9 nap múlva újra
Ez a választás úgy kellett az izraeli társadalomnak, mint vágtázó tevének a sivatagi vihar – amúgy sem egyszerű az élet az állandó hajsza közepette, most még ez a cirkusz is!
Tavaly december elején a 2015-ös költségvetési vita során egyértelművé vált, hogy a pénzügyminiszter, Jair Lapid kemény, közel két évnyi munkájának eredménye meg fog jelenni a következő évben. Átmeneti népszerűtlensége, ami a felvállalt pozicióból értelemszerűen adódott, el fog tünni azzal egyenes arányban, ahogy az általa képviselt költségvetési tételek valósággá válnak.
A miniszterelnök, Natanjahu és Lapid között a nézetkülönbségek kezdettől ismertek voltak, a baloldali ellenzék pedig hetente jelentette be, hogy pillanatokon belül szétesik a koalíció, de úgy tűnt, hogy rajtuk kívül ez senkinek nem érdeke.
Az 1949-es születésű Natanjahu 1988 óta parlamenti képviselő, harmadszorra miniszterelnök, és még nem akar nyugdíjba menni.
Az 1963-as Jair Lapid újonc, hiszen az első választási győzelme 2013-ban született, igaz, mindjárt a második legnagyobb párt vezetőjeként került a parlamentbe. Már akkor lehetett volna akár miniszterelnök is, ha ő maga nem retten meg ekkora feladattól. De gyorsan tanul és nagyon ambiciózus, úgyhogy hamar rájött, Natanjahu keresztbe tesz neki. Ezzel együtt kőkeményen dolgozott, hogy a választóinak tett ígéreteit be tudja tartani. 2014 decemberében kezdtek körvonalazódni, hogy ez sikerülhet neki – ellenszélben is.
Natanjahunak tehát el kellett döntenie, hogy hagyja fiatalabb riválisát megerősödni, vagy népszerűsége mélypontján beletaszítja egy választási hercehurcába. Utóbbit választotta, annak ellenére, hogy az a mondás járja Izraelben, hogy aki előrehozza a választásokat, az el is veszíti azt. (Van néhány történelmi példa erre Simon Pereztől Ehud Barakig)
A december elején készült felmérések szerint Jair Lapid tényleg a mélyponton volt, a 2013-as mandátumszám alig felét érte volna el. Beindult a kampánygépezet, szövetségek alakultak és bomlottak fel, a baloldal létrehozott egy kétfejű pártszövetséget, ami a felmérések szerint sikeres is lehet… Tegnap lelkes tüntetés volt Natanjahu kormánya ellen…
Yair Lapid eközben szisztematikusan járja az országot, harcol az igazáért, és a felmérések egyre növekvő népszerűséget jegyeznek – az épeszű többség Izraelben nem akar szocialista demagógiát.
9 nap múlva választunk, ilyenkor lehet fogadni…
Nos, én csakúgy, mint a 2013-as választások során, az izraeli társadalom kemény gerincét adó középosztályt képviselő „Jes Atid”-ra szavazok, mert hiszem, hogy csak jól működő gazdaság garantálhatja a demokratikus jogokat, a szociális biztonságot, a szabadságot, és a palesztinokkal való tárgyalásokon is a józan ész kell vezesse az izraeli felet, nem pedig a felhevült békevágy.