42_mátot – מַּטּוֹת
mátot – מַּטּוֹת – törzsek
(Mózes 4. könyve – 30. fejezet 2. bekezdéstől 33. fejezet végéig)
A hetiszakasz a fogadalmakkal kezdődik. Arról értekezik, hogy a szóbeli ígéretnek milyen súlya van – ne igérgessünk felelőtlenül. Ennek kapcsán a héber nők társadalmi helyzetéről is megtudunk néhány dolgot. Bár a nő szavát hajadonként az apja, házasként a férje felülírhatja egy napon belül, valójában a Tóra nem „tanácsolja”, hogy egy házaspár egymással ellentmondóan tegyen ígéreteket. A férfiakkal egyenértékű szava az özvegyeké és az elvált, egyedülálló nőké.
A midjanitákkal szembeni bosszúhadjárat az első komoly csata, amelyre az izraeliták minden törzséből ezer válogatott harcos indul. A zsákmányt, Jerikóval átellenben , a Moáb sivatagban lévő mobil szentélyhez viszik a győztes harcosok. Csakhogy a harcosok, mivel embert öltek, hozzáértek a halottakhoz , nem mehetnek a szentély közelébe hét napig.
Úgy gondolom, hogy ez a Tóra-szakasz alkalmat ad arra, hogy kicsit bővebben kitérjek a héberek közegészségügyi rendszerére, amely szakértők szerint is, az ókor legkorszerűbb szabályzata volt, és nagyban hozzájárult ahhoz, hogy az egyiptomi rabszolgaságból kimenekültek erős néppé sokasodtak a sivatagban. Az orvostudomány utóbbi másfél évszázados eredményei sorra igazolják a Tóra közegészségügyi előírásainak helyességét.
Az i.e. XVI. században Egyiptom volt a világ politikai, gazdasági és tudományos szuperhatalma. Bár nagyon sokat tudtak az emberi testről, a tehetősek életmódja sok tekinetetben hasonlított a mai tespedtségre. Túltápláltság, szív-, és érrendszeri betegségek, rák okozta a legtöbb halált, ezen felül járványok is tizedelték őket.
Mózes a legjobb nevelést kapta a fáraó lányának fogadott gyermekeként, így minden bizonnyal tisztában volt az egyiptomi orvostudomány eredményeivel, mégis egy merőben új rendszert alkotott. Míg az egyiptomiak a gyógyászattal foglalkoznak, addig Mózes a betegségek megelőzését hangsúlyozza.
1. A tetoválás tiltása – „Ne vagdaljátok be testeteket halottért, és ne végezzetek magatokon tetoválást.” (3Móz 19:28)
Egyiptomban a halotti kultusz ceremóniáihoz kapcsolódott a tetoválás gyakorlása. Ma teljesen érthető a tiltás: hepatitis, tetanusz és egyéb fertőző betegségek terjeszthetők tetoválással.
2. Az ürülék eltávolítása – Mintegy két milliónyi ember járványok nélkül miként élhetett sivatagi hőmérsékleten? – „Legyen a táboron kívül egy hely, ahová félre mégy. Legyen a fölszerelésed között ásó is, hogy amikor kinn leülsz, gödröt áshass vele, és betakarhasd, ami elment tőled.” (5Móz 23:13–15)
3. Karantén – „Parancsold meg Izrael fiainak, hogy küldjenek ki a táborból mindenkit, akinek kiütése vagy folyása van, vagy holttest miatt tisztátalan. Akár férfi, akár asszony, küldjék ki. A táboron kívülre küldjék őket, hogy tisztátalanná ne tegyék táborukat” (4Móz 5:2–3) Mózes harmadik könyve 13. fejezetében megtaláljuk a többi betegségek leírását is, amelyek esetén alkalmazták a karantént. A „poklos” kifejezés gyűjtőfogalom volt, nem csak a leprát értették alatta, hanem egyéb bőrbetegségeket is. Hasonló szigorral jártak el a gombás, penészes építményekkel, ruhákkal, eszközökkel. Amit mosással nem lehetett eltávolítani, azt égetéssel oldották meg. Az épületek esetén kicserélték a fertőzött köveket, de ha tovább terjedt a fertőzés, az egészet le kellett bontani (lásd 3Móz 14. fejezet). Itt kell megjegyeznünk, hogy a papság látta el a közegészségügyi intézmény hatáskörét. Minden pap egyben „állami tisztiorvos” is volt. Így az ellenőrzés, a higiéniai előírások betartatása rendkívül hatékony volt.
