A világ legbiztonságosabb helye

Zvi Yehezkeli, az izraeli 10-es adó arab-szakértő újságírója mondta az egyik előadása 23-dik percében: ma, a világ legbiztonságosabb helye – Izrael.

Az előadás időpontját nem tudtam megállapítani a YouTube-ról, de az előadás szövegéből 2015-16-ra tehető, mindenképp a párizsi terrortámadás utánra.

Zvi 1970-ben született Jeruzsálemben, Irakból alijázott (alija=zsidók bevándorlása Izraelbe) szülei első gyermekeként. A katonai szolgálata után biztonsági őr volt a Shabak (izraeli, belbiztonsági szolgálat) keretein belül, és közben kommunikációt tanult a Tel-Avivi Egyetemen.

Rövidesen a katonai adó (Galatz) arab területekről tudósító újságírója lett, és a közszolgálati tv (Arutz Harishon) heti hírösszefoglalójába (Jomán) készített riportokat. Beíratkozott a Jeruzsálemi Héber Egyetem arab és közel-keleti szakára. Szisztematikusan készült arra, hogy a legjobb arab-szakértő legyen – az irodalmi arabon kívül, amit az egyetemen tanult, minden lehetőséget megragadott, hogy arabok társaságában legyen, a szokásokat és a szlenget is megértse.

A 10-es kereskedelmi tv indulásakor, 2002-ben egy napi hírműsorban volt önálló rovata: “Az arab világ” címmel. Már ekkor nyilvánvaló volt, hogy nézőpontja merőben különbözik az idősebb, arab-szakértő újságírók nemzedékétől – ő az “arab utca gyermekeivel” egy szemmagasságban tudott beszélni. Amíg Ehud Yaari, elismert szaktekintélyként, számos könyv szerzőjeként arab politikusokkal készített interjúkkal híresült el, Zvi minden igyekezete arra irányult, hogy az arab társadalom működési mechanizmusait az egyszerű emberek lelkén keresztül értse meg.

Amikor már elég magabiztosan mozgott arab körökben, és úgy érezte, hogy a Közel-Kelet változásai Európát is mélyen érinteni fogják, 2012-ben arab újságírónak kiadva magát beépült számos európai, muszlim közösségbe. Az  Allah Islam dokumentumsorozat döbbenetes képet fest Európa iszlamizációjáról és előrevetíti, hogy az európai politikusok vaksága milyen sok áldozattal jár majd.

Allah Islam 1. rész:

Allah Islam 2. rész:

A második rész linkjét nem sikerül idevarázsolnom, azonban ha az első rész oldalán a YouTube csatornára váltunk, ott megtalálható a második rész, ami azért különösen érdekes, mert a nők helyzetével foglalkozik.

Allah Islam 3. rész:

Allah Islam 4. rész:

Két évvel később, amikor már az ISIS elég ismert volt a világon, Yehezkeli elkészíti a második sorozatát az iszlám terrorról: ISIS fenyegetés címmel.

Az ISIS fenyegetés sorozat 1. része:

Egy évvel később, 2015-ben elkészült a Hidzsra, arról, ahogy az európai muszlimok harcolni mennek Szíriába, Irakba:

Ezek után térjünk vissza az előadásra, amely központi témája az, hogy az európai mentalitással nem értjük a közel-keleti történések mozgatóit, nem értjük annak belső logikáját, vagyis a tárgyalások süketek párbeszéde, eredményessége nulla.

A látásmód különbözőségét Zvi az idő fogalmának eltérő voltából vezeti le:

  • a nyugati mentalitás az időt egyre tövidebb egységekben méri,  az a törekvése, hogy minden másodpercet hatékonyan tudjon kihasználni, és minden eszközzel a fejlődést szolgálja,
  • a keleti gondolkodás ezzel szemben “ráérős”, nincs ambiciója az egyetemes fejlődést szolgálni.

Katonai körökben jól ismert dolog az aszimmetrikus hadviselés, amely jelenleg a terror-szervezetek és a reguláris hadseregek, illetve a biztonsági erők közt zajlanak szerte a világon. Bár érdemes odafigyelni Háber Péter megfogalmazására, amelyben a terrorizmust elkülöníti a hadviseléstől, mondván: ” A terrorizmus és a fegyveres küzdelem közötti lényeges különbség, működési logikájukban rejlik: Clausewitz szerint a fegyveres küzdelem (háború) végső soron kényszerítő erejű, míg a terrorizmus hatáskeltő. A háború politikai, fizikai, a terrorizmus mentális jelenség. A terrorizmus lényege erőszakos (fegyveres) cselekmény fegyvertelenekkel, védtelenekkel szemben.”

