18_ mispátim – מִּשְׁפָּטִים

mispátim – törvények

(Mózes 2. könyve – 21. fejezet  1. bekezdéstől 24. fejezet  végéig)

Miután megszületett a világ legtömörebb alkotmánya – a tíz parancsolat, szükség volt a társadalmi érintkezés törvényeire – ezt taglalja az eheti szakasz.

Egy embertömeg attól lesz közösség, hogy bizonyos szabályokat magára kötelezőként elfogad.

Későbbi korokban a nemzetek a zászló, a himnusz, a cimer szimbólumaival jelölték az együvétartozást, és egyben az elkülönülést is más nemzetektől, de éppen a napjainkban, Magyarországon oly kézzelfogható megosztottság jelzi, hogy utóbbiak csak szimbólumok.

Az együvétartozás alapvető része a közmegegyezéssel elfogadott törvény. Minél inkább kötelező érvényűnek tekintik az egyes emberek a törvényeket, annál inkább cselekvőképes a közösség. Minden bizonnyal nem véletlen az a társadalmi szétziláltság, ami az élet minden területén érezhető Magyarországon, hiszen a törvények jogosságát, igazságosságát többen vitatják, mint elfogadják, sokan megkerülik.

Már  több izben szóbakerült, hogy ezek a hetiszakasz-értelmezések nem vallási alapon történnek itt, vagyis esetünkben abból indulok ki, hogy a Tóra törvényei nem egy isteni kinyilatkoztatás eredményeként jöttek létre, hanem ezek a mondatok az emberi bölcsesség produktumai, egy viszonylag kis népcsoport életbenmaradását biztositani kivánó szabályok rendszere.  A szöveg az ókori világ viszonyai között szabja meg az emberi együttélés és a környezettel való kapcsolat alapvető szabályait.

Annak idején, amikor az autó megjelent, és igen kevés volt belőlük, még nem volt szükség a közlekedés szabályainak szigorú megfogalmazására, de ahogy számuk szaporodott, egyre több baleset történt, nélkülözhetetlenné vált egy mindenki által elfogadott, a közlekedést ésszerűen szervező szabályrendszer. A különböző országok közlekedési szabályai, bár a helyi kultúra és a technikai adottságok erősen befolyásolták, mégsem térnek el nagyban egymástól.

A Tóra törvényeit  az együttélés kényszeritette ki, azok a problémák, amelyekkel nap mint nap találkoztak az emberek és megoldást kerestek rá. Mózes államférfi-egyénisége, bizonyára komoly szerepet játszott abban, hogy olyan törvényeket hirdetett ki, amelyek alapvető igazságérzetünket kielégitik. A Tóra nem szószátyár, és ha a tizparancsolatnál bővebben is fejti ki a törvényeketet, azok aktuális értelmezését még mindig nyitva hagyja számunkra.

A zsidó vallás, és ezen keresztül a zsidó nép életbenmaradásának záloga, szerintem, az, hogy a szabályok nem dogmatizálódtak, nincs szó szerinti értelmezés. Vegyük példának az egyik legegyértelműbben leirt mondatot:

„Szemet szemért, fogat fogért,”

Ez azt jelentené, hogy ha valaki kiszúrta egy másik ember szemét, akkor az övét is ki kell szúrni? Mi haszna van a társadalomnak abból, hogy megduplázza az egyedeket ért kárt? Egy vak ember helyett kettőről kell gondoskodni – egy olyan közösségben, ahol minden ember munkájára szükség van, elég nagy ostobaság lenne egy ilyen döntés. Ugyanakkor, az alapvető igazságérzetünk azt mondatja, hogy ha valaki kárt okozott egy másik embernek, akkor ezért büntetést kell kapjon. Hogy milyen mértékű büntetést, azt jelzi a szemet szemért párhuzam, vagyis pont olyat, ami a veszteséget kárpótolja. Attól nem lesz látó a szenvedő, ha a bűnöst is megvakitják, de segithet az életén, ha a bűnös kártéritést fizet, mégpedig olyan értékben, hogy a szenvedő minél teljesebb életet élhessen a történtek után is.

Egy társadalom viszonya  a törvényeihez, alapvetően meghatározza a jövőjét.

Ha a bűnt, a tévedést, az ostoba döntést, amely másoknak kárt okozott, nem követi semmilyen büntetés, ott az anarchia elsöpör mindent. De az olyan társadalom is pusztulása felé rohan, ahol a zsigeri gyűlölet, a bosszú kerekedik felül az ésszerűségen, az élet és a közösség békéjének védelme helyett.

Mózes a hetiszakasz végén felmegy a hegyre, hogy megkapja az Úrtól a kőbe vésett tíz parancsolatot  – negyven napot  és negyven éjszakát tölt ott – utóbb kiderül, ez bizony túl sok idő egy kialakulóban lévő közösséget vezető nélkül hagyni…