zsészex 2. a nő joga

és a férfi kötelessége…

A lyukas lepedő története idegen a zsidó gondolkodástól, már ami szexuális kapcsolatot illeti. Ugyanis a zsidó életformában  bármennyire fontos az utódok létrehozása, semmivel sem alábbvaló az örömszerzés. Mégpedig nem a férfiak öröme elsősorban, hanem a nőké.

A házasságlevél – ktuba ( כְּתובָּה ) alapvető célja a nők jogainak védelme, a férfi köteleségeinek rögzítése.

Persze, őseink nem voltak feministák, de józan ésszel rájöttek, hogy egészséges szellemű utódokat boldog nők szülnek és nevelnek fel.

Mivel a szex célja a nő gyönyöre – az erőszak mentálisan kizárt, vagyis elítélendő.

A zsidó férfi, ha tiszteletben tartja a halakha ( הלכה ) előírásait, akkor kezdeményeznie kötelessége, de közelednie csakis a nő engedélyével szabad.

Itt jön a másik urbánus legenda, a kipa ( כיפה  )  dobálásáról…  Miszerint a férj odadobja a kipáját a feleségéhez, és ha az  nem dobja vissza, akkor érte mehet…

Ehhez tudni kell, hogy vallásos zsidó házaspárok nagy része szigorúan külön ágyban alszik. Legalább egy éjjeliszekrény kell legyen a két ágy között. A “trükkösebbek” a hónap egy részében a két ágyat összetolják, és csak a “nidá” ( נידה ) idején választják szét.

Ez a nagyjából két hét, a szexuális pauza, a nő menstruációs ciklusa és azt azt követő 7 nap. Ez idő alatt minden érintkezés tilos. Ilyenkor egy ortodox férfi a felesége kezét sem foghatja meg. A “tisztátalanság” nem a nőre, hanem a kapcsolatra vonatkozik.

Az érintés fontosságát sokra tartják vallásos zsidó körökben, és azt hiszem, ebben nagyon is igazuk van. A jó szex nem a behatolással kezdődik, hanem a pillantással, az érintéssel, a símogatással. A halakha megőrzi ezek értékét a két ember, a nő és férfi kapcsolatában. Apró gesztusok egész sorának  kommunikációjával kezdődik a tiltott korszak, a menstruáció kezdetekor, és a mikvében ( מִקְוֶה )  való lemerüléssel záródik.

A mikve nem tisztálkodásra szolgál. Rituális “lemerülésről” van szó.

Hogy ki, milyen rendszességgel és alapossággal tisztálkodik, az ő dolga. A meleg izraeli éghajlaton, az ember napjában többször zuhanyozik, ezért általában nem egy, hanem több fördőszoba is van egy lakásban. Abban a két évtizedben, amikor lakástervezéssel foglalkoztam, a több, mint háromszázötven projekt közül egy sem volt, ahol a hálószobából közvetlenül ne nyílt volna egy privát fürdőszoba, kizárólag a házaspár rendelkezésére. Ezen kívül van legalább egy fürdőszoba a gyerekek  számára és egy vendég WC. Az sem ritka, hogy a gyerekszobákhoz egyenként is privát fürdőszoba tartozik, különösen, ha már kamasz gyerekekről van szó.

Ezzel együtt, a mikvében is le kell zuhanyozni, és minden testrészből ( a körmök alól is) ki kell takarítani a koszt – a mikvébe fizikailag tisztán léphet be az illető. Nők, havonta legalább egyszer, amikor az a bizonyos tiltott korszak lejár. A nő tudja, hogy mikor, és  a mikvébe menetellel jelzi a párjának, hogy vége.

Férfiak általában pénteken járnak mikvébe, mert  az ő mentális tisztaságuk legalább annyira fontos ahhoz, hogy a szombat bejövetelét egy jó, kóser szexxel is köszöntsék.

Visszatérve a kipadobálás legendájára – a házastársak egymás közti kommunikációjának számtalan lehetősége van. Lehet, hogy vannak olyan közösségek, ahol íly módon teszik fel a kérdést, bár azt hiszem, hogy ez legalább olyan durva gesztus, mint a szekuláris zsidóknál a beszólás, hogy “mit szólsz egy közös reggelihez – utána”.

Comments Closed

Hozzászólás jelenleg nem lehetséges.