Az iszlámista terror erőssége a durva hatáskeltésen túl (halott gyerekek iparszerű mutogatása, lefejezések, élve elégetések, stb.) az értékrendbeli különbségeken alapul: az idő végtelen, sehová nem sietnek, az emberi élet védelme egyáltalán nem szempont, ellenkezőleg, a dicsőséges halál kultusza a nyomorral egyenes arányban nő. A nyomor pedig annak a következménye, amit anno Harsagor professzor úgy fogalmazott: az önként vállalt lemaradás, vagyis a fejlődés ambaiciójának elvetése.

Csakhogy éppen ez, a fejlődés ambiciójának hiánya egyre nagyobb szakadékot teremtett a nyugati és az iszlám világ között. Ezen az olajkincsen jött, hirtelen anyagi bőség sem segített, mert a törzsi társadalom bizonyos tagjait ugyan őrülten gazdaggá tette, de semmit sem változtatott a tömegek fejlődéshez való viszonyán, sőt, bizonyos értelemben erősítette a mások munkáján meggazdagodás legitimizációját (a gazdag olajsejkségek nagyszámú, külföldi munkerő igénybevételével építkeznek, míg az előjogokat és az ezzel járó extra jövedelmet csak a törzs tagjai élvezik.)

Az iszlám világ belső válsága már a XX. században is háborúkhoz vezetett, de a XXI. század elejére olyannyira elmélyült, hogy az összecsapások már az egyes országokon belül is elkerülhetetlenek voltak. Az “arab tavasz” totális félreértése a Nyugat részéről csak súlyosbította a helyzetet. A “félreértés” alapja a nyugati értékrend alapján való ítélkezés, amit az izraeli-arab konfliktus során, évtizedek óta kifogásol az izraeli fél: az arabok ismerik és kihasználják a nyugati civilizáció értékrendjét, de a saját motivációjuk egészen más!

Csak az utóbbi időben, az európai terrorcselekmények sorozata után kezdik megismerni a dzsihád, a hudna, a dzsizja, a takíjja, a dimmiség fogalmának összetettségét, de az európai reflexek még mindig erős gátjai annak, hogy azokat az európai civilizációra nézve valódi veszélyként értékeljék.

Az iszlám számára pedig semmi nem sűrgős, idő van, még csak most kezdték a hódítást…

Zvi Yehezkeli nem finomkodik, nem szépíti a dolgokat és optimizmust sem sugall az, amit mond: azzal, hogy az izraeliek is a nyugati világ mentalitásával élnek és alkotnak a Közel-Keleten, a cionizmus 100 éve után, még mindig idegen közegként ékelődnek az időtlenségben élő arab világba. A “békét most” kijelentés ebben a ráérős környezetben értetlenséget vált ki, amit egyértelműen az izraeli fél gyengeségének könyvelnek el. A türelmetlenség az arab világban a gyengeség jele – az győz az alkudozásban, akinek nem sűrgős.

Zvi ugyanrra a következtetésre jut, amire a tudós történelemprofesszor Harsagor, hogy az iszlám terror az önként vállalt lemaradás bosszúja… a globális kommunikáció csökkentette az iszlám világ évszázados elzártságát, sokak számára nyilvánvalóvá tette az iszlám világban a hatalmas különbségeket, de ez általánosságban nem azt a reakciót váltotta ki, amire a nyugati világban számítottak, vagyis nem a felzárkózás vágyát, hanem a bosszút!

A nyugati világ segélyezési rendszere csak rontott a helyzeten, mert a segélyezettekben nem köszönetet ébresztett, hanem a tehetetlenségből fakadó gyűlöletet erősítette. Ez az, amit sem Európában, sem Amerikában nem értenek. A palesztinoknak juttatott segélyek nem az infrastuktura kiépítését, munkahelyek teremtését segítették elő, hanem a terrort erősítették. A pénz a vezetők hatalmát alapozta meg, akik az így szerzett hatalmat a saját népük terrorozálására használták ki, elsősorban.

