27_tázriá – תַזְרִיעַ
tázriá – תַזְרִיעַ – teherbe esik…
(Mózes 3. könyve – 12. fejezet 1. bekezdéstől 13. fejezet végéig)
Tulajdonképpen, Mózes harmadik könyve csak látszólag szól a Szentély rendjéről. Valójában azt a rendszert építi fel, amelyben a zsidók önálló népként élik majd az életüket. A közteherviseléstől a jogrenden át, a mindennapi kapcsolatok rendszeréig.
A születés, és a következő hetiszakaszban tárgyalt betegségekkel kapcsolatos előírások közegészségügyi előirásrendszernek is tekinthetők.
A nők egészsége az egész nép jövőjét befolyásolta, tehát nem véletlen, hogy elsőként ezzel foglalkozik. Ugyanakkor, a szülés egy természetes folyamat, amely egy ókori nő életében meglehetős gyakorisággal történhetett. Egészségügyi szempontból a szülés utáni állapotot fontos – az első hét nap „tisztátalansága”, szerintem a nő védelmét jelenti. A szülés után meg kell erősödjék. Mivel a fiúgyermeket nyolc napos korában veszik fel Ábrahám szövetségébe, vagyis akkor végzik a körülmetélést, érthető, hogy a hét napos „kanatén” ekkor befejeződik, vagyis a nő nincs kizárva az ilyenkor szokásos ünneplésből. Azonban még 33 napig maradjon „szülési szabadságon”, vagyis otthon.
Ha lányt szül, akkor két hétig „tisztátalan”, és 66 napos a kötelező otthonlét. Furcsa ez a megkülönböztetés, és a különböző értelmezésekben sem találtam elfogadható magyarázatot. Azt tudjuk, hogy az ókorban nem kevés gyermeket szült egy nő élete során. A különböző antropológiai elemzések szerint a zsidóság természetes szaporodása meghaladta a környező népekét, vélhetően éppen a fejlett közegészségügyi előírások miatt, amelyek az élet minden hétköznapi teendőjére kiterjedtek.
Abban a társadalomban mind a nőnek, mind a férfinak meghatározott szerepe volt. Bár kétségtelen, nem a mai értelemben vett feminizmus dúlt akkoriban, a nők védelme igen árnyalt. A fiú érkezését a brit milá körüli cécó kiemelte, igy legalább akkor pihenhetett kicsit többet az asszony, ha lánya született. Lehetett ez egyfajta kompenzáció is.
Itt az elkülönítés a szülő nő védelmét szolgálja, míg a betegségekkel kapcsolatban (a következő hetiszakaszban) a közösség védelmét.
Köztudott, hogy egy előírásokat betartó zsidó házaspár nemi életének lehetőségei is szabályozottak – itt nem a sztereotip lyukas lepedőre gondolok, mert az éppen, hogy nem tartozik hozzá, mellesleg ellent is mond a férfi azon kötelezettségének, hogy ki kell elégítse a feleségét, vagyis nem csupán utódnemzésről, hanem örömszerzésről van szó ebben a parancsban – hanem a menstruáció körüli „tisztátalanságról”. Nem részletezem, akit érdekel a téma, találhat erre vonatkozó információt, csupán arra hívom fel a figyelmet, hogy ebben is bizonyos tekintetben a nő egészségének védelme jelenik meg.
Tehát miközben a halacha fontosnak tartja a nők természetes nemi vágyának kielégítését, ezért ezt a férj kötelezettségeként előírja, a nő részéről a visszautasítás lehetőségét is fenntartja. Akár azért, mert nem érzi jól magát, akár, egyszerűen azért, mert éppen nincs kedve. Két évtizeden keresztül terveztem lakásokat Izraelben, sokszor otodox családoknak, alkalmam volt megfigyelni azt az életformát, sőt, mint tervező, kötelességem is volt ismerni a különböző előírárásokat, mind a konyha, mind a hálószoba tekintetében. Az ortodox zsidó hálószobában nincs franciaágy, hanem két, egymástól független, lehetőleg széles ágy, köztük minimum egy éjjeliszekrény. A férj tehát nem egyszerűen „átgurul”, ha kedve van hozzá, hanem engedélyt kell kapjon a feleségétől.
