Összefogás hadművelet

A terrorral szemben nem elég helytállni – le kell győzni! – ismételte újra és újra egy tv-műsorban Uzi Dayan. A műsorvezető egyre idegesebben igyekezett a beszélgetést más irányba terelni – ő a terror elleni harc etikusságának kérdését firtatta. Leragadt a  kődobáló palesztin gyerek és az izraeli tank sztereotípiánál, holott kődobáló palesztin gyerek ma már leginkább csak külföldi tv-stábok által megrendezett “dokumentumfilmekben” láthatók (nemrég lepleztek le egy ilyen megrendezett filmet, újfent) – a való világ átalakult.

Yoav Limor jól tudja – ő az egyik legképzettebb katonai szakértő-tudósító az izraeli közszolgálati tv-ben. A terrorelhárítás, utóbbi években egyre sikeresebb izraeli módszerét,  amelyről egy magazinban írt meglehetős részletességgel,  a terrorveszélyt komolyan-vevő nyugat-európai országok szervezetei is tanulmányozzák.

A “nincs lehetetlen” izraeli, katonai doktrina újabb bizonyítéka az utóbbi 7 év  egyre nagyobb  nyugalma, ami a Palesztin Autonómia Juda és Somron területeit illeti – Gáza egy külön történet, mert ott a Hamasz terrorszervezet tartja uralma alatt a helyi lakosságot, míg Juda és Somron a Fatah (Jasszer Arafat vezette terrorszervezetből alakult politikai hatalom, Mahmud Abbasz vezetése alatt).

A második intifáda néven elhíresült terrorhullámot még Jasszer Arafat “rendelte el” – teljesen mindegy, hogy milyen ürügyet találtak erre.

Az Ehud Barakkal folytatott béketárgyalások nyomatékául vetette latba terrorszervezetét, amely aztán sikeresen meghiúsította a megegyezést.

Barak belebukott abba, hogy miközben a legmesszebbmenőkig elment a palesztínoknak tett engedményekben, a terror egyre drasztikusabbá vált az izraeli utcákon.

Az őt követő Ariel Saron (a “buldózer”) a palesztínokkal való, azonnali megegyezésben nem hitt – ő a leválás-elválás politikáját tartotta aktuálisnak. Ennek megfelelően a gázai övezetből kitelepítette az akkor már három évtizede ottlakó zsidó telepeseket – demonstrálva, hogy nem Izrael a békekötés akadálya.

Az Izrael területére beszivárgó terroristák ellen hirdették meg az összefogás hadműveletet, amely lényege a különböző, izraeli szervezetek összehangolt munkájának megszervezése volt. Az izraeli hírszerzés három oszlopos szervezete, a Moszad, Aman és a Sin Bét ugyanis, abban az időben, nem voltak képességeik magaslatán, személyi ellentétek befolyásolták az együttműködést. Saron, mint miniszterelnök és mint “életfogytig katona” tisztában volt azzal, hogy a terrorelhárítás hatékonyságának alapja a jól működő hírszerzés.

Rendet kellett teremteni a különböző fegyveres testületek közötti munkában is, mert a terrorveszély miatt egyre több katona rendőri-határőri feladatokat volt kénytelen ellátni a különböző ellenörző pontokon, és miután nem erre képezték ki, nagyon sok feszültség származott ebből.

2002 tavaszán elindult a védőpajzs katonai hadművelet, amely szinte házról-házra tisztította meg a terroristáktól az Autonómia Juda és Somron területén lévő településeit. Természetesen, hatalmas média-ellenszenv kísérte a hadműveleteket, de az azóta eltelt idő igazolta az elszánt katonai akciót.

Mint ahogy a szintén 2002-ben kezdődött “fal” építése is. Az izraeli miniszterelnököt az érdekelte, hogy miként lehet megfékezni a terrort – 2002-ben 53 öngyilkos merényletben 451 ember halt meg, 2284-en megsebesültek – erre a békeharcos újságírók szövetsége nem tudott megoldást javasolni.

A “fal”, amely lakott területeken többnyire ronda-magas és betonból van, másutt csupán érzékelőkkel felszerelt kerítés, az ellenzői szerint határt kijelölő szerepe miatt a “béke akadálya”. Érdekes módon az izraeli lakosság gyilkolászása sosem jelentett “akadályt”, ugyanezen békegalambok szemében… Saron többször elmondta, hogy a kerítést le lehet bontani, ha majd egyszer megszűnik a terror, de az elpusztított emberek életét nem lehet visszaadni, és neki az a kötelessége, hogy megvédje az izraeli, polgári lakosságot a gyilkosoktól.

Ahogy haladt a “geder a bitachon” (biztonsági kerítés) építése, erősödött az együttműködés a különböző katonai, rendőri és hírszerzői szervezetek között, úgy  javult a statisztika: 2003-ban még 26 sikeres terrortámadás volt Izraelben (208 halottal), annak ellenére, hogy 142 kísérletet megakadályoztak, de már 2006-ban   csak 6 sikeres támadás volt (96 terror-tervet még időben megakadályoztak), 2007-ben pedig már csak 1 támadás volt sikeres, és a kísérletek száma is 30-ra csökkent.

A 2002-es védőpajzs hadműveletben az IDF sikeresen rombolta le  a terror infrastruktúráját, és ennek köszönhetően a palesztin polgári lakosság mozgása is szabadabbá vált.

Ez annál is inkább fontos volt, mert így, az elmúlt évek alatt,  egyre nyilvánvalóbbá vált, hogy a palesztinok valódi ellenségei nem az izraeliek, hanem a saját, szélsőséges, katonai szervezeteik, akik a védtelen lakosság háta mögül folytatták az értelmetlen harcot.

A 15 éves Palesztin Autonómia fennálásának első feléhez képest, az utóbbi évek a béke, a gazdasági fellendülés időszakát jelentik. Hivatalos nyilatkozatoktól távol, a “területek” (az izraeli szóhasználatban a mai palesztin autonómia területe) lakói közül sokan a hatnapos háború utáni gazdasági fejlődéshez hasonlítják a mostanit, azzal a különbséggel, hogy most sokkal kevesebb izraeli katonát lehet látni a környezetükben. Dzseninben, amely a terroristák fészke volt még 2002-ben, ma bevásárlóközpontok, új házak épülnek, az izraeliekkel való kereskedés is megindult újra.

Ezt a biztatóan kialakuló békét akarja a Hamasz megzavarni azzal, hogy az Izraellel kötendő egyezség szerint a Gilad Salitért követelt 400 terroristát  Juda és Somron területén engedjék szabadon. Ezt a feltételt azonban sem a mostani izraeli miniszterelnök, Binjamin Natanjahu, sem Mahmud Abbasz nem fogadhatja el.

Izrael számára a következő kihívás a gázai övezet normalizálása, amelyre ugyan történt egy a 2002-es védőpajzs hadművelethez hasonló kísérlet (2008-as öntött ólom hadművelet), azonban nemzetközi nyomásra, ez sokkal hamarabb abbamaradt, mintsem a terror infrastruktúráját szétzúzhatta volna. Pedig a gázai övezetben is el kellene érni, hogy a polgári lakosság és a fegyveres erők szétválaszthatók legyenek – egy lehetséges békefolyamat elindításának ez lenne az alapfeltétele. Amíg ezt nem értik meg békés párizsi kávéházak teraszán, londoni egyetemek katedráin, addig, sajnos, kevés az esély.

Comments Closed

Hozzászólás jelenleg nem lehetséges.