Utánam!

Ha az egyiptomi hadsereg vezetésére az insallah (ahogy Allah akarja) viselkedést tartottam jellemzőnek (2011.február 16-i cikk), akkor az izraeli hadseregre, talán,  az utánam jelszó lenne a legjellemzőbb.

Az Izraeli Véderő צה”ל – צבא הגנה לישראל

Tzva Hagana LeYisra’el”  /Israel defence forces/ rövidítve „Tzahal” (angol helyesírással) vagy Cahal (magyar fonetikával).

Van, akinek a magyar média által gyakran emlegetett kép ugrik be: állig felfegyverzett zsidó katona és a kődobáló arab kisfiú.  Az izraeli polgárok nagy részének: a mi gyerekeink, akik, még ha követnek is el hibákat védik  a hazánkat. Egy demokráciában természetesen vannak, akik pacifista, antimilitarista beállítottsággal csak a problémákkal foglalkoznak. És vannak szakértők, hadtörténelemmel foglalkozók, akik a háborúkban elért sikerei, kreatívan végrehajtott hadműveletei, katonai, szakmai teljesítményei alapján ítélik meg az izraeli hadsereget.

A Hatnapos háború idején megteremtődött a mítosz az izraeli hadsereg legyőzhetetlenségéről.  A közelmúltban (második libanoni háború, gázai hadművelet, marmara-akció) elkövetett politikai és katonai hibák ezt a mítoszt megtépázták ugyan de, nem tették semmissé.

A kialakuló és szaporodó zsidó települések arab támadásokkal szembeni védelme a múlt század elején alakult ki. Létrejöttek az első szervezetek: a „Bar Giora” a „Hashomer”. 1920-ban  alakult meg az immár átfogó védelmi szervezet a „Hagana” Később a harmincas években kezdődött az „Irgun” majd ebből kiválva a „Lehi” tevékenysége. Az említett szervezetek között viták, rivalizálás, sőt komolyabb konfliktusok is voltak. Pl. a függetlenségi háború elején  az „Altaléna” konfliktus során fegyveres összecsapásra is sor került. Végül,  Ben Gurion erőteljes nyomására, két héttel az állam megalakulása után , 1948 május 26-án,  létrejött a Cahal mint egységes hadsereg.

A doktrína határozza meg a hadsereg felépítését és lehetséges alkalmazását. Főbb elemei:

– határok, terület védelme

– védekező stratégia,

– elrettentés, lehetőleg a harccselekmények elkerülése

– gyors határozott lépések a megelőzés érdekében

– harc a terrorizmus ellen

– lehetőleg minimalizálni az emberi veszteséget.

A katonai doktrína kialakítását és alkalmazását befolyásolják a hadviselés elméletében bekövetkezett változások.

A háborúk jellemzésének vagy típusainak egyik megközelítése:

Konvencionális háborúk: nagy és kisháborúk /Clausewitz/. A nagy háborúk során az ellenség teljes megsemmisítése, területének elfoglalásáról beszélünk. A kis háborúk az ellenség kimerítésére irányulnak. Céljuk az erődemonstráció, hogy az ellenség döntő ütközet  nélkül elfogadja a vele szemben támasztott feltételeket. A konvencionális háború határozott kezdettel és befejezéssel – hadüzenet, békekötés – jellemezhető.

Nem konvencionális háborúk. Az elmúlt század tapasztalata, hogy a jól felszerelt hadseregek sorra vereséget szenvedtek a gyengén felszerelt katonai képzettséggel alig rendelkező, laza szervezettségű felkelőktől. A hangsúly a hosszan elhúzódó, be nem fejeződő hadviselésen van a hangsúly, amelyben a frontok sem láthatók pontosan. Ez a tevékenység általában széles népi ellenállásra épül. A nem konvencionális háborúk egyik jellegzetes fajtája a nemzeti felszabadító háborúk részeként jelentkező gerillaháború, amely lassan őrli fel az ellenséget. Ennek a fő teoretikusai: Arábiai Lawrence, Mao Ce Tung,  Giap tábornok és Che Guevara.. A modern nyugati haderők ezek alapján dolgozták ki „COIN” hadviselés /counter insurgents/ elméletét.

– És végül itt kell szólni a terrorizmusellenes hadviselésről. A terrorizmus problémája és az ellene való fellépés egy külön tanulmányt érdemelne, itt csak a fogalomról szeretnék szólni.

– Az erőszak szándékos és módszeres használata célzott vagy vétlen személyek ellen.

– A félelemkeltés.

– Ideológiai és politikai háttér (motiváció).

