A fák ünnepe – ט״ו בִּשְׁבָט
Az előző hetiszakaszban említettem, hogy Tu Bishvát – ט״ו בִּשְׁבָט – svát hónap 15-e, idén január 20-ra esik. Ez a természet új éve Izraelben. Faültetéssel ünnepeljük mindig, és idén a faültetés mindennél aktuálisabb. Miután a Kármel hegyi természetvédelmi terület jelentős része megsemmisült, az újratelepítésnél is fontosabb korszerű ökológiai szemlélettel rehabilitálni a területet, ezért pont ezen a területen most nem ültetnek fákat a gyerekek. Másutt annál többet.
A faültetés micva – מצווה – olyan „parancsolat”, amelyet önszántunkból teszünk. Benne van a ma emlegetett fenntartható fejlődés ökológiai szemlélete. A cionista mozgalmak kezdettől nagy jelentőséget tulajdonítottak a faültetésnek, de az a szokás, hogy az iskolákból ezen a napon kiözönlenek a diákok a természetbe és fát ültetnek, 1890-ből való, amikor Zeev Javits, iró, nyelvész-történész, aki pedagógusként ekkor Zichron Yaakov-ban tanított, meghonosította ezt a szokást.
Az ókorban, az elültetett fa gyümölcsét az első három évben nem volt szabad megenni, a negyedik évben pedig fel kellett vinni Jeruzsálembe. A gazda csak ezután élvezhette munkája eredményét.
A természet új éve alkalmából szokás az asztalra tenni mindazokat a gyümölcsöket, amelyek Erec Izraelben teremnek.
Ebben az évben mégsem az asztal örömeivel ünnepeltem, hanem azzal, hogy felmentem Zichron Yaakovba. Ez a mosava, mint mezőgazdasági település 1882-ben jött létre. A Romániából betelepült zsidóknak kezdeti segítséget Rothschild báró adott, aki apja, a család franciországi ága megalapítójáról nevezte „Jákov emlékének” a települést, és épített zsinagógát ezen a helyen.
Kezdettől szőlőtermesztéssel és borkészítéssel foglalkoztak, ma már igen kiváló minőségű borokat készítenek itt is.
Az alapítókról nevezték el azt az utcát, amely az eredeti település magja volt, és az utóbbi években sétálóutcává alakították, az épületeket pedig különleges védelem alá helyezték. Miután Izraelben nincs igazán sok megőrzendő építészeti emlék, itt is inkább a település-szövet historikus értéke dominál.
Az egyik ház kapuja roppant csábító volt. Bár fogalmam sem volt, hogy milyen az eper-papír, valami azt súgta, hogy érdemes megtudni. Az udvaron hárman ültek és fiatal vesszők kérgét húzták le, gyakorlott mozdulatokkal. Ezt megfőzik, majd a ragacsos lével teli kádba virágszirmokat, leveleket kevernek és egy keretre feszített szitát alámerítve hozzák létre a későbbi papírlemezt. Préselés, szárítás, a végeredmény pedig a műhellyel szemközti kiállitóteremben látható.
Megvallom, engem elvarázsolt a látvány, és az a közvetlen, kedves társaság, akikkel itt találkoztam. Táskámból előkaptam a naptáramat, amit a magyar kézművészek készítenek, hogy bizonyítsam rokonlelkűségemet.
A lényeg itt is az igényesség, amely a kézművességet jellemezte a múltban és használhatjuk napjainkban is, ha mi magunk igényesek vagyunk a tárgyakra, amelyek körülvesznek. Kevesebb kacat, több valódi értéket képviselő tárgy, amely a bele fektetett szellemiség által ad többet, miközben létrejötte kevésbé rongálja a környezetünket, mint a sorozatban gyártott bóvli.
Zichron Yaakov népességnövekedése évi 4 %-os, ma 19 ezren laknak itt. A borászat, a kézművesség, a turizmus megélhetési forrás, de vannak már olyan értelmiségiek is, akik foglalkozásuknál fogva megtehetik, hogy kivonulnak a nagyvárosi zsongásból egy jobb, hétköznapi élet kedvéért. Az internet lehetővé teszi az állandó kontaktust, és végső soron ebben a kis országban semmi sincs túl távol az eseményektől.
