Izrael betöltötte a 63. életévét.

Az ünnep alkalmából lehetne szólni a cionizmus magyar “atyjáról”, a budapesti születésű  Herzl Tivadarról, az alijákról – milyen politikai-gazdasági okai voltak és milyen a mai helyzet, az izraeli hadseregről, amely mindeddig sikeresen vette fel a küzdelmet az országra támadó ellenségekkel, a himnuszról, amely hamarabb született meg, mint az állam.

Mégis másról lesz szó most, mert  mindezeknél is fontosabbnak és Izraelre oly jellemzőnek tartom azt az életkedvet, amely az ott élő embereket átsegíti a nehézségeken, amely a gyors fejlődés titka. Természetesen, nem állítom,  hogy ez az “életkedv” minden izraeli sajátja, de azt igen, hogy ez az ország hétköznapi kultúráját meghatározó mentalitás.

Mindenekelőtt a kiváncsiság. Alapvető emberi tulajdonság, vannak, akik szerint nem a munka, hanem a kiváncsiság emelte ki az emberiséget az állatvilágból. Nos, ebből az izraelibe kicsit több szorult. Ebben bizonyára szerepet játszott az, hogy a zsidók több évezreden keresztül, sokszor voltak kénytelenek új környezethez alkalmazkodni. Már a bibliai Ábrahám is számára ismeretlen helyért hagyta ott Mezopotámiát, aztán az Egyiptomba került Józsefhez csatlakozott a törzs, hogy onnan visszatérjen az Igéret földjére. Az első, Salamon király által építtetett Szentély lerombolása után a babiloni fogság, majd a második Szentély lerombolása után a két évezredes galut (száműzetés) – elég gazdag tapasztalat az új helyzetekhez való alkalmazkodásra.

A kiváncsisággal összefügg, és az új dolgok megismeréséhez nélkülözhetetlen tulajdonság a merészség. Az, hogy valaki képes legyen belevágni az ismeretlenbe. Nagyon sokan elégedetlenek az életükkel, mégsem tesznek azért, hogy megváltozzon, mert tartanak az ismeretlen helyzetektől, az új kihívások okozta nehézségektől. Az izraeli belevág az ismeretlenbe! Ha nem is “nyílik szét neki mindig a tenger”, aki mer, az nyer – mondja a magyar közmondás is. Azzal, hogy meg meri tenni az első lépést, legalább esélyt ad saját magának arra, hogy nyerjen. Ez nem kell, hogy vakmerőség legyen – a veszélyekkel, a bukás lehetőségével számoló megfontoltság része a sikernek.

Ehhez persze kell némi önbizalom. Az a hit, hogy képes vagyok valami mást, valami újat csinálni. Ezzel párhuzamosan, ha nem jön be az, amire jó eséllyel számítottam, legyen erőm a sikertelenségből is kikecmeregni, a bukás után is talpra állni.  A belső erő, amely nem csupán egy-egy hirtelen fellángolásig tart, hanem következetesen továbbviszi a tervet – a kitartás, a következetes, kemény munka.

Az izraeliek, akik a cionizmus 120, az államiság 63 éve alatt egy nyugat-európai tipusú, gazdaságilag stabil országot építettek fel az Oszmán Birodalom egyik legelhagyatottabb részéből, nem vártak a megváltásra – hozzáfogtak.

Comments Closed