A háborúk egy másik tipizálási formája a történelmi időszakok szerinti felosztása. A háborúk generációi:

Első generáció: a muskéta és vonalharcászat korszaka. Ez az időszak a westphaliai békétől a XIX század végéig tartott.

Második generáció: A koncentrált tűzerő és az anyagcsaták korszaka. Főleg az 1.világháború időszaka.

A harmadik generáció: Mobil hadviselés. A villámháború korszaka.

A negyedik generáció: A fő probléma, hogy mivel most éljük meg nincs pontos megfogalmazása. Jellemzői:

– Nem biztos, hogy logikus következménye az előzőeknek.

Aszimmetrikus háború. Az USA 2001. 09. 11.-én ébredt rá, hogy megtámadták. De ki az ellenség? Hova lehet visszavágni? Melyik államot támadják meg? Tehát egy állam áll harcban egy nem államhoz kötődő szervezettel, mozgalommal, valamivel. Tehát az egyik oldal nem államot jelent. Nem lehet hadüzenetet küldeni.

– Ez a háború totális háború. Eltűnt a különbség civil és katona között./ Gáza /

– Csökkent a haditechnika jelentősége. Egy motorcsónakkal fel lehet robbantani egy hadihajót. / USS Cole/

– A média és a modern üzleti és pénzügyi módszerek alkalmazása.

– Az állam fokozatosan elveszíti a hadviselés monopóliumát.

– A kultúrák is harcban állnak. /Huntington /

– A műveletek egy időben folynak a megtámadott társadalom teljes mélységében.

– Ismét megjelennek a régóta törvényellenesnek minősülő harceljárások és magatartási formák.

Napjainkban, a biztonságpolitikai terminológiában a következő fogalmakat, fokozatokat ismerjük:

–        Feszültségek, egyensúly magbomlása.

–        Válság, az egyensúlybomlás eszkalálódása.

–        Konfliktus. Itt már megjelenik az erőszak is. Különböző intenzitású konfliktusokról beszélünk.

–        Háború.

Az izraeli hadseregnek több típusú konfliktus kezelésére kell felkészülni: modern eszközökkel vívott háborúk, gerillaháborúk, a terrorizmus elleni harc. Mindezek magyarázzák a Cahal első látásra bonyolult szervezetét. Jó példa, hogy kb. háromtucatnyi különleges alakulat, létezik, hiszen a speciális feladatok végrehajtására kell felkészülni. /Lásd: „isayeret. com Israel Special Forces database./ Szintén jó példa, hogy a hadseregben a második intifáda után létrehozták a „Kfir” dandárt kimondottan a terrorizmus elleni harcra és a területeken való tevékenységre szakosodva.

A Cahal állomány jelentős részére jellemző a magas szintű motiváltság az erkölcsi követelmények ismerete. Pontosan megfogalmazták a magatartási szabályokat / Code of Conduct vagy héberül Ru’ah Tzahal/ Nagy figyelmet fordítanak e szabályok tudatosítására.

Szem és fültanúja voltam egy kiképző bázison, hogy reggel, valamint az étkezések előtt a kiképzők irányításával kórusban harsogták a főbb hívószavakat. Ez különösen jó volt hajnali 5 órakor. Hétvégén, katonák ezreit lehet látni az utcákon. A fiúk és lányok hatalmas hátizsákokkal és fegyverrel mennek haza vagy vasárnap vissza a bázisokra. A gépkarabélyokban egy vagy két töltött tár látható. Baleset a legritkább esetben történik.  Természetes, tudom, hogy nem minden esetben tartják be a szabályokat, vannak anomáliák, előfordulnak szabálysértések. Nem kívánom felmenteni őket,  de  vegyük figyelembe a körülményeket. Tanítványaimnak is hangsúlyozom, hogy egy esetleges válsághelyzetben a katonának van néhány másodperce a döntésre, míg az őt vádlónak van néhány hete, hónapja, hogy kitalálja mi lett volna a helyes magatartás… ezért kell, majdhogynem a reflex szintjére vinni a helyes cselekvést. Ez a szerepe a szabályok tudatosításának.

A motiváltság és a fegyelem mellett a nemzetközi szakirodalom által is elismert az izraeli katonák felkészültsége, kezdeményező készsége, a parancsnokok vezetői képessége.

