Uri Asaf

FÖLD SZÍNEK   címmel látható  Uri Asaf  kiállítása  az Izraeli Kultúrális Intézetben.

Uri Asaf a kétlakiság pozitiv példája. 1942-ban született Haifán, de alig volt öt éves, amikor szülei visszajöttek Magyarországra, éppen ezért a tudatosulás nyelve, számára már a magyar.

A Kőhang című 2001-ben megjelent kötete hátsó borítóján található ez az idézet önmagáról:

“Életem első öt évéből csak a zárókép maradt, a távozásé. Vitt a hajó Európa felé, valamivel biztonságosabb és nagyobb, mint az, amelyik szüleimet a világháború előestéjén Izraelbe hozta. Magyarországon nőttem fel és ott lettem vegyész. 1969 óta ismét Izraelben élek és a Jeruzsálemi Héber Egyetemen dolgozom. Huszonkét évig tartó budapesti életemből magammal hoztam egy kincset, amit csak négy évvel ezelőtt csomagoltam ki a kartondoboz mélyéről, ez a magyar nyelv. Azóta a kezében vagyok és nem telik el egy nap, hogy ne írjak valamit magyarul.”

Az Izraeli Kultúrális Intézetben látható kiállítása kapcsán fordultam hozzá néhány kérdéssel, e-mailben. Válaszai szűkszavúságukban is sokatmondóak:

ema: Vegyészként diplomáztál – a festészet és a költészet mikor fészkelte be magát a lelkedbe?

Uri Asaf: A festészet és költészet születéstől bennem fészkelt, és pár éves epizód után (1965 körül) csak 1990 től dugták ki a fejüket a külvilágra.

ema: 1947-ben hazajöttetek, 1969-ben hazamentél, aztán mikor jöttél megint ide? Hogy birod a kettős helybeli identitást – kérdezem én, aki magam is ebben élek egy ideje…:)

Uri Asaf: 1947 ben a szüleim visszajöttek, hogy túlélőket keressenek. És én csak jóval később leltem hazát. De ez máig is rejtély. Számunkra nincs szokásos értelemben vett haza. A kettős identitás szórakoztató. Akkor csukom be a fülemet amikor akarom.

ema: Négy versesköteted jelent meg, számtalan kiállításról szóló tudósítást találtam a Google-on, két utóbbit magam is láttam – személyesen egy mosolygós ember vagy, de a verseid, a képeid, legalábbis számomra,  egy komor világról tudósítanak…

Uri Asaf: A világ sokkal komorabb, mint látszik, de az élet szép, és én a függönyön (párgod)  túl is látok .

ema: A képeid témájában is fellelhető a bibliai kor, a Szombat hasábjain megjelent a Heti Midrás sorozatod – miért, és mióta foglalkoztat az “eredet”- történet?

Uri Asaf:  A bibliai studium (limud Torá) az élet elsőszámú értelme, ezt a 70 -es évektől tudom.

ema: Olvastam egy szeminárium-vázlatodat kortárs izraeli költőkről. Te magyarul írsz. Izraeli, vagy magyar költő vagy, szerinted, vagy ne kérdezzek ilyen butaságokat?

Uri Asaf: Nem tudom ki vagyok. Csak azt ami nem. Csak magyarul írok.

ema: Másként kérdezem ezt az identitás-keresős kérdést – milyen festőkkel, költőkkel tartasz kapcsolatot? A  jeruzsálemi képzőművészek szövetségébe tartozol vagy tartoztál, de ez mennyire szoros emberi kapcsolat, vagy erre nincs is szükség az alkotáshoz?

Uri Asaf: Több helybéli (magyarországi) festő író barátom van, Izraelben kevesebb. Ott a művészvilág eléggé heterogén és zárt. Nagyon kevés emberrel van szoros emberi kapcsolatunk.

ema: Mostanában inkább festesz, mert ahogy tudom 2006 óta nem jelent meg köteted.

Uri Asaf:  Nálam a rajz-festés és az írás egyszerre történik. Kötet nincs de lapokban állandóan megjelenek.

MA KÉTSZER az égre néztem,

és azt hittem,

hogy kivételez velem,

és nekem csak ragyogó kékségét mutatja.

A völgyben fekvő áldozat is így gondolta.

Egészen addig a napig.

A szemtanú olajfának nincs vétójoga,

csak tűr, mert úgyis tudja,

hogy a porhanyós föld

a téli esőtől hamarosan megtisztul.

A gazdag termés alatt

marokra fogom az ágat,

a fekete fürtöket,

végre én is olajbogyót szedek.

Uri Asaf megjelent kötetei:

2001 – Kőhang
2002 – Szándékos lassúsággal
2003 – Gyöngéd planéta
2006 – Festőversek

A Vince kiadó könyvesboltjában az Izraeli Kultúrális Intézet földszintjén megvásárolhatók.

Comments Closed

Hozzászólás jelenleg nem lehetséges.