Tegnap hirdettek ítéletet:  Moshe Kacav, aki elnyerte a legmagasabb, izraeli, közjogi méltóságot – a köztársaság elnöke (2000-2007), amely tisztségétől éppen az ellene felhozott vádak miatt volt kénytelen megválni, hét évet kell börtönben töltsön, további két év felfüggesztett börtönbüntetés és pénzbeli kártérítés mellett. A mindezidáig szabadlábon védekező elnök május 8-án kell megkezdje börtönbüntetését.

Az ítélet sok tekintetben annak a női szolidaritásnak a győzelme, amelyet izraeli nők ezrei tanúsítottak, amikor az “elnök emberei” a megerőszakolt és molesztált nők szavahihetőségét támadva igyekeztek bagatelizálni az ügyet.

Kineret Barasi fiatal ügyvédnő, csupán 5 éve a szakmában, amikor egyetemi barátnője  egy este, öt évvel ezelőtt,  elmesélte mindazt, ami vele történt a elnöki irodában. A későbbiekben csak Alef, az elnöki irodából címmel azonosított feljelentő volt az a bátor nő, aki kirobbantotta a Kacav-botrányt. Az ő bejelentése törte meg a hallgatást – egyre-másra jelentkeztek azok a nők, akiket Moshe Kacav hosszú közéleti pályafutása alatt megalázott, szexuális szolgálatokat erőszakolt ki a tőle függő nőktől.

2006 október 15-én adta át a rendőrség a nyomozati anyagot a legfőbb ügyésznek, vádemelésre. Az elnök sztárügyvédei azonban 2007 júniusára tető alá hoztak egy vádalkut, miszerint Kacav lemondva  a tisztségéről, beismerte volna a kisebb eseteket (nők molesztálását), egyenként 30 ezer sekeles kártérítést fizetve a sérelmezőknek, de ezzel az ügyet le is zárták volna. Az elnök másnap lemondott, és ugyanaznap az erőszak ellen küzdő női szervezetek, megtámadták az egyezséget a legfelsőbb bíróságon. Amikor pedig a legfelső bíróság helybenhagyta a vádalkut, tüntetést szerveztek a tel-avivi Rabin térre.

Az izraeli nővédelmi szervezetek fantasztikus munkát végeztek az elmúlt két évtizedben a katonaság nimbuszával erősített férfisovinizmus visszaszorításában. A nők elleni erőszak kikerült a tabu-témák köréből, egyre többen gyűjtöttek annyi bátorságot, hogy az ellenük elkövetett merényletről beszámoljanak, rendőrséghez forduljanak, feljelentést tegyenek, végigszenvedjék a gyakran megalázó bizonyítási eljárást. Az elnökkel kötött vádalku  ezeket az eredményeket veszélyezteti. Nem maradt más, mint kimenni az utcára, tüntetni, tiltakozni.

Alef ambiciózus fiatal nőként kezdte munkáját az elnöki rezidenciában. A szóbeli nemi inzultus tönkretette önértékelését: miért léptették elő – azért, mert jól dolgozik, vagy azért, mert az elnök szemet vetett rá? Ahogy a szóbeli erőszak tényleges nemi erőszakká vált, egyre mélyebbre tiporták önbecsülését – és ez az, amit azok mindig elfelejtenek, akik felróják: miért nem hagyta ott a munkahelyét, ha zaklatták? Azért, mert abban a lelkiállapotban, amelyben elhitetik az emberrel, hogy semmit nem ér a munkája, csak a csinos feneke miatt jutott az előnyös álláshoz – ember lánya legyen, aki képes felállni, és más munkát keresni. Egyébként Alef megtette ezt, bár egy kis időbe telt, míg összeszedte bátorságát. Aztán – mint mondja – újabb fenyegetések az elnök részéről, hogy sehol nem kap majd munkát, mert az ő keze messze elér…  Az egyezségből mégis kimaradt Alef. Mert a nemi erőszakot ki kellett zárni ahhoz, hogy Kacav megússza a börtönt. Így egyszerűen kihagyták Alef történetét, mint „nem kellően hiteleset”. Alef egy éven át elszenvedte a kihallgatásokat, a szembesítést, még (mint utóbb kiderült) telefonjai lehallgatását is, és a rendőrség nem találta hiteltelennek mindazt, amit mondott, és most Meni Mazuz (a legfőbb ügyész), aki egyszer már mindent elhitt, hirtelen rájött, hogy mégse…

Moshe Kacav felháborodottan utasította vissza, hogy a bírósági ítélet előtt a média, a közvélemény mondjon felette ítéletet. Karrierjét tönkretette a sajtó – állította. De ki törődik a sértettek karrierjével? Alef sorsáért, elveszett munkájáért mintha nem kellene aggódnunk, hiszen ő „csak” titkárnő volt az elnöki hivatalban. Hogy miként folytatja az életét, miből élt az elmúlt évben, amíg a kihallgatások, a vizsgálatok folytak, s milyen munkát talál majd mindezek után – az nem kérdés? Az elnök leköszönt, és bármit tett, a nyugdíját és a hozzá tartozó juttatásokat meg fogja kapni. Ügyvédeit, PR sztármenedzserét nem lesz gond kifizetni az izraeli adófizetők pénzéből. Alef, akinek története kimaradt a vádiratból, még azt a nevetségesen alacsony kártérítést sem kapja meg, amit a megpaskolt fenekű utazási ügynöknő vehet fel. Nem csoda, hogy az egyezség hallatán egy utolsó, elkeseredett lépésre szánta magát: hallja hát mindenki, mit kellett elviselnie a „jó” elnök úrtól.

Hogy mi késztette Kacavot arra, hogy a 2008 áprilisában ő maga lépjen vissza a vádalkuból, nem tudni. Az ügyvédei a fejüket fogták… ő pedig egy teljesen érthetetlen sajtótájékoztatót tartott, ahol kiosztotta az egész izraeli sajtót, akik a “vérét veszik”, mielőtt a bíróság döntött volna a sorsáról. Persze, most is, az ítélet után is ez a legfőbb érve – őt nem a független bíróság, hanem az utcai tüntetések és a sajtó börtönzi be. Valójában, a bíróság zárt ajtók mögött tárgyalta ügyét 2009 szeptember 1-től 2010 december 30-ig, amikor kimondták  bűnösségét.

A társadalmi vita a nyomozás óta tart, és nem fog befejeződni akkor sem, amikor az ügy a legfelső bírósághoz kerül (Kacav ügyvédei fellebbeznek az ítélet ellen) és a per (a sértettek polgári perben folytatják a kártérítési ügyet) befejeződik. Egy demokratikus állam bírósága nem tehet különbséget  az állam elnöke és Ploni Almoni között ugyanolyan bűn esetén, csak azért, mert az egyiknek drága ügyvédek sora védi a bőrét, a másiknak meg nem tellik ilyesmire!

Sőt, a zsidó törvények a felelősebb beosztásban lévőket szigorúbban büntetik : a Tóra hetiszakaszasmini szerint – amit éppen most olvasnak a zsinagógában (Mózes 3. könyve – 9. fejezet   1. bekezdéstől  11. fejezet végéig) – Áron két fia elég az áldozati tűzben, mert valamit nem úgy csináltak, ahogy kellett volna. Az “elöljárók” büntetése éppen azért kell példásnak lennie, mert páldául szolgálnak mások előtt. Ilyen értelemben a bíróság figyelembe vette azt a társadalmi elvárást, hogy az, aki hivatali rangjával visszaélve nőkkel erőszakoskodik, kapjon elrettentő ítélet.

Comments Closed