Obama és a konfliktus

A mai AIPAC előtti Obama-beszéd már sokkal árnyaltabb volt, mint a csütörtöki.

Ez persze nem csoda, hiszen Obama már választási kampánya során is bizonyította – aktuális hallgatósága szerint változik beszéde tartalma.

Hogy ezáltal a beszédei némiképp ellentmondanak egymásnak, az nem olyan fontos. A lényeg a taps.

Taps  volt és szívhezszóló magyarázat is.

A Hatnapos Háború tűzszüneti vonalát nem pont úgy gondolta – nem az lenne a határ, az csak a kályha, ahonnan kiindulnának a tárgyalások.

Megnyugatatta  a zsidókat, hogy Izrael biztonsága igazán szívügye – bizonyára ezért nem tesz semmit Irán atomhatalommá fejlődése ellen, és továbbra is az arab világ demokratikus átalakulásról beszél –  becsukja fél szemét, hogy ne lássa a fundamentalista csoportok erősödését.

Európához hasonlóan üdvözli a palesztin belső békét, mintha a Hamasz hódolt volna be a Fatachnak, és nem fordítva.

A palesztín vezetők ugyanott tartanak, ahol 1948 előtt – a zsidók tűnjenek el a térségből.

Minél több engedményt kapnak, annál inkább megerősödnek azon hitükben, hogy az alku nem ért véget.

Aki nem ismeri a közel-keleti mentalitást, az ne próbáljon békebíró szerepében tetszelegni – béke abból nem lesz.

Nagyon szépen lehet beszélni a békefolyamatról, ami eddig leginkább a terror erősödéséről szólt.

Nem az izraeli vezetés akadályozza a béke létrejöttét, hanem a “mindent vagy semmit”  palesztin szemlélet.

Nem hajlandók tudomásul venni, hogy  a hatvanhárom évvel ezelőtti alkalmat elszalasztották, a háborúkat elvesztették, hogy a palesztin menekültek és az arab országokból menekült zsidók között csak annyi a különbség, hogy amíg utóbbiakat befogadta és letelepítette a zsidó állam, addig a palesztínokat  csak egyetlen arab állam fogadta polgáraivá – Jordánia.

Amit viszont úgy háláltak meg a palesztínok, hogy a király hatalmát akarták megdönteni (fekete szeptember).

Izrael 2000-ben kivonult Libanonból – a Hizballah izraeli katonákat rabolt a határ izraeli oldaláról, 2006-ban háborút provokált, rakéták százait lőtte izraeli településekre.

Izrael kivonult a Gázai övezetből 2005-ben. Az onnan indított rakéták megsokszorozódtak a dél-izraeli településekre.

Mégis, milyen területi engedményekre lenne szükség ahhoz, hogy a palesztínok végre saját lakosságuk boldogulásával foglalkozzanak?

Hogy fegyverek helyett élelmiszert vegyenek a segélyekből?

Hogy munkahelyeket teremtsenek rakétakilövő-állások helyett?

Valóban úgy gondolja Obama, hogy engedményekkel lehet megfékezni a terrort?

Akkor miért nem egyezkedett bin Ladennel?

Aki többet akar tudni az arab országokból menekült zsidókról:

(köszönet érte annak, aki lehalászta a YouTube-ról)

 

Comments Closed