22_vájékhél – וַיַּקְהֵל
vájékhél – וַיַּקְהֵל – és összetereli…
(Mózes 2. könyve – 35. fejezet 1. bekezdéstől 38. fejezet 20.bekezdésének végéig)
Az aranyborjú-közjáték okozta trauma után visszatérünk a sivatagi Szentély megépitésének és berendezésének kérdéséhez. Valójában ez az épités egy össznépi program, amely sikere csak azáltal biztositható, hogy mindenki maximális erővel vesz részt benne.
Ám, mielőtt túlbuzgolkodná magát a bűntudattal teli nép, Mózes figyelmezteti őket a szombat szentségének megtartására, és a szombati tűzgyújtás tilalmára. Mert az okos, megfontolt cselekedethez a mértékletesség is hozzátartozik.
A Szentélyt az egyéni áldozatvállalás adományaiból épitik –
ה קְחוּ מֵאִתְּכֶם תְּרוּמָה לַיהוָה כֹּל נְדִיב לִבּוֹ יְבִיאֶהָ אֵת תְּרוּמַת יְהוָה זָהָב וָכֶסֶף וּנְחֹשֶׁת
– Szívből jövő adományt hozzatok Istennek – aranyat, ezüstöt, rezet.
Mindemellett ott van egy elsőrangú szakember, aki a begyűjtött kincsekből a lehető legjobbat tudja kihozni: Becálel –
לא וַיְמַלֵּא אֹתוֹ רוּחַ אֱלֹהִים בְּחָכְמָה בִּתְבוּנָה וּבְדַעַת וּבְכָל-מְלָאכָה
– akiben isteni tehetség, bölcsesség, intelligencia lakozik és tudja a mesterségét.
Az előző részekből tudjuk, hogy a Mindenható igen részletes leírást adott arról, hogy milyennek kell kinézni a Szentélynek, mégsem akárki vihette végbe a megvalósítást, hanem csakis egy olyan ember, aki kellő tudással és tehetséggel rendelkezett a feladathoz, miközben tevékenységét egy széleskörű együttműködés kisérte.
Valójában, minden nagy feladathoz ezek a nélkülözhetetlen elemek – bármelyik hiányzik, a nagy közös mű nem jöhet létre.
A hetiszakasz rendkivüli részletességgel irja le a nagy, közös munkálkodást, hiszen a „hír” nem az, hogy hipp-hopp elkészült a Szentély, hanem az a szerteágazó tevékenység, amely nélkül nincs eredmény. A korabeli tudósitó éppen ezért nem fukarkodik a szavakkal, hogy leirja ki mindenki, milyen nagy fáradtsággal hozta létre, amely együtt jelenti majd a Szentélyt.
Ezzel mindannyiunkat az alkotás aktiv részesévé tesz – nem elhanyagolandó PR-fogás.
Figyelemre méltó az a kitétel is, hogy Becálel egy idő után leállítja az adakozást – nincs szükség többre, mint amennyi az „eredeti műleírásban” szerepel – még a jószívvel hozott adományt sem szabad elfogadni, ha arra valójában nincsen szükség.