Az iszlámista terror nem hasonlítható össze a korábban megismert európai terrormozgalmakkal, éppen azért, mert más attitűddel harcoltak. A háború eredményessége nem abban mérhető, hogy ki milyen veszteséget okozott a másik félnek, hanem abban, hogy kinek milyen nagy a tűrőképessége, ki marad ott az adott területen. Aki feladja a folyamatos küzdelmet, az veszít mindent: az identitását, az életét, a kultúráját, az országát. Éppen ebben áll az iszlámista terror rendkívüli veszélye. A multikultira áhítozó Európának csak behódolásra van esélye, ha feladja a harcot, mert az iszlámista ideológia egyértelműen egyeduralomra és nem együttműködésre törekszik.

Ez persze nem jó hír számunkra, akik békét, gazdasági gyarapodást, jobb életet szeretnénk magunknak, a gyerekeinknek, az unokáinknak. Ami miatt mégis Izrael a legbiztonságosabb hely, az pontosan azért van, mert Izraelben már meglehetősen sokan ismerték fel az iszlamista terror természetét. Natanjahut az izraeli baloldal, amely még mindig európai fejjel hajlandó csak gondolkodni, a béke akadályának tartja. Pedig Natanjahu pont azt teszi, amit az arabok – nem siet sehová. Bármikor hajlandó leülni tárgyalni, de nem fogad el semmilyen diktátumot, sem előzetes feltételként, sem a végeredményt illetően. Van idő… A közel-keleti nap még csak a hajnali órákban jár, nincs hová sietni… de ezen közben nyugati élmezőnyi mértékkel kell a gazdaságot fejleszteni, globális tényezővé válni mindabban, ami a haladást jelenti.

Nem mellékesen, olyan mintát adni, ami az arabok körében, ha nem is bevallottan, de tisztelet ébreszt. Az ország fennállásának 69 esztendejében az izraeli állampolgárságú arabok körében csendesen, de mintává alakult az, amit a zsidó állam elért a térségben. Csendes átalakulás, amit nem lehet siettetni semmilyen eszközzel. A legtöbbet, amit a zsidók tehetnek, hogy továbbra is hozzák a legjobb formájukat, a Tikun Olám (a világ jobbítása) szemléletükkel, amivel az emberiség haladásának élharcosai évszázadok óta.

Tíz évvel ezelőtt sikeres izraeli arabnak lenni még nem volt sikk. Sayed Kashua íróként megszenvedte övéi közt az országos elismerést. De ahogy az évek múlnak, egyre több, főként értelmiségi arab tesz tanubizonyságot, hogy már rég nem másodrendű polgár a zsidó államban. Hozzájuk hasonlóan, számos, sikeres arab vállalkozó szótárából esett ki az apartheid

Megoldás vagy stratégia a harcra?

Yehezkeli egyértelműen az utóbbi mellett teszi le a voksot: tudomásul kell vennünk, hogy az iszlám belső válsága még nagyon sok áldozattal jár. A harcokat nem fogja eldönteni a Nyugat beavatkozása, mert nincsenek “rossz fiúk” vagy “jó fiúk” akik mellé lehet állni, és az arab világ nem demokráciára áhítozik, még akkor is, ha vannak közöttük, akik szeretnének demokráciában élni.

A menekültekkel kapcsolatban határozott állásfoglalásra lenne szükség: humanitárius segítség igen, kulturális engedmények nem! Ha muszlim vagy Európában, senki nem kényszerít arra, hogy sonkás szendvicset egyél, de a padtársad azt fog enni, akkor is, ha Neked ez nem tetszik!

Az előadás a YouTube-n:

Zvi Yehezkeli 2008-ban: már akkor az idő fogalmával foglalkozott…

Budapesti előadása kapcsán megjelent egy NOL-cikk, és egy ATV-interjú.

Magyar felírattal is megnézhető az ISIS fenyegetés filmsorozatának egyik darabja:

 

MentésMentés

MentésMentés

MentésMentés

MentésMentés

MentésMentés

MentésMentés

MentésMentés

MentésMentés

MentésMentés

MentésMentés

MentésMentés

MentésMentés

MentésMentés

MentésMentés

MentésMentés

MentésMentés

Comments Closed

Hozzászólás jelenleg nem lehetséges.