Siker-lecke 2.

Hogy mennyire nem nézek tv-t, arra jellemző, hogy a Siker-sorozatnak a második adását láttam a múlt héten, amikor az eső miatt tv-nézésre vetemedtem… Miután az adás lenyűgözött, nem csak a naptáramba írtam be, hogy ezt meg kell nézni, hanem a műsor facebook-oldalát és visszapörgettem, hogy további részleteket, adatokat, amelyeket az adás során nem jegyeztem fel, megtudjak. Ekkor derült ki számomra, hogy az első adás  többek között, a zseninevelés magyar-zsidó módszerét taglalta, amelyet Polgár László fejlesztett ki, és gyakorolta három lányán.

Megtaláltam az adásba került részek videoját is, amit a cikkek alján megadok – igaz, ezek héberül vannak, de talán lesz, akit így is érdekel. Polgár László magyarul beszél – héberül feliratozták a szövegét. Mellesleg, héberül tanulóknak is igen ajánlatos ez a sorozat, mert az elhangzott szöveg alul feliratozva is megjelenik.

De térjünk vissza a sorozatra, amely azután, hogy immár három részt láttam belőle, egyre inkább tetszik. A hasznos ismeretterjesztésnek egy olyan sorozatával állunk szemben, amely mind formailag, mind tartalmilag elsőrangú – méltó a témához.

Minden “leckének” van egy vezérmotivuma. Az első adásé – Miként nevelhetjük gyerekünket sikeressé?

A válasz, többnyire az, hogy szeretettel. A kutatások viszont azt mutatják, hogy ez nem elég. Az első példa pedig Polgár László módszere, aki mindhárom lányából sikeres sakkmestert faragot.

Polgár 1946-ban, egy Holokauszt-túlélő, asszimilált zsidó családba született. Már középiskolás korában a neveléssel foglalkozott, és elhatározta, hogy ha neki gyerekei lesznek, azokon keresztül bebizonyítja, hogy a zsenialitás nem öröklött, hanem szerzett képesség. Módszere  egy nagyon régi, zsidó nevelési metódusra emlékeztet, miszerint a (fiú)gyerekeket már három éves korban kezdik írni-olvasni, a Tóra tanulmányozásához  szükséges alapismeretekre  tanítani. Polgár szerint zsenge gyermekkorban kell elkezdeni a tanítást, mert nagyjából 10 éves korig olyan szellemi potenciállal rendelkezik az ember, amit érdemes kihasználni. Agykutatások egyébként igazolták Polgár nevelési tapasztalatát – 8-10 éves korig az agy befogadóképessége határtalanul nagy, és minél inkább trenírozzuk, annál jobban fejlődik.

A műsor nem tért ki erre, de van egy érdekes izraeli tapasztalat olyan fiúkkal, akik kamasz, vagy fiatal felnőtt korukban otthagyták a jesivát (az egésznapos vallásoktatást),  az egész vallásos környezetüket, és ahhoz, hogy a szekuláris társadalomban érvényesülni tudjanak, egy sor dolgot kellett  rövid idő alatt megtanulniuk. Többnyire sikerrel vették az akadályokat, mert a zsenge gyerekkoruktól folytatott Talmud-tanulmányok kitűnően edzették az agyukat, és az addig, számukra ismeretlen dolgokat is hamar képesek voltak megtanulni.

Polgár iskola-ellenes, mert szerinte az iskolarendszer megöli a gyerekek született képességeit, egyetlen célja, hogy a gyerekeket a felnőttekhez hülyítse. Persze kérdéses, hogy az általa folytatott nevelési kísérlet, amelyben ő és felesége minden energiájukat a három lány zsenivé nevelésére fordították, mennyire általános érvényű tapasztalatokkal szolgál olyan szülők számára, akik erre a hatalmas erőfeszítésre képtelenek. A másik izgalmas kérdés, hogy a lányok akaratának, saját vágyaiknak milyen szerepük volt abban, hogy sakkmesterekké lettek? Polgár szerint nem azt kell figyelni, hogy mit szeretne a gyerek, hanem  fel kell kelteni az érdeklődését bizonyos dolgok iránt, majd ezt szenvedéllyé fokozni. Lányai szerint ehhez a “művelethez” olyan karizmatikus képességű ember kell, mint Polgár László, aki hisz abban, hogy a boldogság és a siker összefügg, mégpedig oly módon, hogy a sikerek építik az ember személyiségét, míg a kudarcok rombolják azt.

