51_nicávim-נִצָּבִים – vejélech-וַיֵּלֶךְ

nicávim-נִצָּבִים – álltok,   vejélech-וַיֵּלֶךְ – és elmegy

(Mózes 5. könyve 29. fejezet  9. bekezdés – 31.fejezet  végéig)

Nicavim ( נִצָּבִים ) nem egyszerűen állni jelent, hanem stabilan ott állni az adott helyen, vigyázban állni. A köznapi, mai héberben pedig így nevezik a statisztákat, ami megint érdekes kérdést vet fel – Izrael népe, amikor egybegyűlt Mózes halálának napján, mennyire volt aktív résztvevője a pillanatnak, vagy csupán statisztált a mester búcsújához?

רְאֵה נָתַתִּי לְפָנֶיךָ הַיּוֹם אֶת-הַחַיִּים וְאֶת-הַטּוֹב וְאֶת-הַמָּוֶת וְאֶת-הָרָע

Lásd, ma eléd tettem a jót – az életet, és a rosszat – a halált.

Kicsit megváltoztattam a szórendet, ezért is másoltam ide az eredeti héber szöveget. Az elmúlt év során sokszor éreztem, hogy a Károli-fordítás avitt, elsikkad az élő szöveg. Szokás azt mondani, hogy a Tóra nyelve óhéber, ami viszont a ma használatos héberhez viszonyítva sok esetben kisebb különbség, mint ami a Kazinczy-féle nyelvújítás előtti és a mai magyar között van. Bizonyos mondatok pedig egy az egyben beépültek a mai, izraeli közbeszédbe, hiszen a Tórát az általános iskolában is tanulják, a legszekulárisabb közösségekben is. Éppen ezért azt tervezem, hogy a jövő évben, amikor újra kezdjük a Tórát olvasni, és a hetiszakasszal kapcsolatos gondolataimat megosztani, a legfontosabb mondatokat, bátorkodom lefordítani, mai magyarra, a beszélt nyelvre, nem pedig a templomok spirituális nyelvezetére.

Visszatérve az aktuális hetiszakaszra, amelyben érzékletes képekben láttatja Mózes a jó életet, szemben a rosszal, a 30.fejezet 15.bekezdésében hangzik el a mondat, amely felkínálja a választást. Mert az ember maga választja meg a sorsát.

A választás, az ember szabadságának mércéje.

Minden szituációban megadatik a választás lehetősége. Igaz, nem magunk választjuk meg, hogy mikor és hova születünk, milyen képességeket kapunk a szüleinktől, milyen környezetben növünk fel, de a felnőtt ember ismérve, hogy a lehetősége korlátain belül, szabadon választ, nem sodródik az élettel, nem hagyja, hogy a feje fölött döntesenek a sorsáról. A szabad ember alakítja a sorsát, a szolgalelkű elviseli.

Bár sosem voltam vallásos, azzal, amit Mózes ebben a hetiszakaszban elmond, maradéktalanul egyetértek. Ha az ember a jót választja, akkor van egyfajta visszajelzés. Mintha megnyilnának az ég kapui, és áldás kísérné azt, amit csinál. Mintha a dolgok a helyükre kerülnének. Valószínűleg, önmagunkkal kerülünk egyensúlyba, ami ezt a jó érzést okozza, ami további, pozitiv  energiákat szabadít fel fel bennünk, és egyre jobb dolgok történnek velünk. „Szerencsés voltam” – mondjuk, vagy jó helyen, jó időben, ami  bizonyára igaz is egy kicsit, de alapvetően attól függ minden, hogy mire használtuk a lehetőséget – a választás a mi akaratunktól függ.

A véjélech szakasz kezdő mondata megint fordítási problémát vet fel számomra, hiszen Mózes még nem megy sehová. Ellenkezőleg, eddig, mintha a nép feje fölött beszélt volna, és most odafordulna hozzájuk: „Legyetek erősek és bátrak, ne féljetek és ne rettegjetek…”

Átadja a vezetést Jehosua ben Nun-nak, akinek a honfoglalási hadjáratot kell vezetnie. Megírja a törvényt, amelyet minden hetedik évben fel kell olvasni a népnek. Később alakult ki a Tóra hetiszakaszokra bontása és heti négy alkalommal való felolvasása a zsinagógákban. A szombatra való lelki felkészülés része, hogy az ember figyelmesen újra elolvassa az aktuális hetiszakaszt. Annak ellenére is, ha az illető egyébként kívülről tudja – a jesiva-növendékek kicsi koruktól tanulják a szöveget, ezért számukra nem probléma évek múltán is szó szerint elmondani egy-egy szakaszt, de az olvasás-ismétlés élménye szükséges ahhoz, hogy a szöveg mélyebb értelmét az aktuális emberi problémáinkra alkalmazni is tudjuk.