Egy külföldi katona szemével nézve rendkívül érdekes egy bázis belső élete. A katonák kevés figyelmet fordítanak, az un. alakiságra viszont jóval többet foglalkoznak a kiképzéssel, a fizikai állóképesség növelésével, a lövészetekkel. Egy másik hadsereg keményrevasalt bokacsattogtatós kiképző őrmestere csak a fejét kapkodná egy Cahal bázison. A személyi állomány kapcsolata abszolút demokratikus. Például nincsenek parancsnoki vagy tiszti étkezdék. Az irányítás és vezetés szempontjából jónak értékelhetők a rendfokozati arányok. A laktanyákban viszonylag kevés tisztet lehet látni. A kiképzést, ellátást illetve egyéb tevékenységeket irányítók, vagy végzők tiszthelyettesek vagy a zászlósi rendfokozatúak. Itt tényleg megvalósul az az elv, hogy a modern hadseregeket a tiszthelyettesek működtetik.

A doktrinális alapelvek mellett a zsidóság számára fontos az élet védelmének szándéka. Ez megnyilvánul olyan formában is, hogy a bevonuló katonáktól az orvosi vizsgálat során őssejtek levételére is sor került, melyeket tárolnak, szükség esetére.  Egy másik bizonyítéka az ember és technika viszonyának újszerű megnyilvánulása az izraeli fejlesztésű és gyártású Merkava harckocsi. Itt szakítva a harckocsiépítés korábbi gyakorlatával a hajtóművet előre helyezték, hogy evvel is védjék a kezelőszemélyzetet. Hiszen egy kilőtt harckocsi helyett lehet újat gyártani, de a katona életét védeni kell. “A győzelem a tankban lévő emberé” – האדם בטנק שמנצח

Ismert, hogy 18 éves korban a lányok jelentős része is bevonul katonának. Természetes ez a tény is viták sorozatát indította el. Van, aki arról beszél, hogy a függetlenségi háború után a nőket alantas irodai  szolgálatra osztották be. Egyértelmű, hogy bizonyos katonai beosztásokat a nők jobban tudnak ellátni, mint a férfiak pl.: híradók, lokátorkezelők, repülésirányítók és nem szabad csodálkozni,  kiképzők is. Több bázison láttam kiképzőőrmester lányok tevékenységét. Szakmai felkészültségük, motiváltságuk, pszichológiai érzékük, empátiájuk elismerésre méltó volt.  A modern hadseregek állományának a fele vagy még nagyobb része az ellátás, logisztika területén szolgál. Szélsőséges példa: ahhoz, hogy egy harci repülőgép egy pilótával felszállhasson több, mint száz fő kiszolgálóra van szükség és ezek nagy része nő az izraeli légierőnél. Alantas beosztás?

A harci alakulatokba való beosztással kapcsolatban katonapszichológusok véleménye szerint egy nő sebesülése, vagy halála jelentős demoralizáló hatással van a mellettük szolgáló férfiakra. A  Cahalban 2004-ben létrehozták az első unisex alakulatot a „Caracal” zászlóaljat. A több mint félezer katona 80%-a nő. Az alakulat részt vett az Öntött ólom (2008 Gáza) hadműveletben. Ezzel  kapcsolatban szeretnék utalni a zsidó történelem korábbi eseményeire. Az Egyiptomból való kivonulás során a vándorló törzseket támadások érték. Az amalekokkal való harcok előtt a nők kérik Mózest, hogy adjon nekik fegyvert, hogy meg tudják védeni magukat.

„A laza izraeli törzsszövetséget ekkoriban Debora vezette „lappidot felesége Debora prófétaasszony….Efraim hegyén ült törvényt, a Debora pálmafa alatt, és Izrael fiai hozzá mentek peres ügyeikkel / Bírák 4:4-5/ A nők Mirjamtól Mózes nővérétől kezdve egészen Salome Alexandráig, a Hasmóneus-királyság utolsó uralkodójáig kiemelkedő, sokszor meghatározó szerepet játszottak a zsidó történelemben. Debora  Istentől ihletett harcosként emelkedik ki közülük, aki országa szabadságáért és népe fennmaradásáért szállt harcba,” (Herzog-Gichon „Bibliai Csaták”) Gondolom ez az örökség talán nem múlt el nyomtalanul Izraelben, talán ez is befolyásolta a következők cselekedeteit: Yael Rom az első katonai pilótanő, Roni Zuckerman az első jet vadászpilóta, Elinor Joseph a haifai származású keresztény arab katonanő a Caracal zászlóalj lövésze, és sajnos azt is meg kell említeni, hogy harcban esett el Keren Tender zászlós 2006-ban, Libanonban.

Végül, egy a második világháború harcait végigharcoló amerikai katona gondolatai: „az egyénnek vállalnia kell azt a kötelezettséget, hogy kész áldozatot hozni hazájáért… Ha arra elég jó az ország, hogy benne éljünk, akkor elég jó arra is, hogy harcoljunk érte.” /E.B.Sledge/

Comments Closed

Hozzászólás jelenleg nem lehetséges.