26_smini – שְּׁמִינִי

smini – שְּׁמִינִי  – nyolcadik (napon)

(Mózes 3. könyve – 9. fejezet   1. bekezdéstől  11. fejezet végéig)

Smini – szó szerint a nyolcadikat jelenti. A sivatagi szentély működésének nyolcadik napján vagyunk, amikor megtörténik a tragédia: Áron két fia valamit nem csinál úgy, ahogy az igen szigorú, és részleteiben ismertetett előírások szerint kellene, ezért az áldozati tűz őket, a papokat égeti el.

Mint tudjuk, a Tóra nem egy szelíd lányregény – a hibának mindig következménye van. Előbb vagy utóbb megérkezik a felelősségrevonás és a büntetés. Ebben az esetben tragikus gyorsasággal és kíméletlen egyértelműséggel. Talán, mert minél magasabb társadalmi pozicióban van egy ember, annál jobban kell figyelnie arra, hogy ne hibázzon. Minél nagyobb a jog, a lehetőség, annál nagyobb a felelősség. Úgy is mondják, hogy magasabb polcról az ember nagyobbat esik… már ahol rend van.

Magyarország válsága  a felelősség nélküli cselekvésben a legmélyebb. Ahol a törvény egyesekre nem vonatkozik, ahol a felelősség alól kibújhat az, aki elég magas polcon ül – az a társadalom beteg, és egy hirtelen „főpapcserével” nem oldódik meg semmi. Legfeljebb, ha az a főpap képes normává tenni a szabályok betartását, és nem mellesleg, a szabályokat is ésszerűsíteni.

A hetiszakasz a szigorú szabályok további részletezésével folytatódik: mit ehetünk, és mit nem? A kóserság szabályai nem könnyítik meg a zsidók életét ma sem, elképzelhető, hogy micsoda nehézséget jelentett az ókorban a betartásuk. Rambam szerint, aki maga orvos is volt, az előírások egy fejlett közegészségügyi gondolkodást tükröznek, amelyek különönösen az erec israeli éghajlaton érthetőek. Ez, mondjuk a disznóhúsra vonatkoztatva érthető is, de kevésbé a vadakra-halakra-madarakra. A madarak esetében is van egyfajta ésszerűség, vagyis csak olyan madarak jöhetnek szóba, mint emberi táplálkozásra alkalmas étel, amelyek maguk csak magokkal táplálkoznak. A ragadozók, a dögevők kizártak. Ezt az előírást lehet azzal is magyarázni, hogy a ragadozók és a dögevők a természet egyensúlyának őrzői – ha az ember megeszi a ragadozókat elszaporodnak a kártevők, ha az elhullott állatokat nem takaritják el dögevők, az emberre is veszélyes betegségek lehetősége növekszik.

A kóserság persze nemcsak annyiból áll, hogy milyen állatok fogyaszthatók, és melyek nem, hanem a levágás szigorúan örzött módszereiben, a főzés, a táplálkozás rendjében is. Egy kóser konyha terve számos előírás  betartását is jelenti, túl az ergonómiai és praktikus szabályokon. Sokszor nem könnyű mindezekhez igazodni, másfelöl viszont rendkívüli öröm az, ha korlátokon belül,  mégis jó munkát végez az ember.

Ez egy másfajta öröm, mint amit sokan éreznek Magyarországon, amikor sikerül megtalálni egy törvényen a kiskaput, és megkerülni a szabályt. A különbség, azt hiszem olyasmi, mint átugrani a magasra helyezett lécet, vagy átbújni alatta. Mindkét esetben átjutunk a másik oldalra, de cseppet sem mindegy, hogy miként tesszük azt.

Szeretnék egy olyan Magyarországot, ahol az ésszerűség szabályairól gondoskodna az, akinek az a dolga, ugyanakkor az ésszerű szabályokat mindenki szükségszerűnek érezné betartani. Akkor is, ha az nem kényelmes, akkor is, ha az erőfeszítésbe kerül. Mert az élet apró megpróbáltatásai edzenek minket, és szükségszerű lépései egy későbbi sikernek. Nincs ingyenebéd, nincs szájunkba röppenő sültgalamb,ám a kemény munka meghozza a gyümölcsét, és az a nép életrevaló, amely hajlandó keményen dolgozni. A vallásosok azt mondják, hogy a zsidó népet az Istennel kötött szövetség tartotta meg az évezredes nehézségek dacára. Magam, úgy gondolom, hogy a zsidóságot azok a szabályok, elvi korlátok tartották meg, amelyek teljesitményre késztették. Ez kezdődött a szombattal, amely a heti egy pihenőnappal, elmélkedésre, összegzésre, tervezésre való nappal tudatosabbá tette a létet. A  kiválasztottság, amelyet az antiszemiták szeretnek felsőbbrendűségnek tartani, holott a valódi jelentése a nagyobb terhek vállalása, az elkötelezettség, amely éppen azáltal ösztönöz, hogy hitet ad rejtett képességeink felfedezésében – amolyan pszichológiai motorja a tetteinknek.

A kóserság, amely hétköznapi élet legapróbb mozzanataiba is rendet visz, éppen a nehézség leküzésében jelent többletet. Amikor nemcsak arról van szó, hogy valamilyen táplálékot biztositsunk a családnak, hanem csak kósert, akkor ennek megszerzéséhez nagyobb erőfeszítést kell tennünk, de közben megtanuljuk, hogy a nagyobb erőfeszitésre is képesek vagyunk. És a nehézségek legyőzése   az igazi örömforrás, nem az, amiért semmit nem kell tenni.