Moszab Husszán Juszef

Moszab Husszán Juszef

Másfél hete megvettem Moszab Hasszán Juszef könyvét (A Hamasz fia).

A Zöld hercegről (az izraeli belbiztonsági szolgálatnál használt fedőneve) szóló dokumentumfilmet már láttam korábban, ezzel együtt, nem volt könnyű olvasni.

Valahol csodálom és sajnálom egyszerre ezt a most 37 éves embert, aki a saját meggyőződéséért vállalt minden veszélyt.

Egy irracionális világba született, vesztes helyzetbe, mégis, a maga módján győzni tudott – ezért csodálom.

Hívő muszlimnak nevelték, és amikor csalódott abban az ideológiában, talált magának egy másik hitet, mégis meghasadt a szíve az elveszített családjáért – ezért sajnálom, de rettenetesen.

Okos, tehetséges, és nagyon tisztességes ember – megérdemli, hogy boldog legyen – tiszta szívből kívánom neki!

Adott egy fiú, elsőszülött egy muszlim vallási vezető családjában, aki abban az elviselhetetlen ellentmondásban nő fel, hogy az apja, akit szeretetreméltó nagyszerű embernek ismer,  egy gyilkos terrorszervezet vezetője is egyben. 18 éves koráig az arab-izraeli konfliktusnak csak azt az olvasatát ismeri, amit a szülői házban hall: az izraeliek borzalmasak, minden eszközzel küzdeni kell ellenük.

Sorsa szinte elkerülhetetlen – terrorista lesz, ha ettől, éppen nem az ellenség, az izraeleiek meg nem mentik. Igaz, a saját, józan esze is segít annak felismerésében, hogy az igazság nem pont az, amit egész addigi életében annak hitt.

A könyvet az első szótól az utolsóig belengi a muszlim gondolkodás varázslatos világa – mintha az Ezeregy éjszaka mesemondója ragadt volna tollat, hogy az ezredforduló vérgőzős Közel-Keletét bejárja. Másfelől Moszab művelte magát, attól a perctől kezdve, hogy kapcsolatba került az izraeliekkel, fokozatosan képes volt befogadni a nyugati, racionális szemléletet is, de nem véletlen, hogy később beleszeretett a kereszténységbe… Azon az úton, amit bejárt, érzelmi-ideológiai fogódzóként a kereszténység jelentette a kiutat: Allah helyett Jézus a lelki támasz, az öldöklésre buzdító isten helyett a megbocsátó, a türelmes, a befogadó. Ha Moszab nem találkozik a kereszténységgel, alig valószínű, hogy végig tudta volna csinálni azt az évtizedet, amikor a Sin Bét szolgálatában igyekezett fékezni a gyilkolást.

Nekünk, akik az iszlámot csak kívülről ismerjük, az olyan emberek mint Hirsi Ali és Moszab Juszef sorvezetők. Nem azért, mert a maguk módján megtagadták a vallási engedelmességet és feltárták a homályos foltokat, hanem azért is, mert ők nem a Koránt magyarázzák, hanem annak a népességnek a gondolkodási mechanizmusába vezetnek be, amely a Korán bizonyos olvasata szerint cselekszik!

az apa

az apa

Számunkra pedig éppen ez a fontos, hiszen ez az, ami az életünket nagyonis meghatározhatja. Nekünk, akik az iszlámista terrortól, ilyen-olyan mértékben szenvedünk, nem vallás-filozófiai kérdésekben kell elmélyednünk, hanem megérteni azokat, akik ránktámadnak, mert csak így lehet esélyünk hatásosan védekezni ellenük.

Kilenc nap múlva Izrael újra választ vezetőket. Tegnap hatalmas tüntetés volt a Rabin téren, csupa széplelkű baloldali verte a tam-tam dobot, leváltani a „tehetetlen” Natanjahut. Jóérzésű emberek, akik békét akarnak, csak képtelenek felfogni, hogy a hőn áhított békéhez kell egy partner, aki legalább egy kicsit, szintén békében akar élni. Ha elolvassák Moszab könyvét, a naivitás néhány rétegét elhúzhatják a szemük elől.

Nemrég Budapesten néhány iszlám-szakértő bőszen védte a vallást, és szidta a Nyugatot, amely nem tett semmit azért, hogy a dzsihádisták ne ragadják meg a történések irányítását! Moszab könyve az ő vádaikra válasz: a jóérzésű muszlim emberek kell, hogy fellázadjanak idióta vezetőik ellen, akik a halál dicsőitésével pusztulásba kergetik a saját népüket. Ha egy-egy ember képes erre, akkor a józan többség is megteheti!

Szeretett történelemtanárom professzor Harsagor mondta volt, hogy az iszlámista terror az önként vállalt lemaradás bosszúja. Moszab gyönyörűen leírja belülről szemlélve, hogy az Oszmán Birodalom hanyatlásával egyre nehezebb élet elől a muszlimok jelentős tömegei nem az innováció, amely a Nyugat sikerének záloga, hanem a vallási radikalizmus felé fordultak. Ő nem tagadja, hogy a dzsihád a rablás, a rombolás, az öldöklés vezényszava, az iszlám fundamentalizmus csúcsa, miközben majd megszakad a szíve az apjáért, a családjáért, akik jó emberek, mégis ennek az ideológiának a rabjai.

