keleti és az askenázi zsidók közti egyensúly itt tökéletesen megvalósult.

AmitShimoni04Míg este szinte mindenki ünnepelt, mert az elért eredményt, a maga, pillanatnyi szempontjából, valahogy pozitívnak értékelte, reggelre csak kevesen örülhettek.

A kormányalakítás jogát Natanjahu kapja – ez a baloldal egyértelmű veresége, hiszen legfőbb jelszavuk “csak ne Bibit” – hamvába holt.

De Bibi öröme sem felhőtlen, mert igaz, hogy a 2013-as választásokhoz képest javította pártja pozicióit, annyira nem, hogy könnyedén kormányt alakítson.

“Természetes szövetségesei” olyan pártok, amelyek vezetőivel az elmúlt években komoly, személyes nézeteltérései voltak, és az elmérgesedett választási kampányban Liberman, Benet, Kahlon és Lapid is szidták Bibit, mint a bokrot – velük kellene most leülni, tárgyalni. Ha sikerülne, 64 mandátummal az ortodox vallásosokat is kizárhatná az alkudozásból, és akkor nem semmisülne meg Lapid két éves kínlódása a társadalmi terhek azonos megosztásáért, magyarul a haredik katonasága, munkavégzésre alkalmas iskoláztatása  és végső soron a gazdasági életben való aktív részvételükért.

Más kérdés, hogy Natanjahu, a maga hatalmának megszilárdítását egy jobb-közép, pragmatista kormányban látja, vagy éppen ellenkezőleg, a vallásosokkal való szövetség révén kigolyózhatja azt az embert, akitől meginkább tart: Jair Lapidot. Ebben az esetben már 67 képviselő támogatását tudhatná maga mögött. Kahlon nem veszélyes Bibire, hiszen neki csak a pénzügyi tárca lebeg a szeme előtt, Benet és Liberman pedig zsugoródó pártjukkal sokkal engedelmesebb szövetségesek lehetnek, mint a karizmatikus Lapid.

AmitShimoni06A baloldalnak semmi esélye nincs a kormányalakításra, hiába szövetkeztek a szélsőjobbról balra húzó Cipi Livni töredék-táborával, hiába nevezték magukat cionistáknak, szocialisták helyett, nem tudtak elég markáns programot adni az izraeli társadalom jelen problémáira, és Hercog mamlasz-kamasz képével, nulla karizmájával leginkább a magyar Bajnai Gordonra hajaz. Az eredmény is hasonló…

Amikor a hajdani Munkapárt, amelynek olyan vezetői voltak mint Rabin, Perez, Golda Meir, nem beszélve a legendás “öregről”, Ben Gurionról, egy ilyen chnunt* (חנון) választott meg vezetőnek, a siker esélyét is eljátszotta. Mert lehet, hogy az értelmiségi réteg jóindulatúan elnézi a csetlés-botlását, de a tömegekre nincs hatással.

Akik egy ország miniszterelnökeként határozott vezetőt akarnak látni, mert úgy gondolják, hogy csak egy markáns személyiség tud megbírkózni a sok-sok problémával, azok sosem fognak Hercogra szavazni! Ezzel a gondolkodással lehet vitatkozni, csak parlamenti választások során nem érdemes: ilyenkor győzni kell, ha hatalomra akarnak jutni.

A baloldalon visszatérő gond (mellesleg, a magyar baloldalra is igaz ez), hogy az ismert lózungokon túl nincs megalapozott cselekvési programja és nem tud karizmatikus személyiséget választani vezetőnek. Elmerülnek az értelmiségi onanizációban, a folytonos panaszkodásban, anélkül, hogy utat mutatnának: ezt és ezt kell csinálni, hogy jobb legyen mindenkinek. Ez már azért is tragikus, mert most az izraeli társadalom is sokkal inkább a belső, gazdasági problémák megoldását sürgette, kevesebb figyelem fordult az egyébként létező külpolitikai és biztonsági kérdések felé.

A bukott választások után pedig rendre “lefejezik” a pártot: 2013-i választási vereségért Seli Jechimovics fizette az árat, holott nem csak a vezetővel, hanem a koncepcióval volt akkor is a baj. A sokat emlegetett “baloldali értékek” megfoghatatlanok egy létéért és gazdasági felemelkedéséért küzdő országban.

A szocializmus gazdasági értelemben is megbukott a világon: a technológia fejlődés új kihívásokkal, új válaszokat követel. Az ideológiájukban szocialista, magánemberként sikeres kapitalista politikusok pedig nem tudnak jó válaszokat adni. Populizmusba fulladó rózsaszín ködökkel etetik a hallgatóságot – a gyakorlatias izraelieket ezzel nem nyerik meg, de Magyarországon is megbukott a süketelés.

Valós problémákra adott valós válaszok a nyerők – ezt éppen a “jelentéktelennek” minősített magyar net-adó körüli történések igazolják. Az élet ilyen “apróságokból” áll a legtöbb ember számára, nem az elvont szabadság, egyenlőség, testvériség az, amivel naponta megy a közértbe. Nem kéne lenézni ezt a “földhözragadt” szemléletet, hanem megérteni, segíteni azt, hogy ezen a téren legyen kevesebb gond.

Hőn szeretett történelem-professzorom, Harsagor mondta volt, hogy a politikával való foglalkozáshoz  pénz és szabadidő kell. Ezért, valamikor ezt csak az arisztokraták engedhették meg maguknak, de ma is igaz az a tétel, hogy a megélhetésükért küzdő, napjait végig-gürcölő emberek nem foglalkoznak a politikával, mert nincs rá érkezésük. A diktatórikus hajlamú hatalmak éppen ezt használják ki, tehát aki demokráciát akar, az először segítse a népesség tömegeit kellő szabadidőhöz jutni, könnyítse mindennapi gondjait, akkor talán lesz idejük filozofálni a baloldali értékek aktualizálásáról.

jumbo_13

Mire a cikk végére értem, változtak a választási eredmények: a Likud 30 képviselőt küld a Knessetbe, az askenázi vallásos párt veszített egy képviselőt, 7 helyett csak 6 hely jut neki.

*chnun – az izraeli szlengben a magyar srtéberhez hasonló jelentéssel bír

Az illusztráció Amit Shimoni képei  

Comments Closed

Hozzászólás jelenleg nem lehetséges.