Még egy nagyon fontos dolog van a Polgár-módszerben, amit minden sportoló ismer egyébként: az önfegyelem. Amerikai kutatók harminc éven át vizsgáltak gyerekeket, és ennek alapján egyértelműsíthető, hogy azok, akiket önfegyelemre neveltek sokkal jobb eredményeket produkálnak, mint azok, akiknél erre nem fordítottak figyelmet. Ezért van különleges szerepe a rendszeres sportnak, ami a Polgár-módszernek is része.

A második példa, ha lehet a Polgár-szisztéma ellentéte – egy olyan, sikeres izraeli ügyvéd élete, aki nagyon mélyről, minden szülői segítség nélkül, maga magát verekedte egyre magasabbra. Egyetlen “szerencséje” volt, ami kiemelte őt a környezetéből, az pedig az önállósága. Az, hogy egészen kisgyerek korától kezdve tudta, hogy csak saját magára számíthat. Ez a siker kegyetlen útja, és nem sokan képesek végigmenni rajta, de a tanulsága, hogy az agyondédelgetett, agyon-védett gyerekeket a szüleik a siker lehetőségétől is “megvédik”.

Mélyinterjúk során kiderült, hogy azoknak az amerikai milliomosoknak, akik saját maguk építették fel magukat, nagy részét egészen kis korától önállóságra nevelték, vagy arra kényszerültek. Döbbenetes, de ezek az emberek már 2-3 éves korukban önálló “döntéseket” hoztak, 3-4 éves korukban részt vettek a házimunkában, később egyedül mentek iskolába és egy sor feladatot kellett önállóan és felelősséggel megoldaniuk. Nagyon hamar saját bevételre tettek szert és ezt a pénzt maguk kezelték. Az iskolai leckéjüket nem ellenőrizték a szülők, az ő felelősségük volt a siker és a kudarc is.

A két, látszólag ellentétes példa után a műsor felveti az egyik legfontosabb kérdést:  miként lehet sikeres, ámde boldog gyerekeket nevelni? Helyszín: a Darmon család háza, hajnali 5:45-kor, amikor a gyerekek biciklire pattannak. Öt kamasz gyerek, mindegyik a maga megvalósításra váró álmával.

Doron Darmon apuka úgy tekint a gyerekeire mint egy-egy start-up-ra:

1. Ron Darmon, 18 éves – célprojekt: triatlon világbajnokká lenni.  Ron kilenc éves kora óta azt álmodja, hogy triatlon világbajnok lesz. Az országos sport-tehetséggondozó központban (Wingate) nem volt triatlon-szak. Doron kijárta a fiának, hogy legyen. A legjobb edzőt szerezte meg, de a lényeg, hogy kis korától figyelte alakuló képességeit, és támogatta álmai megvalósítását.

2. Kim Darmon, 21 éves – célprojekt: kitűnő építésszé lenni. Az első évet dékáni dícsérettel végezte az építész-szakon.

3. Tal Darmon, 13 éves – célprojekt: animátorként dolgozni a PIXAR-ban. Tal rajztehetségét az iskolarendszer “fedezte fel” – azzal, hogy megrótta, amiért a lapszélekre “firkál” – az apja erre biztatni kezdte a fiát, hogy csak rajzoljon, ahová akar, ha kedve van hozzá. És persze elintézte, hogy a gyerek rajzait szakavatott emberek értékeljék.

4. Nir Darmon, 12 éves – célprojekt: sikeres bróker akar lenni. Valójában már most “dolgozik”, és pénzt is keres vele.

5. Bár Darmon, 16 éves – célprojekt: rádiós újságíró. A papa elvitte egy rádióstúdióba…

A gyerek álmodik, a szülő pedig igyekszik az álom megvalósításában elérni azt, amit ő, mint felelősségteljes felnőtt segíteni tud, azért, hogy a gyerek tovább tervezhesse a jövőjét. Vagyis,  biztosítja a maximálisan jó feltételeket a “projekt” megvalósításában, és ott, ahol szükséges, serkenti az előrejutást, annak érdekében, hogy a gyerek a benne lévő képességeket ki tudja hozni magából, hasznosítani legyen alkalma. Ehhez persze az is kell, hogy a szülő maga bizonyító erejű példakép legyen – akkor mondhatja gyerekének, hogy “tégy meg mindent, amire csak képes vagy, és még egy kicsivel többet annál”.

A sorozat facebook-oldala

A sorozat első adása

A sorozat első írása

Comments Closed

Hozzászólás jelenleg nem lehetséges.