Jasszer Arafat

A Muszlim Testvériséget 1928-ban hozták létre Egyiptomba, éppen a térségben megindult, zsidó innováció ellenhatásaként. Allahnak leborulni és várni a jobb sorsot sokkal könnyebb, mint tenni azért. Az elkeseredettség, az irígység és a magatehetetlenség nagyszerű érzelmi töltet a vallási radikalizmus irányába. 1935-ben már a brit, palesztin gyarmaton is önálló csoportja alakult a Testvériségnek, de a PFSZ (Palesztin Felszabadítési Szervezet) 1964-es megalakulásával  háttérbe szorultak, egészen 1986-ig. Ekkor alakult meg a Hamasz, és rögtön komoly szerepet vállalt az első intifádaként elhíresült terrorsorozatban.

Moszab könyvében mindazt leírja, amit mi izraeliek nagyon is jól tudtunk az elmúlt évtizedek alatt, hogy az újabb és újabb összecsapásokat a palesztin oldal valamelyik terrorista csoportja indította, hogy az izraeliek milyen sokáig elviselték az áldozatokat, és miben különbözik a két fél harcmodora, céljai.

Moszab számára a börtönben tapasztaltak jelentették a fordulópontot, a hatalmas csalódást az övéiben. Látta az igazságtalanságot, a hazugságokat, a kegyetlenkedést, amit a Hamasz-vezetők követtek el saját tagjaikkal szemben. Aztán megismerte Arafat körét, akik hihetetlenül meggazdagodtak a terrorból, a begyűjtött nemzetközi segélyekből, azzal, hogy nem a népük boldogulására fordították, hanem a magánvagyonukat dagasztották, és elemi érdekük a helyzet változatlansága.

„… a Camp David-i csúcstalálkozó 2000 július 25-én ért véget. Barak felajánlotta Arafatnak Ciszjordánia kb 90%-át, az egész Gázai övezetet, valamint Kelet-Jeruzsálemet egy új palesztin állam fővárosaként. Ráadásul még egy új nemzetközi alap létrehozásáról is szó volt, a palesztínoknak a tőlük elvett javak kárpótlására… de Arafatnak még ez sem volt elég. Jasszer Arafat – a mártíromság nemzetközi szimbólumaként – rendkívüli vagyonra tett szert. Esze ágában sem volt lemondani erről a poziciójáról, hogy magára vegye egy működőképes társadalom felépítésének felelősségét.” – irja Moszab, aki apját rendszeresen elkísérte az Arafattal való találkozókra.

Suha Arafat, a Párizsban élő vígözvegy évi 22 millió dollárt kap a PFSZ-től.

Suha Arafat, a Párizsban élő vígözvegy évi 22 millió dollárt kap a PFSZ-től.

„Arafatnak mindig nagyobb haszna származott abból, ha folyt a palesztínok vére.”  Moszab szerint a második intifáda kirobbantásának szimpla anyagi okai voltak, Arafatnak pénz kellett, és az, hogy a nemzetközi média megint rá figyeljen, a segélycsatornák megnyíljanak.

Moszab segítségével arra is fény derült, hogy az al-Aksza Mártírjai terrorbrigád Arafat személyes testőrségének tagjai voltak – a Hamaszt is felülmúló kegyetlenségükről elhíresült banda, akiket Arafaton keresztül az amerikai adófizetők pénzéből tartottak el.

„a nagy palesztin vezetők, akik vágóhídra küldték a gyerekeiket, aztán lőtávolon kívül kerülve, biztonságos távolból figyelhessék a mészárlást. Ez még a vértócsáknál is jobban undorított.” – írja Moszab, majd beszámol arról, hogy a mártírok csaladtagjaival nem foglalkoztak a vezetők, tőlük éhen is halhattak. A második intifáda első két és félévében Szaddam Husszein 35 millió dollárt fizetett a palesztin mártírok családtagjainak, de Szaddam bukásával elapadt ez a pénzcsatorna. 

Gonen a tartótiszt

Gonen a tartótiszt

A fiú, aki az apja, a népének vezetői ellen fordul, mielőtt beleőrülne a lelki konfliktusba, és totálisan magányossá nem válna családja körében, kiutat keres. Az izraeli belbiztonsági szolgálat nehéz helyzetbe kerül: nem csupán egy ragyogó informátorukat veszíthetik el, hanem magáról a szolgálatról is kikerülhetnek hírek, ha valakit „elengednek”. Beszervezni sem könnyű, de elengedni szinte lehetetlen egy ügynököt. Moszab és az izraeli tartótisztje is a szervezettel szembe kerül, de elérik, hogy a fiú új életet kezdhessen. A szabadság oly sokat szidott hazájában: az USA-ban.

Moszab Juszef könyve egy jól tájékozott izraelinek is tartogat újdonságokat, ám nem minket kell meggyőzzőn, hanem a szemlesütősdit jászó Európát és a jelenlegi, békemániás amerikai vezetést: az iszlámista terrort halálosan komolyan kell venni!

Frissítés: Moszab kiállása az ENSZ-ben…

 

Comments Closed