Jáir – az izraeli Kennedy?

A hír, valójában nem újdonság – várható volt megszületése, mégis, a döntés hivatalos bejelentése nyitja a hírműsorokat vasárnap délutántól. Jáir Lapid, mértékadó újságíró, az izraeli kettes csatorna legnépszerűbb, péntek esti magazinjának műsorvezetője politikai pártot alapít.

Ennek a bejegyzésnek a címe fél éve született, amikor még csak az foglalkoztatott, hogy mi lenne, ha Jáir, apja, a 2008-ban elhunyt Tomi Lapid példáját követve politikusi pályára lépne. Rebesgették, hogy ez bizony megtörténhet, és az izraeli parlament regnáló képviselői annyira megrettentek ennek a lehetőségétől, hogy külön törvényt készítettek elő – gyakorló újságírók legalább fél évig legyenek “hidegre téve”, mielőtt politikusokká lesznek. Vagyis, ha egy újságíró politikai pályára akar lépni, akkor a választások előtt legalább fél évvel fel kell adja minden szakmai elfoglaltságát. A törvénytervezetet Ronit Tiros, a Kadima párt parlamenti képviselője nyújtotta be – nem véletlenül, hiszen ezt a pártot veszélyezteti leginkább Yair Lapid színrelépése. De a jelenlegi miniszterelnök, Binjamin Natanjahu félelmére utaló jelek is voltak, amikor az általa vezetett Likud párt előválasztási kampányának előrehozatalát hirdette meg. Elemzők szerint Natanjahu még a 2013 őszére esedékes parlamenti választásokat is képes előre hozni, hogy elkerülje a Lapiddal való megmérettetést.

A mai kommentárok igazolni látszanak a politikusok félelmét – közvélemény-kutatások szerint 15 mandátum megszerzését tartják valószínűnek (a 120 fős izraeli parlamentben) a még alig kezdő politikusnak! Édesapja, a magyar származású Tomi Lapid, centralista Sinuj pártja, ezt csak a második kedenciában, 2003-ban érte el. Ha pedig Jáir már  az első kanyarban ilyen támogatottságot tud szerezni, cseppet sem lehetetlen, hogy rövid időn belül ultimatív miniszterelnökké válik. Minden adottsága megvan ehhez.

Az 1963-ban, Tel-Avivban született Jáir világképe ismert, hiszen 18 éves kora óta újságíró, az elmúlt két évtizedben megjelent személyes hangvételű publicisztikáiban minden részletében közzétett. Ez a szélsőségességtől mentes, de a cionista demokrácia és a szabadversenyes kapitalizmus mellett egyértelműen hitet tevő álláspont az izraeliek döntő többségét képes egységbe kovácsolni, szemben a jelenlegi hármas megosztottsággal: jobb oldalon a Likud, baloldalon a Munkapárt, középen a Kadima.

Ilyen, centralista próbálkozások már voltak az elmúlt húsz-harminc évben, de igazán konszenzusos vezető személyiség hiányában elsorvadtak.

A tizenkét évvel ezelőtti Tomi Lapid vezette párt sikere bizonyította a társadalmi igényt, de a viharokat kavaróan szókimondó Tomi személye megosztó maradt.

Az Ariel Saron alapította Kadima hasonló problémával kezdett, amelyet a későbbi vezetői ellentétek tovább mélyítettek. Az elmúlt évek során egyértelművé vált, hogy Izrael kül-, és belpolitikai problémáira egy karizmatikus személyiség vezette, pragmatikus, centralista párt képes jó megoldásokat találni – Jáir ezt a társadalmi igényt, nagy valószínűséggel képes lesz kielégíteni, ha időközben a hübrisz nem támadja meg a lelkét.

Comments Closed

Hozzászólások (3)

Trackback URL | Comments RSS Feed

  1. hayal szerint:

    A képről egy szimpatikus intelligens fiatalember néz ránk. Tomi Lapid tevékenységét ismerem. A megjegyzésemben egy kicsit előreszaladok a történelemben.Ma természetes, hogy a politikával foglalkozók pártokban, pártpolitikában gondolkoznak. A modern politikai pártok a XIX. században jöttek létre és valószínüleg nem léteznek örökké. A demokratikus berendezkedésű országokban ahol létezik a “civil társadalom” /politikaelméleti fogalomként használom/ már megjelentek a politizálás egyéb formái. Az információs társadalom -internet, facebook, twitter stb.- már számos lehetőséget nyújt. A fiatalok, akik közül kinevelődnek a jövő politikusai már készség szintjén művelik ezeket a területeket. Ma még pártokban gondolkozunk, de szerintem nincs messze a jövő.

    • ema szerint:

      Időközben megjelent egy cikk a Népszavában: http://www.nepszava.hu/articles/article.php?id=509882 – amivel nem nagyon értek egyet, és ezt meg is írtam egy kommentben.

      Amit a pártok elsorvadásáról írsz, az nagyon érdekes – én is elég valószínűnek tartom, és talán ezért is érdekes megfigyelni, hogy az izraeli politikában egyre több újságíró tűnik fel – minden korábbinál jobb kommunikációs készség kell ahhoz, hogy valaki támogatókat szerezzen.

      Egyébként Yair autentikus képviselője lehet az izraeli középosztálynak, amely ma a legtöbb terhet cipeli – ők azok, akik dolgoznak és adóznak, ők szolgálnak a katonaságban, és ők nevelnek felelősségteljes honpolgárokat a gyerekeikből, és ők azok, akik elég önállóak ahhoz, hogy semmiféle társadalmi támogatást ne kapjanak. A náluk jóval gazdagabbak, a nagykapitalisták, a munkahelyteremtési szlogennel rengeteg állami támogatást, adókedvezményt és egyebet érhetnek el, a náluk szegényebbek pedig tartják a markukat a segélyekért. Izraelben, hasonlóan a nyugati szociális társadalmakhoz, kialakult egy olyan társadalmi réteg, amely elvárja, hogy az állam támogassa egy életen át, ahelyett, hogy felfelé törekedne. Persze, ez nem PC beszéd, de attól még igaz. Éppen úgy, mint a most vitatott palesztin családegyesítési tilalom, amely 2003 óta igyekszik gátat vetni az Autonómiából való palesztin bevándorlásnak. Mivel erről személyes élményeim is vannak, pontosan tudom, hogy ez nem egy “antihumánus” intézkedés, hanem a demokrácia jogos önvédelme azokkal szemben, akik a rendszert kihasználva igyekeznek tönkre tenni.

      • ema szerint:

        Utólag Jáir (יאיר לפיד)nevét nem az angol helyesírás szerint, hanem fonetikusan, a magyar helyesítás szerint átírtam. A következőkben így fogom használni.