Télikabát és fürdőruha

Négy nap – két heti élmény

@i.Izrael.im.2018.03

Az első három csoport egyhangú véleménye volt, hogy a négy nap, amit Tel-Avivban töltöttünk, olyan sűrű volt, mintha legalább két hetet lettünk volna ott… a jövőben, ezért egy nappal megnövelem a kiscsoportos túrákat: négy éjszaka, öt teljes nap lesz, és kimarad a sabat, hogy mindig tudjunk buszra szállni, ha elfárad a társaság…

Minden túrának van tanulsága, amivel a következőket jobbá lehet tenni, az első háromnak ez a tanulsága: beleszippantani Tel-Aviv levegőjébe, kicsit megismerni a várost, az ott élők hétköznapjait és a helyi kulináris élvezeteket – minimum 5 nap.

A wizzair menetrendjéhez igazodva vasárnap reggel indulni és csütörtök este visszautazni Budapestre.

A koratavaszi utak sajátossága, hogy a hideg Budapestről utazunk az egyre melegebb Tel-Avivba.

Ezúttal igazán durva hőmérsékletkülönbséget kellett áthidalnunk: elindulásunkkor hószállingózás volt a Ferihegyen és 27 fok a Ben Gurion reptéren. Két nap múlva már 31 fokot mutatott a tengerparti hőmérő este hatkor…

1. nap

Ben Gurion reptérvonattal Tel-Avivba (16 perc a hivatalos menetidő), és a “gyalogképes” csapatunk egyenesen a szálláshelyre tartott a Saronán, a Habima-téren, Sderot Ben Zionon és a Bugrasovon át… a lakás kíváló helyen volt: Bernstein Cohen 5, és eddig a legszuperebb az összes lakás között, amit Tel-Avivban sikerült megismerni az Airbnb rendszeren belül.

Mivel ezúttal építészekkel utaztam, nagyon örültem, hogy nem egy lepukkant szállást sikerült szereznem a belvárosban, hanem egy olyan szintűt mint amilyeneket magam is terveztem anno, amikor Tel-Avivban éltem. Persze, három nap után azért találtunk benne tervezési és kivitelezési hibákat is, de ezek csak a szakemberek szemében érdekesek, a használatot nem zavarják, abszolút kényelmes.

Csak leraktuk a csomagunkat, mert a takarítónő szinte velünk egy időben érkezett, de így találkoztunk a házgazdával is, aki egy tündéri srác. Elintéztük a formaságokat, megmutatta a szuper számkódos zárat – nem kell kulcs, ami különösen nagyobb társaságnál áldás. Hátizsákainktól megszabadulva indultunk a tenger felé, ebédelni.

Az út végefelé a társaság átnevezte az urbanisztikai workshopot, Urbanisztikai és gasztro-worskhopnak, mivel a négy nap során mindig jókat ettünk-ittunk – helyi jellegzetességeket.

Ezúttal a túristák által kevéssé ismert Florentin negyedbe mentünk, ami sok más üzlet mellett tele van belsőépítészetileg fontos tárgyakat, bútorokat, lámpákat áruló boltokkal.

A negyed a nevét, az azt építő Slomo Florentinről kapta, ám az ugyanazon nevű főutcáját az újságíró-politikus David Florentinről nevezték el…

A negyed építése 1927-ben indult, az akkori Jaffo-Jeruzsálem vasútvonaltól délre.

A görög eredetű Florentin polgári lakónegyedet szeretett volna építeni a bevándorló görög, lengyel, török, észak-afrikai zsidóknak, 3-4 szintes házakból, amelyek utcaszintjén üzletek, kézműves műhelyek vannak.

Szaloniki emlékeiből gyúrt szűk utcák, a Bauhaus legegyszerűbb formáit soroló házak, kevés közöttük az igazi építészeti érték…

A bevándorló nemzedék sikeresebbjei északabbra költöztek, az üzletek diszkont-raktárakká züllöttek, a régi kézművesekből is csak a szerencsétlenebbje ragadt ezen a vidéken a múlt század hatvanas éveire.

A környék teljesen elszlömösödött a nyolcvanas évekre, amikor a “kreatívok” fefedezték, hogy itt olcsón lehet lakáshoz jutni, üzlethelyiséget bérelni – bútortervező iparművészek kezdtek itt dolgozni, aztán megnyiltak a kávézók, a bárok…

A negyed dzsentrifikációja azonban lassan halad, a lakosság még mindig nagyon vegyes, az utcakép nem különben.

A városvezetés igyekezett a közterületeket korszerűsíteni – burkolatcsere, világítás, fásítás…

Az elkoszlott, omló falak inspirálóan hatottak a graffitizőkre…

Ahogy a tel-avivi ingatlanárak kúsznak a magasba, ez a városrész is menthetetlenül megújul. A düledező házak helyén már felbukkannak az újak.

Utunk átvezetett a Neve Tzedekbe, ahol az első vasútvonal helyén az új villamospálya épül a Aharon Slus hídja alatt…

Közben leszállt az este, így betértünk a régi vasútállomásból kialakított szórakozó, kultúrális köztérként funkciónáló HaTahanába. Megismerkedtünk az egyik izraeli sörrel…

Hazafelé, busszal eljutottunk a Gan Meirig. Beugrottunk egy kis kaját venni estére-reggelre, majd átsétálva a parkon már “otthon” is voltunk. A “kenőcsök” most is nagyon népszerűek voltak, bár a kedvencet, a paradicsomos-padlizsánost nem találtuk a King George-i üzletben. Ahhoz másnap reggel elballagtunk a Ben Jehudára, bemelegítő sétaként… de a második napról majd holnap írok… Az első nap hajnalban kezdődött a repülőtéren, ideje volt lepihenni…

Az alábbi zene Ehud Banai Florentin című dala…

A következő rész holnap lesz olvasható…

Comments Closed

Hozzászólás jelenleg nem lehetséges.