4. Szexuális úton terjedő betegségek – A szexuálisan terjedő betegségek megfékezését is szolgálja a Tízparancsolat egyik rendelkezése: „Ne paráználkodj” (2Móz 20:14). „Ha valaki férjes asszonnyal paráználkodik, a felebarátja feleségével paráználkodik, halállal lakoljon a parázna férfi és a parázna nő.” (3Móz 20:10) Az előző hetiszakaszban a héber férfiakat elcsábították a moábita nők, aminek következtében valószínűleg nemibetegség-járvány tizedelte meg a hébereket. Ebben a hetiszakaszban, amikor a moabiták elleni háború következtében a foglyok sorsáról intézkednek, csak a szűz nőket szabad élve hagyni – lehet ennek nemi betegséget megelőző indoka is. „Bálványimádók se legyetek, mint közülük némelyek, amint meg van írva: Leült a nép enni, inni, és felkelt játszani. De ne is paráználkodjunk, mint ahogy közülük némelyek paráználkodtak, és elestek egyetlen napon húszonháromezren.” (4Móz 25. fejezetében)
5. A körülmetélés – Egyes kutatók szerint a körülmetélt férfiakkal élő nők kisebb valószínűséggel betegszenek meg méhnyakrákban. A körülmetélés hatékonyabb tisztálkodást tesz lehetővé, ami az ókorban fokozottan komoly szempont volt, mivel az öltözködési szokások miatt nagyobb volt a szennyeződés és a fertőzés lehetősége. A körülmetéléssel kapcsolatos másik érdekesség a végrehajtás időpontjában van. A csecsemők 2–7 napjuk között rendkívül vérzékenyek, mivel a bélrendszer nem termel elegendő mennyiségű K-vitamint. A protrombin egy másik véralvadást elősegítő anyag. Az első napokban a szükséges mennyiség alig 30%-val rendelkezik. A nyolcadik napon viszont meghaladja a normális érték 100%-át! Tehát a nyolcnapos csecsemő több protrombinnal rendelkezik, mint további élete bármelyik napján. „Nyolcnapos korában körül kell metélni nálatok minden fiúgyermeket nemzedékről nemzedékre, akár a házban született, akár pénzen vásárolták valami idegentől, aki nem a te utódaid közül való.” (1Móz 17:12)
6. Személyes higiéné – Azoknak, akik visszatértek a karanténból az alábbi személyes higiéniai eljárásokat kellett követnie: „A megtisztulni akaró mossa ki ruháját, borotválja le mindenütt a szőrét, mosakodjék meg vízben, és tiszta lesz. Azután bemehet a táborba, de hét napig maradjon a sátoron kívül. A hetedik napon borotválja le mindenütt a szőrét, a haját, szakállát, szemöldökét, és borotválja le mindenütt a szőrét. Mossa ki a ruháját, és mossa meg a testét vízben, akkor tiszta lesz.” (3Móz 14:8–9) Ugyanígy menstruáció, szülés, nemi érintkezés után követniük kellett a higiéniai előírásokat.
A papok szolgálatuk megkezdése előtt kezet és lábat mostak. Lehet, hogy a héberek nem értették pontosan a fenti rítusok értelmét, de mivel vallásos kötelességet láttak benne, betartották. Így kerülhették el a környező népeket sújtó járványokat.
7. A munka és pihenés parancsa – A Tízparancsolat negyedik rendelkezése előírja a heti pihenőnapot, csak úgy, mint a hatnapos aktív munkát. Mai kutatások kimutatták, hogy a mozgásszegény életformát gyakorlók között nagyobb gyakorisággal jelentkeznek szívbetegségek. Más részről pedig a mai agyonhajszolt embernek szüksége van rendszeres pihenésre, kikapcsolódásra, lelki feltöltődésre.
8. táplálkozás – a kóserság alaptételeit, vagyis azt, hogy milyen állatok húsát ehetjünk, és melyek azok, amelyet nem ajánlatos, korunk táplálkozástudományi eredményei rendre igazolják. A hús és a tejtermékek fogyasztásának elválasztását is az egészséges táplálkozás körébe sorolhatjuk, mai ismereteink szerint. A héberek a sivatagban nagyon kevés húst ettek, panaszkodtak is eleget ezért. De nem volt érelmeszesedésük, és köszvényt sem kaptak hugysavtúltengés miatt. Viszont megismerték a sivatagi növények gyógyhatását és a monoton étrend változatosabbá tételét a fűszernövényekkel.
A közegészségügyi szabályok rendszerét 1-7-ig Ősz Farkas Ernő: A világ legrégebbi egészségügyi kódexe című írásából vettem. A témáról részletesen, és roppant élvezetesen, ott lehet olvasni. Ezt egészítettem ki a 8. a táplálkozással kapcsolatos résszel, amelyet éppen az egyiptomi példával való összehasonlításban tartottam fontosnak.
